2011. február 5., szombat

Recenzió a fogadásról - Jegenye írása

Az alábbi blogbejegyzésben Jegenye barátom, az "ellenérdekelt fél" gondolatait teszem közzé, mely sokáig érlelődött benne és egy nagyon jól sikerült esszé lett. Bemutatja a tőzsde világát és mindenki számára tanulságos észrevételekkel szolgál. Ezeket a sorokat a jövőben majd könnyedén elérhetitek egy linkről, melyet közvetlenül a főcím alá helyeztem el.

A FOGADÁSRÓL…

Megvallom őszintén, hogy ebben  a  "ki tud nagyobbat álmodni" egymásra licitálós versenyben nálam csak egy dolog áll biztos lábon. A szkepszis.

A tőzsdei kaszinók világában folyamatosan  ugyanúgy újratermelődnek a vágyálmokat kergetők, a gyors meggazdagodás délibábjában fürdőzők, mint Vegasban, Renóban, vagy  a világ bármely valóságos/online kaszinójában, ahol a harsány szövegekkel és csillogó képi elemekkel teletűzdelt üzenetek csak egy dologról szólnak: milliomos lehetsz! A szkeptikusoknak pedig csak hanyagul ennyit tolnak: nem vagy elég pozitív! Vagy kitartó...

Aztán jön a hideg víz, a jól megismert és leggyakrabban ismételt tőzsdei közhely. 100-ból 90 veszít (teljes vagy reménytelenül nagy tőkevesztés), a maradék 10-ből pedig jó, ha 5 megél, 3 igen sikeres, 1 vagy kettő pedig  valóban meggazdagszik. Mondanom sem kell, a meggazdagodás mindenki számára másképp értelmezhető…

A tőzsdén való jövedelemszerzésre általában úgy szokás tekinteni, mint javadalomra, egyfajta fizetésre, mint ami jár. Valóban jár. Ha megdolgozol érte. Mert ez munka a javából, ugyanakkor elsajátítható bárki számára.

A szakvizsgádat nem felkent professzorok szubjektív  értékítélete fogja pontozni, hanem a számlaegyenleged. Teljes tévhiten alapul az a felfogás, hogy diplomás közgazdásznak, matematikusnak, informatikusnak kell lenned ahhoz, hogy megélj a tőzsdéből. Tréfás megfogalmazásban olvastam valahol: "ha átlagos intelligenciával rendelkezel, akkor a tőzsdei "tudományok" elsajátításához elegendő 2-3 év, ha átlag felettivel, akkor megteszi 5-10 is". Zárójelben azért idekívánkozna egy személyes észrevételem is. Én még soha sehol nem találkoztam olyan sok és annyira szélesen domborodó egóval,  "okos" emberrel, mint a tőzsdések világában.

Véleményem szerint integrálni kell, józan "paraszti ésszel" gondolkodva, az információs cunamiban megfelelő szűrőket  alkalmazva, az egyes elemeket az összkép szempontjából értékelve (és viszont), meg még ki tudja mi mindent mérlegelve folyamatosan döntést kell hozni. Ami a sajátod, másokra kenni nem érdemes, azt önbecsapásnak nevezik…

Ez a fogadás valójában arról szól, hogy az emberi elme képes-e versenyezni a maga természetes intelligenciájával az általa létrehozott szigorú algoritmusokkal szemben? Képes-e kizárólag diszkrecionális, többnyire intuíciókon alapuló döntéshozatallal komoly eredményeket elérni? A különlegességét az adja, hogy roppant alacsony kezdőtőkét kell szinte irracionális magasságokba feltornászni. Abban nem kételkedem, hogy az átlagosnál jóval magasabb értékeket el lehet érni akár profit faktorban, akár payoff ratio-ban, de hogy ezt konzisztensen fenn lehet tartani, abban már igen.

E tekintetben már láthattunk olyan lélegzetállító FX robot teljesítményeket  - természetesen optimalizált, ún. curve fitting módszerrel, amelyek akár egy évig, talán tovább is kiválóan működtek -, majd gyakorlatilag szinte egyik napról másikra kinullázták az addig megszerzett profitot, esetenként a teljes tőkét is.

Szinte egybehangzó az az állítás, hogy szabályokat kell felállítanunk kereskedésünk során, amivel egyet is  értek, azonban egy olyan dinamikusan változó környezetben, amit általánosságban  PIACnak szoktak nevezni, a  szabályokat örökösen át kell alakítani.

A fogadás második kísérleti elemeként talán ezt lenne érdemes kiemelt figyelemmel kísérnünk. A hajlékony emberi elme miképp alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez? A merev szabályok mentén alkalmazott programozott kereskedési rendszerek (Expert advisorok) hatékonyabbak-e, mint  az ösztönösen, vagy tudatosan reagáló humán reakció? 

A harmadik elem ebből következően a pszichés tényezőkből adódik. Miként változik az emberi magatartás, ha valaki virtuális ezrekkel dobálózik, vagy valóságos összeggel kereskedik?

Nagyjából mindenki tisztában van ezzel, ilyen szempontból semmilyen jelentősége, súlya nincs a tőzsdei játékoknak, demo számlás kereskedésnek, versenyeknek, hiszen a  manipulálhatóságon túlmenően érzékelhetetlen az a nyomás, ami azt a kereskedőt nyomasztja, aki a VALÓSÁGOS egzisztenciáját teszi esetenként kockára. Ezt különösen fontosnak, kiemelendőnek tartom!

Miután a fogadás elemi feltétele volt az éles számlán, éles körülmények közötti kereskedés kontrollja, így minden feltétel adott ahhoz, hogy  egy izgalmas kísérlet szemtanúi legyünk, amelynek ha vesztese leszek - őszintén megvallva - nem bánom...

Jegenye

1 megjegyzés: