Shortos pokol

Bizonyára mindenkinek ismerős az általam is oly sokat emlegetett megállapítás: „A piac mindig arra megy, amerre a legjobban fáj.”

Ki hitte volna január másodikán, amikor gap-pel megnyitott az US30 13.240-en, hogy – egyrészt betöltetlen marad az a rés, másrészt – év végén 16.000 feletti tartományban kereskedünk ezzel az instrumentummal? A pénteki záróár (16.065) a korábbi (2007-es) történelmi csúcsot is több, mint 13%-kal meghaladja már.

Személy szerint én egészen múlt szerdáig hittem a shortban, meggyőződésem volt, jön a fordulat. Óvatosságból, talán szerencsével is azon a napon jórészt zártam a shortokat, a Daxot 9.000 alatt sikerült, a Dow-t pedig 15.660 körül. „Kísérletképpen” azért egy nyúlfarknyit meghagytam és kész voltam arra, ha visszatesztelnek felfele az indexek, újra kiépítem.

De ekkor jött egy hír, az amerikai színház után jött az európai bohózat; Peter Praet, az EKB vezető közgazdászának nyilatkozata a Wall Street Journal-nek a lehetséges negatív kamatokról, sőt az elképzelhető eszközvásárlásokról. Nálam itt elszakadt a cérna.

Úgy hatott ez a hír, mint gyermekkoromban a hajnali négykor megszólaló másfél kilós orosz vekker fülsüketítő csörgése. Na akkor úgy felébredt az ember, hogy azzal a lendülettel ki is ugrott az ágyból.

Nos én a pozícióimból ugrottam ki alig 9.000 felett és 15.700 alatt, megértettem a piac üzenetét: „Ébresztő!”. A gravitácót kikapcsolták a rendszerből, egyszerűen nem fogják engedni, hogy korrigáljon a placc.

Elhatároztam, mivel longolni félek, várok egy komoly jelzésre, egy jelentős beszakadásra, s akkor nyitom majd újra a shortokat. Ezen a héten szerdán már úgy tűnt a FED jegyzőkönyv után, valami elindult, de csütörtökön annak rendje és módja szerint visszapakoltak mindent a tetejére, sőt először zárt e figura felett a Dow, ezért úgy határoztam, zárom a félve megnyitott nüansznyi shortokat és bátrabban felveszek long pozíciókat. És láss csodát, sikerültek is a trade-ek, pár tíz pont pluszra még ilyen magasságokban is be lehet jelentkezni.

Nem tudok kapaszkodót mondani a shortosoknak, csütörtökön jön a Hálaadás Ünnepe (Thanksgiving Day), mint tudjuk, ünnepekre nem szokták beverni az indexeket, majd december elején a mikulás rally. Most csak egy fűszál van, a Dax relatív gyenge (nem kiugró) pénteki teljesítménye. Látszott, nem igazán szereti a 9.200 feletti tartományt, s ezt a viselkedését alá is támasztja a német bankvezetők negatív kamat elleni tiltakozása.

Tehát a lebökéseket, korrekciókat meg kell venni és egy optimális ponton ki kell ugrani a poziból. Talán most tisztább pálya USA, lehet, délután sikeresebbek lehetünk a kereskedésben. Kíváncsian várom a holnapi folytatást.

Kellemes hétvégét és jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

Tehetetlenségi emelkedés - közeleg a fordulat

Nem könnyű egy trader élete, ami ezekre a napokra különösen igaz. Nehéz hinni nyugalommal továbbra is a longban, annak ellenére, hogy jól láthatóan kifogyhatatlannak tűnik a vételi oldal. Már nem számít vezető hírnek az, ha például a németek, vagy a jenkik új történelmi csúcsra mennek, ez lassan szinte mindennapos.

Amikor erről beszélgetek kereskedő barátaimmal, mindig ugyanarra jutunk, miért is kellene esnie? A bankokból továbbra is űzik ki a pénzt, mely keresi a pillanatnyilag legjobb lehetőségeket. A kötvényeket gallyra tették, a nyersanyagok komoly lejtőn vannak, Európában deflációs veszély fenyeget, az EKB kamatot vágott; márványborítású út vezet a részvényekhez. Segített az egészben a Twitter tőzsdére lépése is, az ára elszállt, ilyen eufórikus hangulatban a csordaszellem nem engedi esni az árakat. Úgy érzem, a félelmet lassan teljesen kiölik a befektetőkből, akik (lehet, nekik van igazuk), minden szinten mindent vesznek, mondván, ha beesik, az csak egy kis korrekció lehet, semmi gond, úgyis újra kimegy a csúcsra.

Az írásom első sorából, meg az utolsó két nyúlfarknyi kereskedésemből talán látszik, én már a shortokkal próbálkozom, de többnyire kiugraszt a pozíciómból a piac. Bár meggyőző érveket soroltam fel az eddigi rallyra, s a további emelkedés lehetőségére, azért két hete minden nap feltettem magamban ezt a kérdést: „Ki mer itt venni?”.

Azt sajnos tudjuk, kik vettek Daxot csütörtökön 9.100 felett, nagyon ronda shortzárások húzhatták fel egészen 9.195-ig, ilyen csúnya shortos kicsontozást ritkán látunk. Nekik kétszer fájt az egész, másodszorra akkor, amikor meglátták az index határidőt este 9.000 környékén. Aznap azt hittem, na igen, eljött a fordulat, de a heti friss tapasztalatok alapján óvatosságból minden számlán mindent zártam és vártam a pénteket. Az amerikai adatok után újra elkezdtem shortokkal próbálkozni, fél háromkor ezt üzente a piac, de az USA gyengesége mindössze másfél óráig tartott, utána fordult a kocka és feltépték új történelmi csúcsra a Dow Jones-t.

Egyelőre úgy tűnik, csak nem akar fordulatot venni a piac. Többször belegondoltam, nekünk, régi motorosoknak, akik megannyi válságot megéltek, továbbá hirtelen, derült égből bekövetkezett óriási szakadásokat is (Flash Crash, Fukushima), mekkora hátrányunk van azokkal szemben, akik történetesen idén év elején kezdtek el kereskedni. Megszokták a longot, szinte mindig vételi pozíciót nyitnak és nagyon sikeresek lehetnek.

Shortosok, nyugalom, eljön a mi időnk is, méghozzá a legváratlanabb időpontban, amikor nem is gondolnánk rá. A puskaport érdemes szárazon tartani, óvatos pozícióméretekkel egerészni, mert ha egyszer kipukkad ez a lufi, az nagyot fog szólni, abban biztos vagyok.

Kellemes hétvégét és jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!