Medvecsapda

Ezen a héten komolyan egymásnak feszültek az eladók és a vevők, a megszokott monoton emelkedést felváltotta a bizonytalanság és az indexek látványos esésbe, majd csapkodásba kezdtek, amely a hét utolsó kereskedési napján, fél háromkor, a tengerentúli adatok érkezésekor csúcsosodott ki. Bátran kijelenthetem, kötélidegek kellettek ezekhez a percekhez, rég láttam már több, mint 200 pontos (fel-le) elmozdulást 2 perc alatt az US30-ban.

USA már a hét közepén is, mint már oly sokszor, erőt mutatott, nem igazán szeretett volna európai társai után rohanni, aminek meg is volt az oka, pénteken újfent 16.000 pont felett zárt a Dow Jones.

A shortosoknak úgy kellett ez a hét, mint a fél sivatagot átgyalogolt, végletekig legyengült, a kiszáradás határán lévő, de túlélni akaró embernek egy pohár hideg víz. Kevesen lehetnek. Remélem, megragadták a lehetőséget, zárták pozícióikat és nem kapaszkodnak piros gyertyákba, trendfordulóba, "ennek most már tényleg esnie kell, ezek után meg pláne" és hasonlatos közhelyekbe, mert újfent bajba kerülhetnek.

Mi is volt eddig? Az átlagos rossz hírt szerette a piac, mert akkor nem jön a tapír, változatlan ütemben mehet tovább az eszközvásárlás. Ha jó hírek jöttek, bizony elkezdett megremegni a kezük a befektetőknek és a félelem lefele mozdította el az árakat. Pénteken viszont láthattunk egy "kettős csavart", szerintem ezek már annyira jó, mondhatni túl jó adatok voltak, melyek mutatták a gazdaság valódi erejét és ismét elindultunk felfelé. Azért ne feledjük el, jóval a várakozások feletti adatok jöttek roskadásig, nagyon vastag zöldet mutattak a számok, nem beszélve a későbbi nyilatkozatokról.

Lássuk be, nem valószínű, hogy év végén, pont az ünnepek előtt egy komoly maflással küldenék pihenni az indexeket, erre egyre kisebb az esély. A jövő hét szerintem a lassú megnyugvásé, szépen óvatosan visszaaraszolnak majd idei maximumuk közelébe az európai indexek is. Leginkább ideértem a Daxot, melynél míg a múlt heti jóslatok 9.500-ról szóltak, csütörtökön este viszont már biztosra vették, hogy benéz 9K alá, pénteken este meg mindenki nézett ki a fejéből. Hogy túlárazott volt-e 9.400-on? Nem hiszem, sőt! Vegyük észre, hogy a szél északi irányba fúj a németeknél is és a legbölcsebb dolog ezzel nem vitatkozni.

Csak mellékesen jegyzem meg, nem vagyok valami aktív itt ezen a kis blogos számlán, havonta csupán egyszer-kétszer nyúlok bele, egyelőre kifizetődik ez a túlságosan is megfontolt taktika. Igyekszem egy kis mozgásteret kialakítani magamnak.

Pár tippet gondoltam még a végére, melyek a következő két hetet, illetve az év végét jelenthetik az általam favorizált instrumentumokban; Dax: 9.380, Dow Jones: 16.280 (a legerősebb), S&P 500: 1.836, FTSE 100: 6.732, CAC: 4.220 (a leggyengébb láncszem), Nikkei: 15.950, WTI: 100,80 USD és végül az arany: 1.195 USD.

Kíváncsi leszek, mennyire jönnek be ezek a számok. Mindenesetre én részben longban maradtam hétvégére is és tervezem a bővítést már hétfőn, ha a piac is ezt az üzenetet küldi nekem.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Shortos pokol

Bizonyára mindenkinek ismerős az általam is oly sokat emlegetett megállapítás: „A piac mindig arra megy, amerre a legjobban fáj.”

Ki hitte volna január másodikán, amikor gap-pel megnyitott az US30 13.240-en, hogy – egyrészt betöltetlen marad az a rés, másrészt – év végén 16.000 feletti tartományban kereskedünk ezzel az instrumentummal? A pénteki záróár (16.065) a korábbi (2007-es) történelmi csúcsot is több, mint 13%-kal meghaladja már.

Személy szerint én egészen múlt szerdáig hittem a shortban, meggyőződésem volt, jön a fordulat. Óvatosságból, talán szerencsével is azon a napon jórészt zártam a shortokat, a Daxot 9.000 alatt sikerült, a Dow-t pedig 15.660 körül. „Kísérletképpen” azért egy nyúlfarknyit meghagytam és kész voltam arra, ha visszatesztelnek felfele az indexek, újra kiépítem.

De ekkor jött egy hír, az amerikai színház után jött az európai bohózat; Peter Praet, az EKB vezető közgazdászának nyilatkozata a Wall Street Journal-nek a lehetséges negatív kamatokról, sőt az elképzelhető eszközvásárlásokról. Nálam itt elszakadt a cérna.

Úgy hatott ez a hír, mint gyermekkoromban a hajnali négykor megszólaló másfél kilós orosz vekker fülsüketítő csörgése. Na akkor úgy felébredt az ember, hogy azzal a lendülettel ki is ugrott az ágyból.

Nos én a pozícióimból ugrottam ki alig 9.000 felett és 15.700 alatt, megértettem a piac üzenetét: „Ébresztő!”. A gravitácót kikapcsolták a rendszerből, egyszerűen nem fogják engedni, hogy korrigáljon a placc.

Elhatároztam, mivel longolni félek, várok egy komoly jelzésre, egy jelentős beszakadásra, s akkor nyitom majd újra a shortokat. Ezen a héten szerdán már úgy tűnt a FED jegyzőkönyv után, valami elindult, de csütörtökön annak rendje és módja szerint visszapakoltak mindent a tetejére, sőt először zárt e figura felett a Dow, ezért úgy határoztam, zárom a félve megnyitott nüansznyi shortokat és bátrabban felveszek long pozíciókat. És láss csodát, sikerültek is a trade-ek, pár tíz pont pluszra még ilyen magasságokban is be lehet jelentkezni.

Nem tudok kapaszkodót mondani a shortosoknak, csütörtökön jön a Hálaadás Ünnepe (Thanksgiving Day), mint tudjuk, ünnepekre nem szokták beverni az indexeket, majd december elején a mikulás rally. Most csak egy fűszál van, a Dax relatív gyenge (nem kiugró) pénteki teljesítménye. Látszott, nem igazán szereti a 9.200 feletti tartományt, s ezt a viselkedését alá is támasztja a német bankvezetők negatív kamat elleni tiltakozása.

Tehát a lebökéseket, korrekciókat meg kell venni és egy optimális ponton ki kell ugrani a poziból. Talán most tisztább pálya USA, lehet, délután sikeresebbek lehetünk a kereskedésben. Kíváncsian várom a holnapi folytatást.

Kellemes hétvégét és jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

Tehetetlenségi emelkedés - közeleg a fordulat

Nem könnyű egy trader élete, ami ezekre a napokra különösen igaz. Nehéz hinni nyugalommal továbbra is a longban, annak ellenére, hogy jól láthatóan kifogyhatatlannak tűnik a vételi oldal. Már nem számít vezető hírnek az, ha például a németek, vagy a jenkik új történelmi csúcsra mennek, ez lassan szinte mindennapos.

Amikor erről beszélgetek kereskedő barátaimmal, mindig ugyanarra jutunk, miért is kellene esnie? A bankokból továbbra is űzik ki a pénzt, mely keresi a pillanatnyilag legjobb lehetőségeket. A kötvényeket gallyra tették, a nyersanyagok komoly lejtőn vannak, Európában deflációs veszély fenyeget, az EKB kamatot vágott; márványborítású út vezet a részvényekhez. Segített az egészben a Twitter tőzsdére lépése is, az ára elszállt, ilyen eufórikus hangulatban a csordaszellem nem engedi esni az árakat. Úgy érzem, a félelmet lassan teljesen kiölik a befektetőkből, akik (lehet, nekik van igazuk), minden szinten mindent vesznek, mondván, ha beesik, az csak egy kis korrekció lehet, semmi gond, úgyis újra kimegy a csúcsra.

Az írásom első sorából, meg az utolsó két nyúlfarknyi kereskedésemből talán látszik, én már a shortokkal próbálkozom, de többnyire kiugraszt a pozíciómból a piac. Bár meggyőző érveket soroltam fel az eddigi rallyra, s a további emelkedés lehetőségére, azért két hete minden nap feltettem magamban ezt a kérdést: „Ki mer itt venni?”.

Azt sajnos tudjuk, kik vettek Daxot csütörtökön 9.100 felett, nagyon ronda shortzárások húzhatták fel egészen 9.195-ig, ilyen csúnya shortos kicsontozást ritkán látunk. Nekik kétszer fájt az egész, másodszorra akkor, amikor meglátták az index határidőt este 9.000 környékén. Aznap azt hittem, na igen, eljött a fordulat, de a heti friss tapasztalatok alapján óvatosságból minden számlán mindent zártam és vártam a pénteket. Az amerikai adatok után újra elkezdtem shortokkal próbálkozni, fél háromkor ezt üzente a piac, de az USA gyengesége mindössze másfél óráig tartott, utána fordult a kocka és feltépték új történelmi csúcsra a Dow Jones-t.

