Az utolsó lecke

Tulajdonképpen azt is mondhatnám, volt időm az utóbbi három hétben átgondolni azt, miről is szóljon ez a bejegyzés. A címével nem variáltam sokat, de a tartalma állandóan kavargott a fejemben, mindig eszembe jutottak új dolgok, s talán egy kicsit feledésbe is merültek a régebbi gondolataim.

Bizonyára vannak sokan olyanok, akik a jobb felső sarokkal kezdtek, s nemhogy itt nem tartanak, lehetséges, a bejegyzés címét sem olvasták végig. Természetesen nem nekik szól ez a hosszú írás.

Tudjátok, ebben a helyzetben az a legnehezebb, hogy kiálljak elétek és bevalljam, gyakorlatilag nulláig ledaráltam a számlám. Mindössze 8 cent maradt rajta, 0,08 USD tehát az egyenlegem egy ideje, augusztus 8. óta.

Akik hűen követtek eddig és tűkön ültek, hogy mi a helyzet és már bosszankodnak, talán fel is háborodtak azon, hogy még nem írtam, azoknak teljesen igazuk van és a legnagyobb alázattal most itt elnézést kérek tőlük. Itt jegyezném meg, az e-mailekre sem válaszoltam egy ideje, ezt is be fogom pótolni. Jegenyével majdnem egy héttel ezelőtt volt egy komoly telefonbeszélgetésem, s már akkor közöltem vele, amint helyreáll a netem, tiszta vizet öntök a pohárba. Igaz, a telefonomon eddig is volt, most is van net, de mire egy ilyen bejegyzést bepötyögnék, lemenne a nap. Múlt hétfő óta ma délután lett tehát rendes internetkapcsolatom, így nyugodtan kezdhettem hozzá a gondolataim összeszedéséhez.

Mi vezetett idáig, miért kellett ennek megtörténnie? Ezeket a kérdéseket számtalanszor feltettem magamnak és mint az a kíváncsi ember, aki egy folyó partján azzal a céllal halad a folyás irányával ellentétesen, hogy megtalálja a forrást, nekem is sikerült eddig a pontig eljutnom.

Július végén, 27-dikén szerdán még azt írtam, nem terveztem kereskedést. Bizony ez pláne igaz volt a következő napra, emlékszem, szerdán úgy feküdtem le, már tényleg nem nyúlok a számlához, hisz alig hevertem ki a Dax longom két héten keresztüli tartásából eredő óriási izgalmakat. Már aznap is longokkal próbálkoztam, erőltettem mondhatni és veszélyes játékot játszottam, kis hasznokért mentem be, s ez az ébredő medvepiacon kockázatos dolog volt. Aztán csütörtökön reggel azzal hív barátom, kollégám, ugyan, figyeljem már a piacot… Lazulni szerettem volna tényleg, de hát rá-rápislantottam a placcra és kedvet kaptam, csipegettem. Aztán jött a délután 4-5 óra környéke és átgondolatlanul, az utolsó pillanatban telefonbeszélgetések között meglongoltam a Dow-t 12.372-ről, majd nem adtam el kis pluszban (eszembe juthatott volna, milyen erős támasz volt korábban a 12.380-12.400-as szint), utána beütötték, dacból módosítottam felfelé a limit eladásomat, közben otthonról a szakadó eső miatt el kellett ugranom valahova autóval, ahol sokat kellett várnom és sajnos akadozott a net telómon. Eközben a pozim visszamászott nullába, a Daxot pedig átbillentették a 7.200-on, s ezt követően néhány ponttal ez alatt vettem is egy kis tételt. Pár perc után éreztem, nem nagyon tud többet a Dow, betettem 12.377-re a limit eladást, na itt megint elment a netem, s épp 376-ig húzták vissza, itt gyorsan fordult, s elkövettem az első amatőr  hibát, pár dolláros mínuszos zárás helyett később az esésben elkezdtem higítgatni elsősorban a Dow-t. Tipikus amatőr ráátlagolós hiba s görcsös ragaszkodás és hit az ordító rossz pozícióhoz. Persze ezt csak kivülről állapítod meg, belülről ember vagy, nem gép és mást élsz meg.

Nem volt tehát lelki erőm zárni egy-két száz Dollár összmínuszban a pozíciókat aznap, csütörtökön, mert jaj, lerontom a statisztikát, meg hogy néz ki ez a hó végén, s különben is, eladhattam volna pluszban, most szálljak ki, ha eddig nem tettem meg? Ugye milyen ismerős? Mindenki, aki kereskedik, ezt kivétel nélkül átélte már. A válasz: igen, most! Sohasem késő felismerni a hibánkat és lépni. Így lesz bolhából elefánt. Ezután jött egy csúfos péntek, majd egy izgalmas hétvége, melyen szépen megegyeztek az Egyesült Államokban az adósságplafon megemeléséről és gap-es nyitást vártam az indexeknél, ami be is jött.

A Daxot azonnal kipakoltam (jó kis nyerővel, 7.220 környékén), a Dow-t meghagytam, ekkorra az átlagáram 12.341,2 volt. Masszívan tartotta magát egész nap a US30, ott ólálkodott mindig 12.300 környékén és bevallom, nyugodt voltam. Nap közben viszont Dax-ot longoltam és bajt szimatolva kipattantam belőle nyerővel, 7.220 felett kicsivel. Na ez volt az a pillanat, amikor még a Dow 12.320-325 között tanyázott és gondolkoztam a nyerő pozik lezárásán, de érthetetlen módon nem tettem meg. Látva a Dax erőtlenségét, jobban meg kellett volna ijednem és kipakolni az egészet. Ki is számoltam utólag, bőven nyerővel magam mögött hagyhattam volna a történetet és tiszta fejjel várhattam volna a fejleményeket. Ezután közbejött pár dolgom, s emiatt USA nyitásig csak telefonon tudtam követni a piacot. A Daxot már sajnos kalapálták, de a Dow-t megfogta a 12.260, s még nyitás előtt kicsivel is majdnem 300 volt. Ekkor érkeztem haza és csak néztem ki a fejemből, hogy ütik meg a nyitás után az indexeket. Ezután jött az adat, amire aztán tényleg beszakadt minden. Tulajdonképpen ekkor indult el ténylegesen a medvepiac. A többit tudjuk, a Daxot hamarosan 6.843-ig ütötték, a Dow is majdnem lenézett 12.000-ig. Ekkor a mínuszom már ezres nagyságrend volt, s ha jól emlékszem, már elérte a 2000-et.

Nem zártam. Ezután jött a kedd és a szerda és mivel a mínuszom nem igazán nőtt, hittem a fordulatban. Eközben ügyeskedtem is kicsit Dax longokkal (700-800 Dollárt sikerült összehoznom). Leginkább az augusztus 3-dikai, szerdai komoly mélységekre (11.698) lenéző és pluszban záró Dow után hittem azt, nos eddig kellett kibírni. Csütörtökön hajnalban még 11.946 is volt a Dow, ha jól emlékszem, na ezen a délelőttön tudtam volna kiszállni úgy, hogy 10.000 USD felett vagyok. Egyébként már kedden fedezni akartam egy 6.870-es Dax shorttal a Dow longomat, de nem mertem megtenni. Sajnos ennyire beszűkíti az ember látásmódját, ha beragad egy rossz pozícióba. Csütörtökön aztán jöttek a hibák, Daxot is longoltam mindennek a tetejébe és vártam a jenki adatokat, vártam a fordulatot, na, itt össze vissza rángattak mindent, először jött a megnyugvás, majd a hidegzuhany, itt már jelentős mínuszban voltam, de még több, mint a fele pénzemet megmenthettem volna. Ezután jött a mézesmadzag-effektus, na most aztán  már innen tényleg fordulnia kell, minden kicsi emelkedésben a fordulatot láttam, a megnyugvást, hogy már nem kell többet kibírni, de jött a pánik és kerestem az elfogadható kiszállókat, vártam egy-egy korrekcióra, de csak nem jött és lassan kicsúszott a kezem közül az irányítás, elfogyott az elérhető tőkém és kaptam egy margin call-t. Kicsit mentség; a Dax Futures ekkorra éjfélhez képest már több, mint 8%-os mínuszban volt, ami tényleg elképesztő, számtalanszor feltettem a kérdést, mi elég, mennyi esés elég? Itt nem volt határ, a későbbi napok ezt be is bizonyították.

A margin call után a számlámon körülbelül 350 Dollár maradt, nos, ezt az érzést nem kívánom senkinek. Először furcsa módon nyugalom árasztott el, talán amiatt, mert nem kell tovább "szenvednem". A progit kikapcsoltam, a telefont letettem és nem szitkozódtam, nem dühöngtem, hanem beismertem a "vereségemet" és fejet hajtottam a piac elementális ereje előtt. Ahogy teltek az órák, kezdtem megemészteni, mi is történt, s nagyon, de nagyon keserű éjszaka következett. Ráeszméltem arra, mennyi munkám van az egészben és most mi lesz...

Késő este ránéztem mégegyszer a számlámra, egy kis pozitív csalódás ért, ugyanis a dollárerősödés miatt jóváírtak a számlámon kb. 50 Dollárt, s a számláló így már több, mint 400-at mutatott. Van egy erős, jó tulajdonságom, amit a korábbi években észrevettem magamon, miszerint a legelkeserítőbb pillanatokban is fel tudom szívni magamat, s pénteken reggel is így történt.

Már minden mindegy alapon - figyelve azért az indexek mozgását hajnalban -, elkezdtem tőkéhez képes őrült tételekkel meglongolni a Daxot, s kipakoltam, újravettem, sokat, tényleg nagyon sokat pörögtem aznap, mígnem péntek este már több, mint 2000 Dolláron állt a számlám, tehát ezen az augusztus 5-dikén megcsináltam életem rekordját, megötszöröztem a tőkémet egy nap alatt.

Pozíció nélkül vártam a hétfőt, s már éjjel longoltam mindent, s délelőttre már kétezer-négyszáz volt az egyenlegem. Aztán egy-egy lotokkal az esésben vettem Daxot, s ez volt az a nap, amikor a Dax Futures több, mint 10%-ot esett, s elég későn, de megnyomtam a gombot, kiszálltam, majd shortoltam a Daxot, majd a Dow-t is, előbbi eredményes volt, az utóbbi jól elbánt velem, s szép lassan leolvadt a számlám, kb. 50 USD-re. Még aznap, nyolcadikán este kaptam egy levonást, mellyel kialakult a 8 centes pillanatnyi egyenleg.

Barátaimnak, kollégáimnak azt mondtam ezek után, ha az ember felkészül, illetve kibír long pozícióban 3%-os esét, akkor 5-öt esik a piac, ha 6%-ost, akkor 8-at zúg lefele, ha 8%-ost, akkor több, mint 10%-ot döngölnek rajta. Nahát az augusztus nyolcadikát szerintem nem felejtik el a Dax longosok, abban biztos vagyok, hát ez tényleg hihetetlen volt. Utólag többször magamnak szegeztem a kérdést; miért is, minek is kellene kibírni? A Dax délután úgy ment át a 6.000-en, mint a kés a vajon és vissza sem nézett. Csak emlékeztetésképpen, hat nappal ezelőtt a 7.000-el csinálta ugyanezt. Utána nem fogta meg a tavaly augusztus végi 5.815-ös mélypont sem és én kénytelen kelletlen feltettem a kezemet... Pánik, omlás, dőlő dominósorok jellemezték ezt a délutánt. Innen shortolni, még innen is? Kérdeztem magamat többször is. Hát igen, ezt kellett volna. Az igazán durva az, még innen is esett majdnem 10%-ot pár nap alatt.

Itt már megjelent a gyors talpraállási kényszer, s egy ilyen helyzetet bizony - mint ezt a piac ezen az áron el is árulta nekem - fel kell dolgozni, s ez valószínűleg hosszabb időbe telik. Szabadságra küldött tehát a placc, bevallom, kellett is, jobb pillanataimban élveztem a nyári napsütést és a Balatont. Volt időm átgondolni a hogyan továbbot, s remélem, örökre a fejembe véstem; SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM MELLŐZHETŐ A STOP LOSS! Kidolgozás alatt van egy új stratégiám is, lassan felépítek egy remélhetőleg hosszútávon életképes rendszert.

Nyomtatott nagybetűvel írtam ki a stop loss-t, nem véletlenül. Belegondoltam, volt ugye tavaly május hatodikán a Flash Crash, idén március közepén egy Fukusimánk, meg most ez a brutál esés. Tehát évente már akár többször is irreálisan szélsőségesen mozoghatnak az árak, mitöbb elképesztően volatilis időszakok jöhetnek, a STOP HASZNÁLATA A TÚLÉLÉST JELENTHETI! Ha aktívan figyeltem volna a piacot, bizony bánkódhattam volna, mekkora, de mekkora játékot hagytam ki, ekkora daytrade paradicsommal azért ritkán kényeztet a placc.

Nem véletlenül jelent meg a Portfólión is a bejegyzés és több internetes oldalon, kérlek benneteket, próbáljatok meg tanulni Ti is belőle.

Egy kedves kis történetet még elmondanék. Egy régi ismerősöm mesélte anno, úgy 15 évvel ezelőtt, amikor kint dolgozott Angliában egy gyorsétteremben,  odakerülésekor az ottani vezető bemutatta az új dolgozóknak, hogy kell gyorsan hamburgert készíteni. Azt mondta, olyan elképesztő tempóban, precízen készültek a burgerek, úgy pörgött a srác, hogy nem hittek a szemüknek. Majd amikor a tálca megtelt, tehát kész volt az összes, kb. 30 darab hambi, egy véletlen mozdulattal az egészet leverte, s szana szét gurult minden. Ettől függetlenül megtapsolták őt.

Kicsit úgy érzem, velem is valami ilyesmi történt meg. A lényeg, s talán a legfontosabb, a képességem továbbra is megvan ahhoz, hogy továbbmenjek a megkezdett úton, de szigorú, következetes kockázatkezelés mellett lehetek csak eredményes.

Augusztus nyolcadikán este már érdektelenül néztem az árakat és kiábrándultan, kissé magamból kifordulva csak azt hajtogattam, pánikoljatok, pánikoljatok csak és döntsétek össze az egész hóbelebancot. Ismét nagy szerepe volt a HFT robotoknak a kialakult helyzetért, véleményem szerint a számítógépek által kezelt pénz, tehát a leadott megbízások egyre növekvő, most már igencsak magas aránya egyre sérülékenyebbé, egyre kiszolgáltatottabbá teszi ilyen helyzetben a magamfajta kereskedőket, spekulánsokat, befektetőket. Nyár lévén, tehát a szabadságolások miatt ez még hatványozottabban jelentkezett.

Ezután beletörődtem a helyzetbe, s mivel meglehetősen fáradt voltam, gyorsan elaludtam. Igaz nem sokáig tartott, de legalább nyugalomban töltöttem az éjszakát. Ilyenkor az ember nagyon, de  nagyon kíváncsi, mi lesz a folytatása a történetnek, s kora reggel már nézegettem a pályát. Az éjszaka kelettel még jelentős megütésen keresztülment indexek kezdtek észhez térni, s úgy gondoltam, jó lehet most a meglátásom, miszerint longolni kell a placcot.

Eddig nagyon részletesen leírtam mindent, talán túlságosan is, mert a bloghoz, a számlámhoz és természetesen hozzám közvetlenül kötődtek az események. Ezentúl már nem leszek ilyen kitárulkozó, ennyire alapos.

A történet, a kereskedés áttételesen folytatódott. Reggel elhatároztam, kipróbálom magamat immár más szemlélettel, stop-ok alkalmazásával, kicsit más stratégiával. Kedden reggel tehát elkezdtem kereskedni egy másik számlán és péntek reggelre nagyon szigorú risk és money management alkalmazásával +175%-ot értem el. Akkora volatilitás volt a piacon, hogy ez az eredmény még kis méretekkel és stop-ok alkalmazásával is könnyedén elérhető volt. Ekkor bebizonyítottam magamnak, igenis szemléletváltással van mit keresnem a piacon.

Ezután már "csak" meg kellett emésztenem a történteket és elkezdeni tálalni őszintén, részletekbe menően Nektek. Megvallom, az egészben ez volt a legeslegnehezebb, nem gondoltam, hogy ennyire kemény lesz.

