Lehet észrevétlenül jól végezni,
vagy jól észrevehetően rosszul végezni a munkánkat. Sajnos a nagyon tisztelt
döntéshozó amerikai politikusoknak ez utóbbi sikerült az elmúlt két hétben. Nem
szimpatikus, mikor egy csoport belső áldozatok árán, - amit ők nyilván nem
éreznek a bőrükön, - és komoly külső bizonytalanságot okozva görcsösen
ragaszkodik az elképzeléséhez, az pedig kifejezetten irritál, hogy tudjuk, mi a
végeredmény és ennek tudatában mégis kiteszik magukat utálat tárgyává, koszos fürdőt
vesznek a reflektorfényben. Persze az egész érthető, hisz a jobbról és balról
is folyamatosan tömött zsebekből lassan lehet egyenleget vonni, továbbá a
vastag arcbőr ilyenkor sokáig ellenáll.
A piacok először sugallták, majd
figyelmeztettek az egyre hangosabban ketyegő időzített bombára, s ennek
jeleként tegnap szerencsére némi pozitív változás történt, a felek közelebb
kerültek egymáshoz. Többször feltettem magamban a kérdést, miért kell ezt? A
bejegyzés első soraiban részben választ kaphatunk erre, részben pedig marad a
találgatás.
Itt tartunk tehát most, október
elején-közepén, ettől hangos a média. A legutóbbi bejegyzésem, július közepe
óta rengeteg idő telt el, bizony nagy szégyen, hogy nem írtam ilyen hosszú
ideig.
Nyáron pihenőt terveztem egy
sikeres időszak után, ezt nem egészen sikerült betartanom, mert már július végén
viszketett a kezem, olyan szinteken éreztem az indexeket, hogy elkezdtem a
többi számlán lassan kiépíteni a shortokat. Többszöri nyitás-zárás után
augusztus elejére elképesztő átlagárakon, bőven 15.500 felett sikerült
kiépítenem nagy mennyiségben Dow shortot. Mire ez a portfólió felállt, már
sokadik napja kaparta az eget az index, plafonra volt ragasztva, s mindenféle
beleütést azonnal megvettek, rendkívül idegesítő és idegtépő volt ezt minden
nap végignézni.
Amikor minden számlán (a kis
blogoson kívül) kész lett a csomag, félve tettem egy megjegyzést
barátomnak-kollégámnak, amit a mai napig emlegetek: „Tudjuk, hogy le fog
szakadni, és azt is tudjuk, hogy nem leszünk benne.”. Ebben a mondatban minden
benne van, amit a piac a tréderekkel, a befektetőkkel művel. A célár 15.084
volt, amit augusztus 15-én késő estére tickre el is ért, miután előző nap már
letörte az addig ellenálló 330-350-es szintjét. Persze utána tovább is esett,
letörte a 15.000-et is, és meg sem állt 14.762-ig.
A shortokból többször is
kiszállhattam volna szép plusszal 420 környékén, de azt mondtam, bármeddig
kitartok. Nem sok idő telt el, és a többszöri visszarántások egyikében nullában
zártam a pozícióimat. Ekkor kiszámoltam, bőven húsz felett volt azon napok
száma, amikor az US30 15.400 felett tartózkodott. Jóllehet komoly méretű
pozíciókat építettem ki, de ebben az esetben rettentően sajnálatosan a mentális
tőkém fogyott el. Ritka nálam az ilyesmi, szomorú, de ez is megesik olykor. Aki
akkor benne volt a shortban (nem is a tényleg „agyament” longban), az pontosan
tudja, miről beszélek.
Ez a trade, ha kitartok,
körülbelül 450 pontot hozott volna. De a piacon nincs volna, ezt tudjuk. Ez a
csata, amit tulajdonképpen elvesztettem, rányomta a bélyegét az elkövetkező
időszakra, és elkezdődött egy rossz szériám. Darálónak azért nem mondanám,
inkább amolyan szép kis morzsolódásnak. Egyszerűen nem éreztem a placcot, össze
vissza, érthetetlenül is rángatták az indexeket. Szerencsére ehhez a blogos
számlához bölcsen hozzá sem nyúltam, így abszolút csúcson van ebben a körben,
sőt októberben kicsit intenzívebb is lettem, sikerültek is a kereskedések, így
már kettessel kezdődik a számláló.
Mindez nem feledtetheti azt a
rossz időszakot, amibe beleszaladtam augusztusban és szeptemberben. Az okok a
következők: a nyári pihenő helyett elkezdtem feszengeni azon, hogy hiába
shortolom meg a Dow-t, csak nem akar leszakadni, s minél görcsösebben
ragaszkodok az igazamhoz (amit nem tudtam kivárni), annál fájóbb pofonokat oszt
a piac és gyalulja a mentális tőkét. A másik ok: többször is kereskedtem
pénteken, ami nem lenne olyan nagy baj, csak ezzel nem tartom be a szabályrendszerem,
s ebből következik a harmadik ok: hétvégén nem egyszer beleragadtam a pozícióimba.
Ilyenkor nem tudom teljesen kikapcsolni magamat, mert tudat alatt ott van, hogy
poziban vagyok és nem tudok feltöltődni. Sokszor éreztem gyengének magam, akit
befolyásol, magával ragad a piac, ez ellen is nehéz küzdeni, de lehet még ilyen
időszakokban is.
Nade erősnek kell lenni, mert a
placc teljes koncentrációt és határozottságot kíván. Azt nem tudom, hogy
lezárult-e az előző ciklus, mindenesetre igyekszem felfele kapaszkodni ismét a
számlákon. Gyakorlatilag mindenhol longban vagyok, igyekeztem még tegnapelőtt
éjszaka és tegnap megvenni a vélt aljat és most nem szeretnék ugrabugrálni, úgy
érzem, ismét türelemre van szükség, mert beérhet ez a gyümölcs.
Szíriai gond kipipálva, Iránnal
megkezdődött a kommunikáció, és ha a költségvetési és adósságplafon para lassan
megoldódik, mindennek tetejébe jöhetnek a vártnál jobb jenki gyorsjelentések,
így simán elszállhat megint a Dow, akár 15.400-ig is. Vessünk egy pillantást a
nagyon masszív Európára, köztük is az általam figyelt és favorizált parádésan
teljesítő németekre és akár a franciákra. Erősek maradtak, jószerivel semmit
sem estek, masszívan ott vannak gyakorlatilag az idei lokális maximumukon. Ha
USA visszatér a régi kerékvágásba, akkor ezek az indexek elszállhatnak, senki
ne csodálkozzon azon, ha decemberben
8.800-on, vagy akár 9.000-en látja a Daxot.
Jó szelet kívánok a placcon
Mindenkinek!