Egyelőre úgy tűnik, csak nem akar fordulatot venni a piac. Többször belegondoltam, nekünk, régi motorosoknak, akik megannyi válságot megéltek, továbbá hirtelen, derült égből bekövetkezett óriási szakadásokat is (Flash Crash, Fukushima), mekkora hátrányunk van azokkal szemben, akik történetesen idén év elején kezdtek el kereskedni. Megszokták a longot, szinte mindig vételi pozíciót nyitnak és nagyon sikeresek lehetnek.

Shortosok, nyugalom, eljön a mi időnk is, méghozzá a legváratlanabb időpontban, amikor nem is gondolnánk rá. A puskaport érdemes szárazon tartani, óvatos pozícióméretekkel egerészni, mert ha egyszer kipukkad ez a lufi, az nagyot fog szólni, abban biztos vagyok.

Kellemes hétvégét és jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

Amerikai színház

Lehet észrevétlenül jól végezni, vagy jól észrevehetően rosszul végezni a munkánkat. Sajnos a nagyon tisztelt döntéshozó amerikai politikusoknak ez utóbbi sikerült az elmúlt két hétben. Nem szimpatikus, mikor egy csoport belső áldozatok árán, - amit ők nyilván nem éreznek a bőrükön, - és komoly külső bizonytalanságot okozva görcsösen ragaszkodik az elképzeléséhez, az pedig kifejezetten irritál, hogy tudjuk, mi a végeredmény és ennek tudatában mégis kiteszik magukat utálat tárgyává, koszos fürdőt vesznek a reflektorfényben. Persze az egész érthető, hisz a jobbról és balról is folyamatosan tömött zsebekből lassan lehet egyenleget vonni, továbbá a vastag arcbőr ilyenkor sokáig ellenáll.

A piacok először sugallták, majd figyelmeztettek az egyre hangosabban ketyegő időzített bombára, s ennek jeleként tegnap szerencsére némi pozitív változás történt, a felek közelebb kerültek egymáshoz. Többször feltettem magamban a kérdést, miért kell ezt? A bejegyzés első soraiban részben választ kaphatunk erre, részben pedig marad a találgatás.

Itt tartunk tehát most, október elején-közepén, ettől hangos a média. A legutóbbi bejegyzésem, július közepe óta rengeteg idő telt el, bizony nagy szégyen, hogy nem írtam ilyen hosszú ideig.

Nyáron pihenőt terveztem egy sikeres időszak után, ezt nem egészen sikerült betartanom, mert már július végén viszketett a kezem, olyan szinteken éreztem az indexeket, hogy elkezdtem a többi számlán lassan kiépíteni a shortokat. Többszöri nyitás-zárás után augusztus elejére elképesztő átlagárakon, bőven 15.500 felett sikerült kiépítenem nagy mennyiségben Dow shortot. Mire ez a portfólió felállt, már sokadik napja kaparta az eget az index, plafonra volt ragasztva, s mindenféle beleütést azonnal megvettek, rendkívül idegesítő és idegtépő volt ezt minden nap végignézni.

Amikor minden számlán (a kis blogoson kívül) kész lett a csomag, félve tettem egy megjegyzést barátomnak-kollégámnak, amit a mai napig emlegetek: „Tudjuk, hogy le fog szakadni, és azt is tudjuk, hogy nem leszünk benne.”. Ebben a mondatban minden benne van, amit a piac a tréderekkel, a befektetőkkel művel. A célár 15.084 volt, amit augusztus 15-én késő estére tickre el is ért, miután előző nap már letörte az addig ellenálló 330-350-es szintjét. Persze utána tovább is esett, letörte a 15.000-et is, és meg sem állt 14.762-ig.

A shortokból többször is kiszállhattam volna szép plusszal 420 környékén, de azt mondtam, bármeddig kitartok. Nem sok idő telt el, és a többszöri visszarántások egyikében nullában zártam a pozícióimat. Ekkor kiszámoltam, bőven húsz felett volt azon napok száma, amikor az US30 15.400 felett tartózkodott. Jóllehet komoly méretű pozíciókat építettem ki, de ebben az esetben rettentően sajnálatosan a mentális tőkém fogyott el. Ritka nálam az ilyesmi, szomorú, de ez is megesik olykor. Aki akkor benne volt a shortban (nem is a tényleg „agyament” longban), az pontosan tudja, miről beszélek.

Ez a trade, ha kitartok, körülbelül 450 pontot hozott volna. De a piacon nincs volna, ezt tudjuk. Ez a csata, amit tulajdonképpen elvesztettem, rányomta a bélyegét az elkövetkező időszakra, és elkezdődött egy rossz szériám. Darálónak azért nem mondanám, inkább amolyan szép kis morzsolódásnak. Egyszerűen nem éreztem a placcot, össze vissza, érthetetlenül is rángatták az indexeket. Szerencsére ehhez a blogos számlához bölcsen hozzá sem nyúltam, így abszolút csúcson van ebben a körben, sőt októberben kicsit intenzívebb is lettem, sikerültek is a kereskedések, így már kettessel kezdődik a számláló.

Mindez nem feledtetheti azt a rossz időszakot, amibe beleszaladtam augusztusban és szeptemberben. Az okok a következők: a nyári pihenő helyett elkezdtem feszengeni azon, hogy hiába shortolom meg a Dow-t, csak nem akar leszakadni, s minél görcsösebben ragaszkodok az igazamhoz (amit nem tudtam kivárni), annál fájóbb pofonokat oszt a piac és gyalulja a mentális tőkét. A másik ok: többször is kereskedtem pénteken, ami nem lenne olyan nagy baj, csak ezzel nem tartom be a szabályrendszerem, s ebből következik a harmadik ok: hétvégén nem egyszer beleragadtam a pozícióimba. Ilyenkor nem tudom teljesen kikapcsolni magamat, mert tudat alatt ott van, hogy poziban vagyok és nem tudok feltöltődni. Sokszor éreztem gyengének magam, akit befolyásol, magával ragad a piac, ez ellen is nehéz küzdeni, de lehet még ilyen időszakokban is.

Nade erősnek kell lenni, mert a placc teljes koncentrációt és határozottságot kíván. Azt nem tudom, hogy lezárult-e az előző ciklus, mindenesetre igyekszem felfele kapaszkodni ismét a számlákon. Gyakorlatilag mindenhol longban vagyok, igyekeztem még tegnapelőtt éjszaka és tegnap megvenni a vélt aljat és most nem szeretnék ugrabugrálni, úgy érzem, ismét türelemre van szükség, mert beérhet ez a gyümölcs.

Szíriai gond kipipálva, Iránnal megkezdődött a kommunikáció, és ha a költségvetési és adósságplafon para lassan megoldódik, mindennek tetejébe jöhetnek a vártnál jobb jenki gyorsjelentések, így simán elszállhat megint a Dow, akár 15.400-ig is. Vessünk egy pillantást a nagyon masszív Európára, köztük is az általam figyelt és favorizált parádésan teljesítő németekre és akár a franciákra. Erősek maradtak, jószerivel semmit sem estek, masszívan ott vannak gyakorlatilag az idei lokális maximumukon. Ha USA visszatér a régi kerékvágásba, akkor ezek az indexek elszállhatnak, senki ne csodálkozzon azon, ha decemberben  8.800-on, vagy akár 9.000-en látja a Daxot.

Jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

A DAX lehet a jövő hét favoritja

Bátor ez a cím, bátor ez a kijelentés, tudom, de bármennyire is gyengélkedett a német index múlt pénteken (ekkor 7.800 közelébe ütötték be), ezen a héten nagyon magára talált és rendkívüli erőt mutatott.

Mielőtt folytatom a gondolatsort, elsősorban szégyellnem kell magam, hogy több, mint egy hónapja nem írtam ide bejegyzést. A megjegyzésekre válaszolva már megindokoltam, miért. Sajnos erre egyszerűen már nem maradt időm. Júniusban többször lehetett volna írni például olyat, hogy "Most már bátrabban mehet a short", vagy, "Úgy tűnik, a Dax jó időre elköszönt a 8.000-es szintektől", de mint kiderült, egyik sem állta volna ki a próbát. Próbára tesz bizony engem is a piac, néha kapkodom a fejem, hogy tulajdonképpen mi is van?

Elképesztő long, mindenhonnan űzik a pénzt a részvényekbe, nemigen engedve más alternatívát neki. Ráadásul elindult USÁ-ban a gyorsjelentési szezon, s a múlt héten, amikor már markánsan átszakították a 15.000-et, feltettem magamban a kérdést (shortban ülve, de időben zárva), tán júliusban akarnak történelmi csúcsra menni a jenkik? Ki hallott már ilyet? És tessék, ott vannak az új csúcsok.

Visszatérve a címre, európai problémák ide, vagy oda (olasz, francia leminősítés, portugál helyzet, ciprusi "jövőkép"), szerintem a Dax célba fogja venni a 8.500-at, igyekszik követni New Yorkot. Ehhez persze jó gyorsjelentések kellenek itt is, a tengerentúlon is, amiből a jövő héten csak úgy záporoznak majd a nagy cégek beszámolói. Bár nem Dow komponens, de én személy szerint jövő héten a legnagyobb érdeklődéssel a július 18-án jelentő Google-t várom.

Egy kis szösszenet a francia leminősítéshez: azért "remek érzékkel" a Fich Ratings éppen pénteken, a francia nemzeti ünnep előtt két nappal minősítette le Franciaországot, s itt jegyezném meg, talán még nincs túl messze július negyedike, a függetlenség napja, amikor az EKB-nak illetve Mario Draghinak köszönhetően elszálltak az indexek, beleértve természetesen azt a Dow-t is, melyet előző nap foggal-körömmel, vérrel verítékkel, nagy nehezen feltuszkoltak 15.000 fölé, mert ugye tudjuk, a jenkik nem szeretik az ünneprontást, ha magukról van szó. Természetesen az érzelmeket a piacon el kell felejteni, ez egy könyörtelen világ.