El kell mondanom, a késlekedésben még az is szerepet játszott, hogy a közvetlen környezetemben is voltak olyanok, akik meglehetősen kritikusan, mintegy rombolva az önbizalmamat alkottak véleményt a teljesítményemről. Megint mások pedig már sürgettek, most már tényleg illő lenne bevallani töredelmesen mindent, mert hű olvasóimmal szemben ez a minimum, amit illik megtennem. Közben nekem is össze kellett raknom a képet és el kellett döntenem a "hogyan tovább"-ot is, amit hamarosan olvashattok.

Az alábbiakban az olvasókról és a kommentelőkről írnék. Augusztus elejétől 25-ig, amikor  nem is írtam bejegyzést, csak a Megfelelési kényszer-hez fűztem hozzá megjegyzéseket, már tartósan magas volt a látogatottság, mely az utóbbi napokban rekordot döntött és az egekbe szökött. Nem gondoltam, hogy ennyien kíváncsiak a történtekre. Nem csak itt pörög a látogatottság-számláló, több fórumon is visszaköszön ez a téma, hozzájuk is szólok most.

De mindenekelőtt a blog kommentelőihez, akiknek eddig még nem köszöntem meg a véleményüket.

Először Jozsóhoz szólok, igen, a nyitóárak bejöttek, sőt, jóval magasabban nyitott minden, részben kihasználtam ezt, de sajnos nem zártam mindent, mint tudod már. Ezután többször érdeklődtél, köszönöm ezúton is a bíztatásodat. Botibernek is köszönöm az aggódást...

Shortosgyula, nagyon, de nagyon korrektet írtál, egy ilyen nehéz helyzetben, amikor az ember ennyire vívódik, tulajdonképpen az első ember Te voltál itt, aki által elkezdett az egész sztori letisztulni a számomra. Külön köszönet érte!

Philipp, neked nagy részben igazad volt, de akkor még nem volt Game Over, még onnan is talpra lehetett volna állni, ha...

László Zoli, most már mindent tudsz, most megtörtént a legrosszabb, ami a számlámmal történhetett, de ez csak egy állomás, remélhetőleg a gőzös hamarosan indul tovább.

Krisztián, abszolút feltöltő volt a kommented, neked is nagyon szépen köszönöm, hogy akkor és ott voltál, amikor és ahol kellett.

Elérkeztünk Steve Markhoz. Te is tisztában vagy azzal, nem volt különösebb gond az írásoddal, nagyrészt jogos volt a kritika, de ahogy tálaltad, az nem tetszett, nagyon nem tetszett, ebből kerekedett egy kis "levelezgetés". Ha a piacon már sok időt eltöltöttél, a tiszteletet és az alázatot bizonyára már megtanultad. Előbbi hiányzott belőled, amikor írtál, a jövőben a csomagolásra kicsit légyszíves jobban figyelj.

Szia ethan_hunt15! Nagyon kellett akkor a bíztatásod, nem is hiszed el, mennyire! Köszönöm ezúton is!

Szia stoploss! Köszi a bíztatást itt is. Igen, folytatom, részletekkel majd a bejegyzés végén szolgálok.

Igazságos Tőzsde, Te olyannyira korrekt vagy és állandóan nyújtod a kezedet, segítő szándékkal, hogy még a blogodon is figyelmeztettél arra, mit kell tennem! A legutóbbi bejegyzésed csak nekem szólt, minden eszközzel megpróbálsz segíteni és figyelmeztetni arra, a változás szükséges és elengedhetetlen. Köszönöm szépen!

StLui, már az elejétől követsz, harmadikként és most kissé elfogyott a türelmed, ezt megértem, jogos. Azt azért nem gondoltam, hogy most vált hitelessé számodra a sztori, miután nulláztam. Amikor átléptem a 10.000 USD-t, mindenhol lekértem a hiteles számlakivonatomat, ezt le is írtam a blogban. Ilyennel nem szoktak poénkodni a delikvensek, pláne a számlavezetők,  amikor kiállítják. Írod azt is, utólag közlök mindent. Egy daytrader, ha kereskedik, inkább a pozícióira figyel, mintsem arra, hogy azonnal blogoljon. Folytatás lesz és bízom abban, nem érdemtelenül nézel, ha az olvasóim táborában maradsz.

Neomodel, a megjegyzés lényegretörő és teljesen patent, igyekszem tanulni a hibáimból.

Péter, neked is köszönöm a megjegyzést és a jókívánságaidat, hasonló jókat kívánok én is Neked!

Elérkeztünk Időjóshoz. Időjós régi motoros, a Tőzsdefórumról ismerem. Köszönöm a megjegyzést, négy sorban írtad le a lényeget, azt hiszem, minden szavad magárét beszél. Már többször kommentelni szerettem volna a blogodat, mert az idén elképesztően jól érezted a pályát. Gratulálok és emelem kalapom! Igaz, a poziméreteket nem tudom, de nem lehetnek nagyok, mert elég tág stopot használsz. Bizony, ott a stop mindig, KIVÉTEL NÉLKÜL! Nem 20-30 pontokért mész be, hanem több százért, próbálod a trendeket meglovagolni. Tiszta szívemből kívánok Neked ezután is sok sikert a placcon!

Az imént említettem a Tőzsdefórumot, ahol téma voltam a hétvégén... Itt is magukért beszélnek a hozzászólások. Általában figyelmeztetőek, pozitívak, persze nem hiányozhatott a tárgyilagos sem. Akit kiemelnék, nos ő hihetetlen kellemes meglepetést okozott nekem, amikor elolvastam tegnap este a véleményét. Már tudod, igen, rólad van szó, PIT :). Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyire részletesen, tisztelettel és elismeréssel kommentáltad a történeteket. Nos, ebből, az ilyenekből tud igazán erőt meríteni az ember. Igyekszem a jövőben nem csalódást okozni, s remélem, ezzel a véleményeddel  a jövőben bármikor kiállhatsz a nyilvánosság elé. Köszönet mégegyszer, sok sikert Neked is a placcon!

S végül Laci, Te mindig, mindent tudsz és teljesen objektíven látod a történteket. Mindig, mindennel tisztában vagy, ismersz, mint a tenyeredet. Ha bízol bennem, nekem az már több, mint elég. Mindig kiálltál mellettem, s ha szükséges volt, pillanatok alatt helyretetted az elkanászodókat. Ha azt mondod, úgy érzed Te is, folytatnom KELL, nekem az már csak pont az i-re. A legnagyobb köszönet ezáltal Neked szól!

Most pedig azokhoz az olvasókhoz szólok, akik akkor is idelátogattak, amikor napokig, hetekig nem írtam konkrétumokat.

Elhatároztam, egy-két hónapot ki fogok hagyni, nem kereskedem. Ennyi szünetet most kötelezően tartanom kell, hogy leülepedjenek a megtapasztaltak és természetesen kidolgozás alatt van a stratégiám, melyen folyamatosan finomítani fogok.

A pillanatnyi állás nekem nagyon demoralizáló, a szurkolóimnak meg talán még inkább, azt 2011. szeptember elsejétől engedelmetekkel leveszem. Legközelebb állást akkor rakok ki, amikor újraindul az éles kereskedésem.

A helyét addig egy új blokk veszi át kísérletképpen, ha érzek valamit a piacon, azonnal leírom; pozícióméret, stop, célár. Igyekszem valami dinamikus megoldást keresni. Az alábbi instrumentumokban gondolkozom továbbra is: DE30, US30, UK100, F40, EUR/USD, GBP/USD, EUR/CHF, WTI, GOLD, SILVER. Olvasóimnak és új követőimnek ezzel szeretnék kedveskedni és meghálálni a bizalmat.

Jegenye a napokban megkapja tőlem a jogos Whiskey-jét, mert a fogadást megnyerte. A személyes találkozásunkkor lehet, ismét fogadunk valamiben, ki tudja :). Jegi amúgy hamarosan kész lesz a Q2-vel és remélem, mielőbb olvashatjátok itt a blogon.

Azt hiszem, nagyon, de nagyon hosszú voltam, igyekeztem aprólékosan, mindenre, mindenkire figyelve közzétenni ezt a bejegyzést. 

Az élet tehát nem áll meg, a lovak közé fogok csapni, addig is Mindenkinek jó szelet kívánok a placcon!