Egy kicsit az aranyról. Bármekkora shortállomány is van aranyban, meglepődnék, ha a jövő héten nem nézne fel 1.300 fölé, mitöbb 1.320-1.340-ig.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Megfordult a széljárás

Pénteken este, gyakorlatilag ebben az évben először, elkezdtek meredeken esni az amerikai indexek és elég tisztességes mínuszban, napi és heti minimumon zártak. Fel is tettem magamban a kérdést, srácok, tán előugrott a billentyűzeten a "sell" gomb? Már többször kitértem rá korábban, mennyire mesterkélt volt az állandó pénteki záróbeállítás, hogy még véletlenül se legyen rossz hétvégéjük a drága tengerentúli befektetőknek.

Az iróniáról ennyit, de mielőtt mindenki ész nélküli short építésbe kezdene, azért várjuk meg a hétfői reakciókat, mert amilyen a péntek volt, ugyanolyan elbizonytalanító és pozícióból kiugrasztó mozgások lehetnek ezekben a napokban is. Mondtam is a környezetemnek, többszörösen összetett, átverős lehet a hét utolsó napja, vigyázni kell minden irányban. Nemcsak péntek, hanem hó vége is volt, ráadásul május utolsó kereskedési napja, mindezek tetejébe pedig egy kivételesen ritka, fél éven át tartó makacs, agresszív longos időszak állt mögöttünk. Az indexek ennek megfelelően délelőtt beszakadtak majd délután megtépték őket, a Dow Jones majdnem elment 15.400-ig, de este újra lejtmenetbe kapcsoltak, a jenkiknél ez eléggé dinamikusra sikeredett, s nemcsak az addigi napi aljak, hanem az egy héttel azelőtti mélypontok is törtek.

Az irány már talán nem kérdés, de nem mindegy, honnan shortolunk. Belekapások lehetnek, s egész jó shorbeszállókat lehet majd szerintem elcsípni. A Dax esetében később a 8.260-at kell figyelni, törik-e, a Dow-nál pedig - ahogy Jegi barátom mondaná, - nagy valószínűséggel megnézik, mennyi vevő van 15.000-en.

Jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

Samsung Galaxy S4

Szükségesnek tartok egy kis kitérőt tenni ebbe az irányba is, mert a telefon, az emberhez legközelebb álló, leggyakrabban használt kommunikációs eszköz óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt években.

Ha jól belegondolok, a 2000-es évek közepétől már okostelefonom volt. Az első ilyen készülékem, a T-Mobile által forgalmazott MDA Pro volt, melyet 2006 tavaszán vásároltam meg. Imádtam, akkoriban csúcskészülék volt, impozáns technikai paraméterekkel: gyors, 520 MHz-en ketyegő Intel Bulverde processzorral, 640*480 pixeles (VGA) kijelzővel, kinyitható, kihajtható QWERTY billentyűzettel, Windows Mobile 5.0-ás operációs rendszerrel, bővíthető memóriával. Utóbbit ki is használtam, 2 GB-os SD kártyát tettem bele, ez akkoriban szinte kihasználhatatlan tárhelyet jelentett. Persze volt hátránya is, a mérete és a súlya. Emlékszem, szinte minden baráti összejövetelkor „féltéglázott” mindenki :), de különösebben nem zavart.

A következő években egyre többet lehetett hallani az iPhonokról. Ha jól emlékszem, egyik barátom kezében láttam meg egy ilyen készüléket, ez még iPhone 2-es volt. Kintről hozatta, Magyarországon még nem forgalmazták. Amikor megkérdeztem tőle, tulajdonképpen miért és mit tud, egy mondatban foglalta össze: „Kapsz a kezedbe egy remek hardvert és arra használod, amire akarod”. Azt hiszem, ez a mai napig igaz, pedig akkor fogalmunk sem volt a lehetőségekről, arról, hogy applikációk tekintetében mekkora fejlődés előtt áll ez a szegmens.

2008. augusztus 22-én reggel futár értesített, meghozta az MDA Pro-t leváltó telefonomat. Kihasználtam a szolgáltatóm remek kondícióit és szert tettem egy új, már 3-as iPhone-ra. Szép lassan ébredtem rá, mekkora kincs van a kezemben. Az iPhone egy más világot jelentett, gyökeresen megváltoztatta az embernek a telefonról alkotott képét. Egy gombnyomásra elérhető vált minden, szolgáltatások tömkelegéből lehetett választani. Letisztult formavilág, kiforrott konstrukció jellemezte és jellemzi ma is ezeket a készülékeket. Itt a blogban anno, 2011-ben kétszer is tettem említést róla, egyszer év elején és egyszer év közepén. A szerkentyűt nem kell bemutatni, mindenki mindent tud róla. Arra viszont kevesen fogadtak volna – talán magam sem -, hogy ez a lassan 5 éves készülék gyakorlatilag karcmentes, hibátlan, egyszer sem volt szétszedve és javítva (!), az akksija is jól bírja még, egyszóval mechanikailag egy időtálló darab.

Bármennyi jót is tudnék mondani róla, be kell látni, hardveresen sajnos eljárt felette az idő. Jött a 3S, a 4, a 4S, s tavaly ősszel a jelenlegi legújabb iPhone, az 5-ös.

Sokat gondolkoztam, mi legyen a következő készülékem. Mint látható, ebben nem kapkodok, ritkán cserélek, de akkor igyekszem a legjobbat kiválasztani.

A címből már tudjátok, mire szavaztam. Váltottam, méghozzá duplán. Először szolgáltatót, 16 év után elköszönök a T-Mobiltól, mert egyszerűen nem érdemlik meg, hogy tovább előfizetőjük legyek. Nem, nem a szolgáltatás minőségével van gond, az tökéletes. De csak a múltjukból élnek és bő 10 éve gyakorlatilag semmi nagy dobásuk nem volt a magamfajta telefonon csüngő emberek felé. Ez még inkább érezhető azóta, mikortól történelem lett a Westel márkanév, mióta a T-csoport tagja a cég.

Van viszont egy szolgáltató, aki mindig törekedett arra, hogy remek akciókkal álljon elő és úgy éreztem, bár maradi vagyok ilyen tekintetben, váltanom kell. A Vodafone Red Super díjcsomagra esett a választásom, azt hiszem, nem kell magyaráznom, miért.

Bár már tavaly ősszel kihozta a Voda ezt a „végre ilyen is van” előfizetéses csomagot, már csak egy ütős készülékre vártam. Sokat gondolkoztam a HTC 8X-en az Windows Operációs rendszer miatt, azt hittem, nagyobb sikert ér el a Windows a 8-cal. Talán jól döntöttem, szerintem döcögős a sztori, nem abban az ütemben terjed, ahogy számítani lehetett rá.

Év elején már egyre több hír, technikai paraméter szivárgott ki a Samsung új csúcskészülékéről, a Galaxy S4-ről. Minél többet tudtam meg róla, annál jobban megtetszett, de tetszett az android térnyerése is. Az iPhone 5, illetve 5S mellett még érdemes odafigyelni a Google Phone-ra. A Google, ha így folytatja, elsőszámú cég lesz a jövőben a világon és ezt nagyban a hihetetlen innovációs képességének köszönheti. Gyakorlatilag lassan nem tudunk élni a Google csoport által nyújtott szolgáltatások nélkül, annyira a részét képezik mindennapi életünknek. Nem véletlenül tart ott a részvény ára (873,32 USD), ahol. Hamarosan elérheti a bűvös 1.000 Dollárt is.

De vissza az S4-re. A paramétereket mindenki ismeri, a csapból is ez folyik. Az első hetek tapasztalata igen kiváló, mindent tud, sőt többet is, amit ma egy csúcstelefon tudhat. Úgy érzem, etalont tartok a kezemben, fel van adva a lecke a konkurenciának. Az első kérdés mindenkitől, akinek mesélek róla, hogy „Nem túl nagy?”. Hát igen, a péklapát méretű telefonok korát éljük most, s ha attól a minimális kényelmetlenségtől eltekintünk, hogy mekkora, hogy a hüvelykujjunkkal kicsit nyújtózkodni kell, ha a bal felső sarokban kattintanánk valamire, akkor szinte tökéletesnek mondhatjuk. Ami számomra fontos; az 5 collos kijelző előnye a 3,5-össel szemben: sokkal szembarátabb, jobban áttekinthető rajta minden, s ebbe magától értetődően beletartozik a piaccal kapcsolatos applikációk használata is.

Körbenéztem itthon. Az első színes tévénket még Bécsben vásároltuk 1988-ban, egy kis Samsung színes TV-t. Bár ma már természetesen nem használjuk, a múltkorjában próbáltam ki, még most is tökéletesek a színek, hibátlan a készülék. Azóta már van itthon Samsung plazma TV, Samsung netbook, Samsung mosógép, Samsung telefonok és még sorolhatnám. Ott van a szeren a dél-koreai gyártó, én maximálisan elégedett vagyok az általam használt termékeivel, pillanatnyilag az elsőszámú szórakoztató-elektronikai termékgyártó és nagyon tudatosan építi fel üzletpolitikáját, tehát lehet a jövőben is bízni benne.

Zárásképpen pedig essék szó egy kicsit a kereskedésről is. Pénteken végre shortoltam, két Dax kört nyomtam, s egész jól sikerültek. A Dow Jones péntek lévén naná, hogy emelkedéssel zárt, igaz, nap közben szép shortos köröket lehetett futni a jenki indexekben is. Hétfőn az Egyesült Államokban ünnepnap lesz, a háborús hősök emléknapja miatt nem nyitnak ki piacok, erre figyelni kell a holnaputáni kereskedés során.

Remélem, nem voltam túl hosszú, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

A tüske

Ebben a pillanatban úgy áll a helyzet, komoly esély van arra, hogy a mai nap fordulónap lesz. Úgy tűnik, a négy óra utáni eufória, mely újabb csúcsokig szakította ki az indexeket, kezd alábbhagyni. Elképzelhető, hogy a befektetők szép lassan átértékelik Bernanke szavait és profitrealizálásba kezdenek.

Okuk van rá, a kitartóak ha kitáraznak, tetemes nyereséget zsebelhetnek be. Mint ahogy sejtettem, az emelkedés begyorsult (főleg a japánoknál figyelhettük meg ezt), de nem egészen egy órával ezelőtt, fél öt után nagyon hirtelen, meredeken elkezdtek esni a fontosabb indexek. A volatilitás megugrott, erősödik a Dollár, ez már óvatosságra inthet.

Ma szintén eltökéltem, hogy pozíciót nyitok itt, most végre sikerült, Dow-t longoltam, de nem akkor, amikor terveztem, és pláne nem ott zártam, ameddig sejtettem, hogy elmegy.

Persze nem kizárt, hogy a mai napot is megveszik és minden megy tovább és tovább... :)

Shortzárási pánik

20:56-kor elpattantak a húrok. Minden index az előző napok folyamatos emelkedését követően a tegnapi kis pihenő után ma is igyekezett lokális illetve történelmi csúcson zárni. Egész nap látszott az őrült vételi erő, de nem sokkal ezelőtt bedurvultak a dolgok.

A leglátványosabb most a Dax volt, tegnap és ma is elakadt 8.400 körül, de látszott, sok shortos ezt gondolta utolsó bástyának, utolsó kapaszkodónak. Rengeteg stop sülhetett el, mert percek alatt egy százalékkal emelkedett a határidő, egészen elképesztő, de 8.475 pillanatnyilag a történelmi csúcs, egyébként az index 8.398-on zárt.

A jenkiket meg sem kell említeni, a Dow Jones 15.300-ról is elpattant, mire ezt írom, már 15.350 felett jár, az angol határidő is meredeken emelkedik, eddig a 6.710-et tudott, most már 6.750. A franciák sem tétlenkednek, itt nagy kérdés az volt, mit kezdenek a figurával, a 4.000-el. Ők most 4.025 környékén járnak.

De a legextrémebbek természetesen a japánok, a Nikkei ma hajnalban kereskedési időben még 14.900 alatt is járt, most pedig 15.367-en áll! Ezzel gyakorlatilag nemcsak beérték a Dow Jonest pontban, hanem már meg is előzték. Ki gondolta volna ezt tavaly november közepén?

Ma amúgy eltökéltem, hogy beszállok itt a blogos számlán az US30-ba, a limit vételem 13.250-en volt, majd módosítottam 58-ra, de végül elbizonytalanodtam, s adat előtt (Reuters/Michigan) inkább nem mertem venni. Utána is csak néztem, néztem a monitort és nem mertem lépni. Még 73-75 körül lehetett volna hozzájutni kétszer is, a 300-ig kitépés szinte garantálva volt a mai nap láttán, de péntek van, jön a Pünkösd és nyugalmat szerettem volna.

Persze egy kakukktojás azért maradt, egy számlán most is meglovagoltam a longot, ötször vettem és adtam el, miközben ezt a bejegyzést írom, addig is kereskedtem :). Visszatérve a kis blogos számlára, talán túlóvatoskodom a kereskedést, való igaz, de nehéz úgy pozíciót nyitni, hogy mindig, minden kötésnek sikerülnie kell itt az elején.

Kellemes hosszú hétvégét, illetve Pünkösdöt kívánok Mindenkinek!

Long Forever

Akár hiszed, akár nem. Elképesztő, ami itt megy, de csak akkor lehetünk eredményesek egy ilyen időszakban, ha megyünk a tömeggel. Egyszerűen muszáj.

Itt a kis blogos számlán tegnap merészkedtem pozíciót nyitni látván a Dax ellentmondást nem tűrő erejét. Mint láthatjátok, 10 pötty után zártam, holott nyitáskor már betettem a 8.289,8-as limit árat, de jobbnak láttam újfent eltenni egy kis pluszt, ez a biztos, ez mindig biztos.

Tegnap, amikor frissítettem a kötéslistát, megdöbbenve konstatáltam, hogy április 22-én még 7.450-en vettem Daxot és másnap 14.660-on Dow Jonest... Pontosan három hét telt el azóta.

Csak tényként említem meg, egy másik instrumentum is elérte a 15.000 pontot, a Nikkei. Várható volt, emelkedésben a japánok nem ismernek tréfát. Az USD/JPY már búcsút intett a 100-nak, itt sem lehet tudni, hol a határ.

Ezen a kicsi blogos számlán nagyon ritkán kereskedem, de egyébként a többin óriási fordulatszámon, szigorúan rövid etapokat nyomva és kizárólag a long beszállókat keresve.

A fák nem nőnek az égig, tudom, de aki január óta ezt szajkózza, és okokat keres a shortra, mitöbb kapaszkodókat, annak már rettenetesen fájhat a jelenlegi helyzet.

Lehet, hogy az emelkedés még csak most kezd begyorsulni?

Dow Jones: 15.000

Ezt is kipipálhatjuk.

Pontosan 13 héttel, azaz alig több, mint három hónappal ezelőtt új lokális csúcsra ment a Dow, átlépte a 14.000 pontos lélektani határt. Aznap boldogan adtam el egy jókora Dow pakkot 13.998-on...

Nem kellett ezután sokat várni az új történelmi csúcsra sem, melyet azóta csak újabb és újabb rekordok követtek. Gyakorlatilag nincs komolyabb korrekció, meredeken emelkedünk felfelé, s ezekben a pillanatokban pedig  már 15.000 pont felett kicsivel kereskednek az indexszel.

Már tegnap is feltettem magamban a kérdést, hogy ki mer itt venni? Miután beismertem a tévedésemet, tehát lezártam óvatos kis shortjaimat (volt Dax és Dow is), ma adat után már inkább longban gondolkoztam (- tehát én is), igaz egy kicsit megkésve, de a tegnapi napot legalább korrigáltam kicsit.

Amikor a Dax csütörtökön felmerészkedett 8.000 fölé, ellentmondást nem tűrő dinamikával mindössze fél óra alatt varrták be 7.900 alá. Talán jobban megérthető még most visszanézve is a a Dax shortom, ugyanis nem mutatott komoly erőt, a jenkik hátán kapaszkodott felfelé. Ami viszont idegesített a Dow-ban, hogy már elkezdtek fújtatni a bikák, minden helyzetből csak vették, vették a komponenseket, s egy korrekcióban ki is pattantam minimális veszteséggel minden pozimból. Tulajdonképpen a mai nap iránya már tegnap eldőlt, ma a kedvező fél hármas adatok csak olajat öntöttek a tűzre és meggyorsították a 15.000 pont elérését. A másik érdekes: egyszerűen idén pénteken nem esik USA. Vissza lehet nézni az egész évet.

A blogos számla tőkéjét kevésnek éreztem ahhoz, hogy piacra lépjek, mondhatni babusgatom a kis megszerzett pluszomat, remélem, látok a közeljövőben számomra olyan tiszta helyzetet, amit megléphetek. Idő van, hova siessek?

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Meglepő DAX erő

Valójában volt erőteljesebb emelkedés is Európában a nagyok között, a franciák már múlt pénteken eltökéltek voltak az irányt illetően, kedden pedig bő 3%-ot kapaszkodtak felfelé. A Dax ezen a napon reggel még harmatgyenge volt, a támasza alján táncolt, de még délelőtt 7.440-ről olyan erővel pattant el, hogy egy nap alatt letudta a 7.550-et és a nagyon fontos 7.600-at is, ma pedig nyitás után már csaknem elérte a 7.800 pontot.

Egy kicsit csúszott a programom, ezért hétfőn is kereskedtem, óvatos vétellel próbálkoztam a Daxban, de talán túl gyorsan szálltam ki belőle. Kedden, utazás alatt látva ezt a komoly tépést, USA nyitásra pihenőt iktattam közbe. Nem szeretek telefonon kereskedni, de most adta magát a helyzet. Oly mértékben tépték Európát, hogy long setupot kerestem a Dow Jones-ban. Jelentősen elmaradt ugyanis százalékosan az európai indexektől és ilyenkor nyitás után elég nagynak éreztem az esélyét egy beletépésnek. Nem a legjobb áron léptem be, s nem is optimálisan szálltam ki, de ismét a biztosra törekedtem, 20 pont ilyen körülmények között nekem tökéletesen elég.

Meg kell említenem még a tegnapelőtti felfokozott várakozást Apple tekintetében, de a zárás utáni kereskedésben (After Hours) a komoly pluszok elolvadása és a tegnapi valós kereskedési időben az iránykeresése azt üzeni, még nagyon bizonytalanok a befektetők a cég megítélésében, nincs jele a trendfordulónak, ahhoz inkább innovatív termékek piacra dobása lenne szükséges, nem pedig a gigantikus méretű készpénzállományuk részbeni visszajuttatása a részvényeseknek illetve a saját részvényfelvásárlás.

Tegnap este a WTI szép csendesen átlépte a 90 Dollárt, s utána, ahogy illik, bele is húzott, ma már majdnem elérte a 92 Dollárt is. Az aranyban volt egy kis megtorpanás kedden, ez logikus és érthető volt ilyen környezetben, de azóta ismét magára talált, s komótosan halad felfelé, már átlépte az 1.445 USD-t is.

A japánokról mindig ugyanazt lehet elmondani, hihetetlen, de már a 14.000 pont közelében vannak. Ami viszont elgondolkodtató, nagyon megállt USA, a Dow tulajdonképpen kínlódik itt 14.700 környékén, persze, tudom, így is bőségesen az eddigi történelmi csúcsa feletti tartományban található, de most úgy ítélem meg, nincs több benne. Nem érzem azt az erőt, ami elrepítheti 15.000-ig, s ha így van, akkor ez hamarosan mindenütt a kézifékek behúzásához vezethet.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Elszalasztott lehetőségek

Ez a hét nem az unalomról szólt, de nagyon a biztosra törekedtem, ezért számtalan helyzetet, mondhatni ziccert hagytam ki. Igyekeztem betartani a szabályrendszeremet és megbecsülni egy ekkora összegnél, ráadásul újrakezdéskor minden kis nyerőt.

A megszokott 2D (Dax, Dow Jones) mellett már januártól több figyelmet szentelek a japánokra és az utóbbi időben a sokak által érdeklődéssel szemlélt aranyra is.

A szerdai padlóra ütött Daxról már írtam, miért nem léptem meg. Tegnap is adódott egy jó kis lehetőség számomra reggel, méghozzá az aranyban. A hajnali beszakadás után – úgy látszik, egyelőre fogja az 1.330 környéke – szép longot mutatott be és miután ébredtem, pont akkor vitte át az addigi tetejét, az 1.369-et, s a visszatesztben jó lehetőséget kínált belépésre, melyet lehetett tartani 1.380-ig, ezek után 74 környékén lehetett még hozzájutni, s akinek volt türelme, 1.400-ig is várhatott a realizálással.

Tegnap beszéltem Jegivel, aki látva a számlaegyenlegemet, mindössze ennyit fűzött hozzá: „A számláló állása nem tükrözi a piaci mozgásokat.”. Mondom: „köszönöm” :). Igen, igaza van, amikor ennyire üzeni a piac a shortot, akkor tartósabban lehet egy irányban keresgélni, s ez magában kell hordozza a magasabb profitot, ez tény.

Ekkor beszéltünk arról is, bármennyire tetszik nekem az arany, bármilyen jó meglátásaim vannak vele kapcsolatban, ezen a számlán egyszerűen nem tehetem meg most még 1 lotocskával sem, hogy pozíciót nyitok, mert ekkora volatilitás mellett pillanatok alatt elmehet akár 50 ponttal is az ellenkező irányba, ami azonnali veszteség realizálásra kényszeríthet. A JP225-tel szinte ugyanez a helyzet, tegnap is és ma is gondolkoztam a beszállókon, gyakorlatilag a 13.200-300-as sávban bárhol bele lehetett volna nyúlni longra, mert a tegnapi USA ütésre, ami zárás után pár perccel pillanatok alatt 80 ponttal letaszította az US30-at 14.463-ig, a Nikkei egészen elképesztő módon meg sem rezzent! Most pedig látjuk, hol van… Az aranyra visszatérve, ma is tálcán kínálta a lehetőséget, az 1.400 markáns áttörése után rövid időn belül volt benne még 200 pont felfelé.

Mindettől függetlenül nem panaszkodhatom, minden trade jól sikerült, talán az indexeknél hihettem volna jobban a szememnek, de a beletépések sokszor elbizonytalanítottak. Az első aprócska lépések megvoltak, szerintem nem olyan rossz ez az eredmény, lé a zsebben, pozíciók zárva és nyugodtan várom a jövő heti folytatást.

Aki ma kereskedésre adja a fejét, az indexekben keresheti a long beszállókat, a Dax elmehet 7.550-ig ma is, bár most nagy rángatás van itt 7.490 és 7.510 között, de érdemes rápillantani keletre, s máris jobban látjuk a vélt irányt. A Downál tegnap este 14.470 környékén azon morfondíroztam; lehet, hogy ez egy remek longbeszálló lenne egy napra? De éjszakára, meg amúgy sem mertem meglépni, mert a napokban kiderül, vajon ez az emelkedés korrekciója volt, vagy esetleg véget érhet a több, mint négy éve tartó bikapiac. Azért a mondat második fele elgondolkodtató. Az arany esetében, ha még visszagyűrik 1.400 környékére, szűk stoppal szintén vállalható a long.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Dax: 9 perc = -183 pont

Tegnap miután sikeresen kiugrottam minden pozíciómból, - ezúttal a franciák voltak terítéken, - más dolgom lévén nem foglalkoztam a piaccal. Este azonban elnézve a mozgásokat már sokadszorra tapasztalhattuk meg Európa és USA szétválását, míg a vezető európai indexek délután ismét negatív tartományba fordultak, addig a jenki indexek sziklaszilárdak maradtak és gyakorlatilag napi maximumon zártak, jócskán tompítva a hétfői zakó okozta befektetői fejfájásokat.

Este szépen kihagytam egy jó kis Dow longot; tálcán kínálta a beszállót (szigorúan technikailag) 14.700-on. Talán megijedtem attól, hogy hirtelen ütötték be oda, mindenesetre szépen trendelt felfelé, s türelmetlenül 20, türelemmel 50 pötty is volt benne.

Hajnalban egyszer rápillantottam az indexekre és kezdett úgy festeni (ellentétben keddel), hogy itt még zuhanás jöhet. Ettől függetlenül reggel nyolcra és utána pláne szépen összeszedték a Daxot, bár volt benne 10-15 pont felfelé tisztán, nem nyúltam hozzá. Kilenc óra után az angolokkal szemezgettem, megint mintha tudtak volna valamit, a UK100 mutatta a legnagyobb hajlandóságot az esésre. 6.315-ön gondolkoztam el a shorton, de birka módon csak néztem, hogy szépen leviszik 6.295-ig. Utólag tudjuk, ez a szint csak az első megálló volt.

Ami ezután jött, szerintem mindenkit meglepett. Természetesen eszem ágában sem volt longolni, azt gondoltam, leragadnak az aljukra az indexek és ott oldalazgatnak. Hibáztam, hogy a Daxban 7.675 markáns elesése után nem vettem fel azonnal short pozíciót. Gondolkoztam még 60-on, 40-en, és így tovább... Annyira gyorsan történt minden, hogy lemerevedtem és azt kérdeztem magamban, hogy itt? Mikor feljebb nem léptem meg? Azt gyanítottam, 7.600 lehet az alja, de ha fél percet időzött itt az index, lehet, sokat mondok. Ezután begyorsult az esés, s rövidesen 7.500 alá is bekukkantott egy pillanatra a DE30. Megnéztem, mindössze 1 óra és 3 perc alatt a napi maximumáról, 7.729,0-ról a napi (eddigi) minimumára, 7.494,8-ra esett!

Azért amikor alábbhagyott az őrület, két aprócska shortot bevállaltam és szolid kis pluszokkal azonnal zártam őket. Akkora volatilitás volt, hogy bármilyen kis méretű pozi tartása is komoly kockázatot hordozhatott.

A Dax ma idei mélypontjára zuhant, jócskán levert gyakorlatilag minden olyan szintet, ami eddig tartotta, s most felfele a 7.600 komoly ellenállásnak tűnik. Tapasztalatom szerint ilyen helyzetekben technikailag elég nagy az esély arra, hogy még egyszer 7.500 környékére lenézzen, pletyka ide vagy oda.

Harmadik, s egyben utolsó nekirugaszkodás következik. Induló tőke: 968 USD

Múlt hétfőn kereken 1.000 USD-t utaltam el, melyet a szokásos 32 Dollár költség levonása után már pénteken jóvá is írtak a tőkeszámlámon.

Mint ahogy korábban erre kitértem, nem tervezek több nekifutást, az utolsó felvonás következik, ennélfogva jól kell sáfárkodnom ezzel a kis összeggel.

Péntektől hétfőig, három napon keresztül láthattátok a 0 Dollárt a megannyi piros számmal együtt, hát most letöröltem, elég volt ebből. Aki kíváncsi volt rá, megnézhette, csemegézhetett, de remélem, ilyen csúnyát itt, ezen a blogon már nem tapasztalunk meg...

A számlálót tehát azonnal frissítem, mint ahogy a kötéslistát is, - amelyet újra a megszokott 5 kötésre rövidítek, - de az első trade-et nagyon meg fogom gondolni, nem kapkodom el a pozíciónyitást.

Jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

Tisztelettel:

Chart Knight

Egyszer fent, többször lent

Nekem sem tetszett ez a struccpolitika, amit itt műveltem a blogon, higgyétek el, de mindennek megvan az oka.

Elnézést kérek azoktól a kitartó olvasóktól, akik előbb még talán naponta, később sajnos egyre ritkábban, de benéztek ide és csupán az állóvízzel, a megmerevedett pillanatnyi helyzettel találkozhattak. Jó hírem van a számotokra, ezt az írás végén olvashatjátok. Miután közzétettem ezen bejegyzést, majd válaszolok a megjegyzésekre is, melyek között van néhány kritikus hangvételű, hozzáteszem – teljesen jogosan.

A piac nem mindig azt kéri számon tőled, amire megtanít. Másra kíváncsi. Januárban új dolgokat figyelhettünk meg, olyanokat, amitől az utóbbi években elszoktunk. Nem véletlenül álltam sokszor értetlenül a mozgások előtt. Nem csak a piaci összefüggéseket kellett újraértelmeznem, szükségesnek tartottam önvizsgálatot is tartani.

Először a piaci folyamatokról. Még itt nem idéztem magamat, de most kivételt teszek; mondtam valamit még 2012. december 24-én a 2013-as gondolatok című blogbejegyzésben: „Nekem kezd nagyon gyanús lenni a következő év, olyan érzések kavarognak bennem, mintha mindent újra kellene tanulni jövőre.”. Ebben nem tévedtem. Bizonyára nem vagyon egyedül vele, de sajnos nem vigasztal, hogy lassan ébredtem rá arra, valójában mi folyik idén itt.

Az Egyesült Államokban a tavaly november közepén látott fordulat után, amikor 12.500 alatt is hozzád vágták a Dow-t, csak vedd meg, egy gyakorlatilag korrekció nélküli long bontakozott ki. Akkor szinte a tűrőképességem (mentális és egzisztenciális) határát feszegette a piac és nem sokon múlott, hogy dobom a longokat. Szerencsére jó döntést hoztam, kitartottam és 13.000 alatt nem sokkal szálltam ki jókora profittal. Decemberben már nem kereskedtem, eközben tovább emelkedett az index, majd a hó vége felé ismét beesett 13.000 pont alá, s Szilveszter napján húzták ismét figura fölé elementáris erővel. Jött a január, a tradicionálisan longos hónap, de ekkora emelkedés után szerintem kevesek gondolták, hogy legalább a második felében, vagy februárban még mindig nem jön a short. Ellenben jött a 14.000, ahol szintén nem volt említésre méltó korrekció, a plafonra ragasztották a Dow-t, s lassan elkezdte ostromolni a történelmi csúcsát, majd szépen meg is döntötte azt és az elmúlt hetekben mást sem csinál, mint történelmi rekordokat döntöget. Most, miközben ezt a bejegyzést írom, 14.800 felett kolbászol, s úgy áll itt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mintha ez alapon járna neki. Döbbenetes számok ezek, a Dow Jones nem egészen öt hónap alatt közel 20%-kal emelkedett.

Ember legyen a talpán, aki ezt csőlátással (csak long) lekereskedte, őszintén emelem előtte a kalapom. Személy szerint én már jó ideje félve longolok, mert ha törik, akkor nagyon ronda esésnek lehetünk szemtanúi. Teljesen kiölik a piaci szereplőkből a félelmet, „majd úgyis megveszik az esést” – gondolják ők, csak egyszer nem fogják. Persze azt nem tudni, mikor. Egyelőre a mesterségesen gerjesztett inflációval ügyesen terelik a népet a részvény nevezetű karámba. De ahogy megcsinálták a 6.470-et, szélsőséges módon még az is előfordulhat, hogy 15.000 pont felett gyorsul be csak igazán az emelkedés.

Még egy érdekesség, nem találtam olyan pénteket idén, hogy helyben hagyták volna a Dow-t és amerikai társait. A zöld gyertya minimum a charton, de ha el is indultak lefele, igyekeztek a nap végére megvenni az esést. Ez is elképesztő, pedig már áprilist írunk.

Komoly számok voltak ezek a tengerentúlról, de bármekkorát is meneteltek az USA indexek, a felkelő nap országa még rájuk is nagyságrendekkel rávert (8.600 – 13.500, ez közel +57%!). Már januárban írtam, egyre szimpatikusabb nekem a Nikkei, meglehetősen volatilis index, s szintén egy irányt tud. Még nap közben is jó kereskedési lehetőséget nyújtott, annak ellenére, hogy ilyenkor már 8 pip a spread.

S elérkeztünk végül a vén Európához, mely helyzetéből kifolyólag sodródik, keresi a helyét, a fő indexek mozgása ennélfogva meglehetősen kiszámíthatatlan. Kivételt képeznek ez alól természetesen a britek, akik egy kicsit más úton járnak. Januárhoz képest nagyobb a volatilitás, sokkal inkább lekereskedhetőnek érzem már a Daxot is, de eszembe sem jut pozíciót tartani, esetleg építeni, mert bármikor fordulhat a széljárás. A régi jól bevált módszert alkalmazom: „Sok kicsi sokra megy”. Ha van 10-20 pont nyerő, nem vacakolok, zsákolok. Ha rossz az irány, rossz a meglátás, igyekszem csírájában elfojtani a bajt. Törekszem arra, hogy teljesen érzelemmentesen kereskedjek, mert mindig van lehetőség, mindig lehet jobb setupot találni.

Végül essék szó egy kicsit az önvizsgálatról, mely kapcsolódik is az utolsó sorokhoz. Nem csak a blog miatt, egyébként is át kellett gondolnom a folytatást. Próbáltam nagyon nagy levegőt venni, s vártam, hogy teljesen kitisztuljon a fejem. A mérleg jobb oldali serpenyőjében továbbra is az intuíció, az eddigi megélt események, a rutin, a kitartás és az alázat szerepel, a bal oldaliból viszont igyekeztem minél több érzelmet elűzni, próbáltam dobni a meglátásba kapaszkodást a végsőkig, csökkentettem a pozícióméreteket. Bekerült egy szó véglegesen a szótáramba, mely eddig csak ideiglenesen tartózkodott ott, úgy hívják: STOP. Úgy gondolom, jobb, ha csak egy nap munkája vész kárba, mintsem egy hét, esetleg egy hónap. A baj viszont továbbra is az, hogy nem szeretek veszíteni (ki szeret?), s ha jó szériában vagyok, akkor szárnyalok, de ha beüt egy hiba, azt nehezen emésztem meg.

Mindezek alapján tovább finomítottam a szabályrendszeremen, amit most már minden körülmények között megkövetelek magamtól, mert tudom, tartósan, hosszútávon csak így lehetek sikeres. Márciusban és áprilisban e szabályok szerint kereskedtem, sikerült mindent betartanom és az eredmények nem maradtak el. Igaz, szerényebbek, de biztosabbnak érzem így a cél felé vezető utat.

Ezért hétfőn úgy döntöttem, ismét elutalom az 1.000 Dollárt, s igyekszem nekiállni ennek az óriási feladatnak, a százszorozásnak. „Nem adom fel soha” típus vagyok, ezt talán látszik, de annak vajmi kicsi az esélye, ha most beüt valami, én ismét rászánom magam arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt ebbe belevágok.

Szégyen, de január végén léptem be utoljára a blogomba, soha nem hanyagoltam el ennyire. Sajnos ilyen időszakok is vannak, de ez még mindig a jobb eset, ugyanis jó néhány blog tűnt el azok közül, illetve inaktív, melyekkel egy időben kezdtem, illetve előttem indultak el hasonló témában.

Legyetek ezután bármilyen kritikusak is, akárki akármit írhat, soha senki nem tud annyira kemény lenni, mint maga a piac. Akit évek óta a piac edz, tudja, miről beszélek.

Egy kis aktuális: arany nagyon ronda, majdnem két éve, 2011. július elején járt utoljára 1.500 USD alatt. Ha nem fogják meg itt, csúfos mélységekbe szakadhat.

Ma a piac szokásától kissé eltérően tálcán kínálta a jobbnál jobb lehetőségeket, egy daytrader igazán lubickolhaott, de péntek van és én személy szerint inkább nyugodtan szeretnék nekimenni a hétvégének, nem kereskedtem.

Még egyszer elnézést kérek a kedves Olvasóktól emiatt a hosszú szünet miatt, rögtön frissítem a számokat, s igyekszem a teljesség igényével visszatenni a blogot a megszokott kerékvágásba.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Tisztelettel:

Chart Knight

Mellényúlások

Derekasan bevallom, múlt héten kedvem, ezen a héten pedig időm nem volt írni.

Nos, az ellenőrzőmbe bekerült a második elégtelen is.

Őszintén szólva ez a se fel, se le, zavaros oldalazós mozgások a Dax-ban kissé türelmetlenné tettek ezen a kis számlán. Hogy miért? Az okok közül egyet említek. Nekiindultam itt nagy dirrel-dúrral az évnek, mentális feltöltöttségem teljes tudatában és az első héten annyi, de annyi jó meglátásom volt, továbbá meg nem játszott lehetőségem, hogy lazán meg tudtam volna duplázni a számlát. Óvatos voltam, türelmes és ügyes. De a prekoncepció (előbb-utóbb short) már ott lappangott bennem, de tudtam kezelni.

Jött a második hét. Kissé zavart, hogy már nem vagyok hatékony, megkésve játszottam meg irányokat, s épp hogy pluszban tudtam zárni. Tisztán emlékszem a keddre, amikor is a tili-toli, az indexek töketlenkedése annyira tanácstalanná és feszülté tett, hogy elkezdtem hibázni. Igaz, ha túlzott a volatilitás, megégethet a piac kis poziméretekkel is, de most már átestünk a ló másik oldalára, ez a lapos kúszás egyáltalán nem nekem való. Az idő előrehaladtával egyre inkább valószínűsítettem egy dinamikusabb mozgást, melynek irányát délnek éreztem, amit nem csak a lüktetés, az index kifáradásának jelei támasztottak alá, hovatovább kapaszkodtam az időközben felerősödött prekoncepciómba is. El is indult kedd délután lefelé, de megfogták az esést és úgy látszik, ezzel a rés betöltetett - legalábbis a tengerentúlon.

Enyhe, pár tíz Dolláros mínuszban volt a pozim sokáig, azt gondoltam, ha már ennyire bekóstolták a Daxban a 7.684-et, előbb-utóbb törni fog. Adtam még tovább Daxot, de a nagyobb hiba az volt, hogy egy kis Dow-t is. Másnap araszolós long volt, amolyan "lassan csavarom ki a kezedből a pozit" féle, én alattomosnak hívom... Egy pont után zártam mindent, de azt az elhatározásomat, hogy tőke környékére sem engedem a számlát, csak részben sikerült betartanom.

Ebben a pillanatban minden számlán zártam mindenféle shortot, visszagondolva meg egyébként is ez jó döntésnek bizonyult. Nem úgy a következő, forró fejjel meghozott buta lépés, miszerint a Dax mozgásából arra a következtetésre jutottam, hogy a jenki felkapás ideiglenes lesz és - miután USA nyitás után azonnal be is verték az emelkedést - újfent shortra vetemedtem, de már csak Dow shortra. Sajnos nem volt sokáig pluszos a pozi és elhűlve néztem, hogy csakazértis felerőszakolják az indexeket. Hamarosan zárnom kellett, mert meggondolatlanságomban a számla méretéhez képest gigászi mérettel, 5 lottal tettem mindezt. Ezzel oda is dobtam a piacnak kemény kétszáz USD-t. Stop, tényleg stop, mondtam magamnak és bezártam a progit. Telefonon később belenéztem és pont a szemem láttára verték be a 13.400-at, de most nem csak úgy "mutatóba", hanem tényleg dinamikusan.

Megléptem, adtam itt (3 lot), 20 ponttal lejjebb is volt stop eladásom (2 lot), majd megint 20 ponttal lejjebb (2 lot). Ezt a pozit, ha hittem volna a szinteknek és nem a makacsságomnak, milliószor lezárhattam volna bőséges 120-150 Dollár plusszal, ehelyett végignéztem, hogy zárásra ismét felerőszakolják 400 közelébe. Ennek ellenére bíztam a meglátásomban és betettem egy stop-ot éjszakára. Mi történt éjszaka? Jött a kínai gyors, jó adat és máris lőttek a pozinak, kistoppolódtam. Nyerő helyett bukó.

Csütörtökön vagyunk már, Európa kezdi felvenni a napi ritmust (USA és kelet tovább fel, Európa le, majd USA fel és így tovább), s ismét shortoltam, de későn. Adtam a németeket és a franciákat, de ritmustalanul, és későn is zártam sajnos, ami végül nem volt nagy veszteség, de az akkori tőkémhez képest jelentős, nagyon jelentős mínuszt eredményezett. A számláló már alig mutatott többet 300 Dollárnál.

Ok, értem, mit szeretne a piac üzenni: LONG. El kell felejteni a shortot. Szépen türelmesen megvártam a jenki nyitást, s egész jó helyről indítottam egy US30 longot (3 lot)  és - mert 447 volt addig a teteje - betettem 20 ponttal feljebb 13.450-re 2 lot stop vételt, továbbá még 70-re is 2 lot stop vételt. Erre hamarosan mi történik? Pontban fél ötkor beütötték a piacokat. A németek meredeken estek, de USA egész jól tartotta magát és nem kapkodtam el a zárást. 400 felett viszont már elbizonytalanodtam, hogy meddig mehet még fel és sajnos lezártam ismét veszteséggel a pozíciómat. Ezután európai prés ide vagy oda, lassan nap végére menetrendszerűen felkúsztak a tengerentúli indexek, ami azért volt elszomorító, mert jó volt a meglátásom, ugyanis 13.500 közelébe vártam előzetesen aznapra a Dow Jonest, s 490-ig fel is ment. Nem gondoltam, hogy ennyire bivalyerősek a jenkik, a beütés után nem hittem, hogy még a felső szinteket is át fogják tépni és szép pluszban zárnak.

Megalázóan kevés pénz maradt a számlámon, alig több, mint 200 USD. Szomorú ez nagyon és végtelenül csalódott voltam, hogy nem sikerül ez a próbálkozás. Ha a kis tőke mellé mentális gyengeség párosul, nem lehet megállni a lejtőn. Egy ennyire kicsi indulóösszeghez erős mentális tőke, jó meglátások és szerencse is kell. Az elején biztosan.

Harmadik hét. Igaz, hogy alig maradt pénzem, de még az asztalnál ülök, még osztanak lapot. All-in-re vártam. Tudtam, már csak egy dobásom van. El is határoztam, mit fogok meglépni. Ezzel a kis tőkével kis letéti igényű instrumentumot lehet csak megjátszani. A Dax mellett döntöttem, s elhatároztam, shortolni fogok, ha elesik a 7.680.

Időközben picit jobban megismerve és megtanulva a piaci mozgásokat egy óvatos kis trade-et léptem meg, DE30 short, melyet pluszban zártam. Hétfőre elég is volt ennyi. Kedden végig sasoltam a piacot, de délután kettő óra után pár perccel egy kis dolgom akadt, s mikor 10 perc múlva visszaértem, elhűlve néztem, hogy leszakadt a Dax-szint, a legfájóbb viszont az volt, hogy a stop eladásomat a várható adat miatt kivettem. Hát ezt nem hiszem el, erre vártam, és most tessék. Ha egy szint törik, akkor nagy valószínűséggel egyszer még visszamegy azt tesztelni, ez járt a fejemben, de látván a Dax erőtlenségét, borzasztóan rossz helyről nyomtam egy shortot. Tudtam, ha nagy baj van, s a szintig mégis felmegy, még akkor is áll a vár, még megmenekülhetek. De arra végképp nem számítottam, hogy milliméterről milliméterre lassan felküzdi magát, s nemcsak a szintig, hanem a fölé is. Egy tíz napja oldalazó index szakadt végre le, s joggal bíztam a további déli irányban, de ismét megtréfált a piac. Sajnos zárták a pozíciómat 7.686,8-on, s csak mutatóba maradt pénzem, amivel semmit sem lehet kezdeni.

A mérleg tehát most kettőből semmi. A tény az, nem volt nagy vola a piacon, óriási szakadás, vagy váratlan kitépés. Ez az alattomos oldalazós, etetős mozgás is ugyanúgy ki tudja nyírni könnyedén a számlát. Következtetések; általános: végtelenül kevés ez a tőke, személyes: türelmetlenség (ugyan, miért kell mindenáron, mindig kereskedni?), továbbá makacs kapaszkodás a logikába, a prekoncepcióba, valamint minden balul sült el…

Mielőtt kérdezitek a nagy számlákon is ugyanígy elkövettem a hibákat, de ott a tőkéhez mérten kis poziméretekkel pörögtem, s a veszteség elenyésző volt. Az igazán nagy baj a kis számlára nézve pedig az, hogy az új formámat, - miszerint múlt hét elején már megfogtam a számlaegyenlegeim esését és újraértelmezve, újratanulva a piaci folyamatokat szépen átmentem stabil nyerőbe, amire a tegnapi nap rátettem még három lapáttal - a blogos számlán már nem tudtam kamatoztatni.

Jöjjenek most a jó hírek. A két héttel ezelőtti számomra érthetetlen mozgások a múlt hét második felére és erre a hétre lassan megvilágosodtak és olyan trade-eket nyomtam, ami az utóbbi időben rám nem volt jellemző. Rájöttem, hanyagolni kell azt a Daxot, amely a válság mélypontja után zászlóshajóként vitte az egész világot a vállán és törte az utat a dzsungelben. Félre kellett tenni a Dax iránymutató voltát, mert idén vezéregyéniségből majdhogynem mellékszereplő lett. Lássuk be, a német index komoly hajlandóságot mutatott az esésre, de a masszív jenki menetelés egyszerűen nem engedte, hogy kibontakozzon. Európán belül is ellentétes mozgások voltak tapasztalhatók, míg az angoloknál szerintem kevesebb olyan idei nap volt, amikor nem ment új lokális csúcsra a UK100, addig a németek gyakorlatilag a január másodikai nyitás óta +-1%-on belül mozogtak, a franciák nemkülönben. Barátom-kollégám jegyezte meg ekkor; lehet, a Dax már kiemelkedte magát? Vagy talán erőt gyűjt? Széttártam a kezeimet. Passz. Emlékszem, volt olyan pillanat, amikor az angolok a napi maximum alatt tartózkodtak, a németek pedig a napi mélypontjukon vertek tanyát. Amellett, hogy ennyire külön utakon jártak az EU indexek, a Dax óriási veszélyeket hordozott magában, mert a napi 10-15 pontos sávban unatkozó mozgását néha váratlanul egy-egy 50-70 pontos beütés, vagy kicsit kisebb mértékű kitépés rázta fel. Na meg gondolom azt, aki a kis volatilitás miatt nagyobb poziméretekkel szállt be a ringbe.

Ideiglenesen új instrumentumokat kerestem, melyekben megtaláltam a számításaimat. Foglalkoztam devizákkal (EUR/HUF, EUR/CHF), kereskedtem a JP225-el. A Forintunk szép mozgásokat mutatott be, le lehetett kereskedni, az alpesi deviza szépen gyengült Euró ellenében (az 1,24-es áttörést játszottam meg – long), a japánok meg olyanok voltak, mint a Burj Khalifában található gyorsliftek, eszement mozgásokat mutattak be. Az utóbbi két hétben két olyan nap is volt, amikor napon belül bő 400 pontot emelkedtek. Beleugrottam egy fél órára részvénybe is, úgy gondoltam tegnapelőtt, az Apple-t ingyen adják, de bajt szimatoltam és szép pluszban 460 USD felett kiszálltam. Aznap is és tegnap is gyakorlatilag mélyponton zártak. Hát itt alma az emelkedés egy ideig, az biztos.

A standard viszont a Dow volt és néha az olaj. Inkább longoltam a jenkiket, de megúsztam egy-két elkapott shortot is még pluszban.

A hét számomra igazi, legfontosabb eseménye mégis a tegnapi Dax őrület, felébredt végre csipkerózsika álmából és mint az atommeghajtású jégtörő a bármilyen vastag sarkvidéki jeget, úgy törte át a 7.780-at és remélhetőleg búcsút is mondott ennek a szintnek, mely az idén 17 napon keresztül fogta. Annál is inkább bízom benne, mert végiggondolva a januári folyamatokat, brutális tételekkel longoltam meg, s bízom abban, hogy a jövő hét elején is hasonlóképpen kényeztet a long, mint pénteken. 8.000 közelébe várom és bátran merem ajánlani mindenkinek, van még egy kis vákuum, amit a Dax iparkodva be fog hozni szerintem, ezt még meg lehet lovagolni.

Úgy gondolom, írtam annyit, mintha minden nap egy kis olvasnivalót tettem volna közzé. Lehet mazsolázgatni J.

Már csak egy dolgom van hátra. Válaszolni az általatok feltett kérdésre, mely pontosan így hangzik: „Mi lesz most?”. Semmi extra, az élet megy tovább, amint időm és lehetőségem engedi, megint rádobok a számlára egy ezrest és folytatom.

Három a magyar igazság. Három a magyar igazság?

Addig viszont kiemelten kell foglalkoznom a Dax longokkal, mert az idei eddig befizetett tanulópénz nem csak megtérülhet, hanem busás hasznot is hozhat. Azt várom, két-három nap alatt be is érik ez a gyümölcs, bár a németek nagy valószínűséggel nem állnak meg 8.000-nél, azért én alatta kiszállok, de kiszállok az időlimit miatt legkésőbb szerdán vagy csütörtökön, mert nem szeretném, ha a hó végi zárások megtréfálnának. A hétfő viszont talán az utolsó jó beszálló nap lesz Dax longra? Lehet, hogy nagyon merész vagyok, de tervezem a csomagaim bővítését.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

A vakolat már hullik

S talán lassan dőlnek majd a falak is. Úgy tűnik, a jó hírek nem túlságosan hatják meg a befektetőket, számomra meglepő, hogy az Alcoa jelentésére tegnap este szinte meg sem mozdult a piac. Igaz, ami igaz, a Dow futures jól tartja most magát, de a németek, franciák esnének. Márpedig ha a németek esni akarnak, akkor az figyelmeztető jel, a Dax szerintem szépen elköszön a 7.700-tól és lejjebb keres megállókat, ennélfogva shortban ülök, amiből 7.650 környékén - ha lemegy odáig - ki is szeretnék szállni.

Slow motion

Eddig nem nagyon tudtam mit kezdeni a mai nappal. A reggeli mozgások alapján újra csak shorton gondolkoztam, először 7.760-nál, majd 50-nél, s 40 környékén is adtam volna Daxot, de inkább tartózkodtam a pozíciónyitástól. Ennek okai a következők: masszív Dow, tovább esni nem szándékozó EUR/USD (itt az 1,3 letörése komoly kapaszkodó lett volna), továbbá a rendkívül alacsony szintű volatilitás.

Ha kinyit USA, valószínűleg lesz egy kis hintáztatás, majd amikor behülyítettek mindenkit, akkor szépen lassan kialakul az irány. Pillanatnyilag a short fele billen a mérleg nyelve, de csak azután merném határozottabban megjátszani, ha már leszakadtak a napok óta bástyaként szolgáló szintek, mely Dax esetében 7.720-7.730, Dow esetében pedig 13.350-13.360. Ezután a rések betöltéséig van egy kis tér lefelé, ami nem csak pár pontot hozhat a konyhára.

Trendi mozgások

Nem sokat vártam előzetesen a csütörtöktől index fronton, eléggé fantáziamentes nap van mögöttünk. Délutánig nem is nyúltam a piachoz, majd a shortot erőltettem, azt is csak akkor, amikor már elérte a Dow az előző napi záróárat és kicsit elkezdett visszafele csorogni. Hát, épp hogy ki tudtam belőle ugrani minimális plusszal. Utána már ezen a kis számlán nem kereskedtem, pedig jól éreztem, hogy be fogják ütni a FED decemberi jegyzőkönyvének közzététele után.

Tegnap egyébként volt jól kereskedhető instrumentum, többek között az EUR/USD. Ma végignézve az idei napokat, könyvekbe illő szabályos shortot mutatott be és ha valaki szerdán hajnalban még a tetején elcsípett egy jó beszállót, 300 kövér pontocska üthette ma a markát. Természetesen jó volt még a kábel is, a Dollár markáns erősödése szépen gyarapíthatta az aktív forex traderek táborát. Szükséges még itt megemlítenem az USD/JPY-t, mely folytatta a tavaly októberben megkezdett menetelését, ami egészen elképesztő így visszanézve, s nem tudjuk, hol lesz az első komolyabb megálló.

A tegnapi nap oldalalzásából (nem igazán szeretne korrigálni a piac) nem tanulva, ma újra shortokra adtam a fejemet. A Daxnál tisztább volt a helyzet, számítottam arra, hogy leviszik 7.730 környékére, igaz ott vissza is kellett vennem a pozit, a Dow shortomat pedig óriási mákkal zártam fél háromkor, adat érkezés után kilenc másodperccel, tickre csak addig ment le az index, ahol bent voltam limit vétellel. A Daxban ma sem nagyon volt fantázia, a Dow pedig nagy csapkodások, kilengések árán találta meg az utat felfelé, de elég bizonytalannak érzem továbbra is a mozgását.

A mai nap "húzóembere" a UK100 volt, az angolok már adat előtt mit sem törődve az általános hangulattal "daxos" longot mutattak be, melynek következtében ma is új lokális csúcsot értek el. Sajnos sokat tétováztam, hol szálljak be, de nem bánom, hogy kihagytam, örülnöm kell a szerencsés US30 zárásnak, továbbá péntek van.

Volt ma alaposan megütött instrumentum is, személy szerint nem gondoltam volna, hogy az arany és az ezüst két nap alatt ekkorát zakózik, legutóbb augusztusban kaphattuk meg őket ennyire olcsón. Pár órája azonban javult a helyzet, melyre az adat utáni dollárgyengülés is rásegített.

Az elmúlt napok alapján az indexekkel kapcsolatban az az érzésem, lehet ezekben a magasságokban bármennyi (logikus) eladó, egyszerűen trendel felfele minden, semmi sem számít, pedig a Dow mozgásából egyértelműen kikövetkeztethető a hajlam az esésre. Ha ma zárásra nem ütik meg valamilyen oknál fogva USÁ-t, akkor jövő héten minden bizonnyal újabb lokális csúcsokat láthatunk Ázsiában, Európában és Amerikában is. Azt kell mondjam, még mindig kockázatos a short.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Villámrajt 2013

Egekbe rántott indexek, betöltetlen rések, mindegy mennyi, venni kell, eufória eufória hátán jellemezték az első kereskedési napot 2013-ban. Mondhatni, tradicionális évkezdet, long volt a tegnapi nap.

"De látod amottan a téli világot?" - bizony az első figyelmeztető jel a fejvakarásra már megérkezett és úgy hívják: dollárerősödés. Az EUR/USD két nap alatt 200 ponttal esett, ez az első intő jel, hogy fogytán az oxigén, magasan vagyunk. Az esésre az áment mint mindig, a jenkik mondhatják ki, ők pedig érdekes, a Dow Jones tekintetében egyelőre ragaszkodnak a  tegnap vérrel-verítékkel átküzdött 13.330-13.350-es szint feletti magaslatokhoz. Simán előfordulhat, megnézik a szépen beállított záróárukat (13.412,55), tehát US30-at nem hiszem, hogy shortolni fogok 13.400 alatt. Európában ma emésztik az árakat, nincs érdemi elmozdulás, egészen minimális hajlam van csak a korrekcióra, de a támaszoknál felszívják az eladókat. 

Tegnap amúgy játékos napom volt, a végeredmény tekintetében elégedett lehetek magammal, de a hatékonyságom csapnivaló volt. Óriási pluszok maradtak a pozíciókban, hiába voltak belépéskor határozott céláraim (addig kötelező elmennie), mindig a biztos zárásra törekedtem. Itt kell még megemlítenem a múlt pénteket, meg a hétfőt is, míg előbbi szépen lekereskedhető, shortos nap volt, utóbbi tiszta long. Bár jónéhányszor belenéztem a progiba, annyira fanatikus azért nem vagyok, hogy év végén, szilveszterkor délután, illetve este kereskedjek. Utólag visszagondolva remek lehetőségek maradtak ki és legközelebb lehet, hogy ilyenkor felmentést adok magamnak a tilalom alól J.

Jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

Az akadály elhárult, de vajon meddig tart az optimizmus?

Startol a 2013-as év. Holnap visszatérnek az óévbúcsúztató ünneplésből lassan kijózanodó befektetők a placcra, ahol a kérdés számomra továbbra is az, lesz-e más értelemben is józanodás? Nehéz ugyanis elérni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

Egyben biztos vagyok, a DAX nagyon nagy gap-pel fog nyitni holnap, tippelni is merek: 7.622 (a pénteki határidős záróár 7.489 volt). Ezek után elképzelhető az irányt illetően egy igyekezet a rés betöltésére, de túl nagy esést (még) nem valószínűsítek, elvégre az év első kereskedési napja előtt állunk.

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!