2013. október 10., csütörtök

Amerikai színház

Lehet észrevétlenül jól végezni, vagy jól észrevehetően rosszul végezni a munkánkat. Sajnos a nagyon tisztelt döntéshozó amerikai politikusoknak ez utóbbi sikerült az elmúlt két hétben. Nem szimpatikus, mikor egy csoport belső áldozatok árán, - amit ők nyilván nem éreznek a bőrükön, - és komoly külső bizonytalanságot okozva görcsösen ragaszkodik az elképzeléséhez, az pedig kifejezetten irritál, hogy tudjuk, mi a végeredmény és ennek tudatában mégis kiteszik magukat utálat tárgyává, koszos fürdőt vesznek a reflektorfényben. Persze az egész érthető, hisz a jobbról és balról is folyamatosan tömött zsebekből lassan lehet egyenleget vonni, továbbá a vastag arcbőr ilyenkor sokáig ellenáll.

A piacok először sugallták, majd figyelmeztettek az egyre hangosabban ketyegő időzített bombára, s ennek jeleként tegnap szerencsére némi pozitív változás történt, a felek közelebb kerültek egymáshoz. Többször feltettem magamban a kérdést, miért kell ezt? A bejegyzés első soraiban részben választ kaphatunk erre, részben pedig marad a találgatás.

Itt tartunk tehát most, október elején-közepén, ettől hangos a média. A legutóbbi bejegyzésem, július közepe óta rengeteg idő telt el, bizony nagy szégyen, hogy nem írtam ilyen hosszú ideig.

Nyáron pihenőt terveztem egy sikeres időszak után, ezt nem egészen sikerült betartanom, mert már július végén viszketett a kezem, olyan szinteken éreztem az indexeket, hogy elkezdtem a többi számlán lassan kiépíteni a shortokat. Többszöri nyitás-zárás után augusztus elejére elképesztő átlagárakon, bőven 15.500 felett sikerült kiépítenem nagy mennyiségben Dow shortot. Mire ez a portfólió felállt, már sokadik napja kaparta az eget az index, plafonra volt ragasztva, s mindenféle beleütést azonnal megvettek, rendkívül idegesítő és idegtépő volt ezt minden nap végignézni.

Amikor minden számlán (a kis blogoson kívül) kész lett a csomag, félve tettem egy megjegyzést barátomnak-kollégámnak, amit a mai napig emlegetek: „Tudjuk, hogy le fog szakadni, és azt is tudjuk, hogy nem leszünk benne.”. Ebben a mondatban minden benne van, amit a piac a tréderekkel, a befektetőkkel művel. A célár 15.084 volt, amit augusztus 15-én késő estére tickre el is ért, miután előző nap már letörte az addig ellenálló 330-350-es szintjét. Persze utána tovább is esett, letörte a 15.000-et is, és meg sem állt 14.762-ig.

A shortokból többször is kiszállhattam volna szép plusszal 420 környékén, de azt mondtam, bármeddig kitartok. Nem sok idő telt el, és a többszöri visszarántások egyikében nullában zártam a pozícióimat. Ekkor kiszámoltam, bőven húsz felett volt azon napok száma, amikor az US30 15.400 felett tartózkodott. Jóllehet komoly méretű pozíciókat építettem ki, de ebben az esetben rettentően sajnálatosan a mentális tőkém fogyott el. Ritka nálam az ilyesmi, szomorú, de ez is megesik olykor. Aki akkor benne volt a shortban (nem is a tényleg „agyament” longban), az pontosan tudja, miről beszélek.

Ez a trade, ha kitartok, körülbelül 450 pontot hozott volna. De a piacon nincs volna, ezt tudjuk. Ez a csata, amit tulajdonképpen elvesztettem, rányomta a bélyegét az elkövetkező időszakra, és elkezdődött egy rossz szériám. Darálónak azért nem mondanám, inkább amolyan szép kis morzsolódásnak. Egyszerűen nem éreztem a placcot, össze vissza, érthetetlenül is rángatták az indexeket. Szerencsére ehhez a blogos számlához bölcsen hozzá sem nyúltam, így abszolút csúcson van ebben a körben, sőt októberben kicsit intenzívebb is lettem, sikerültek is a kereskedések, így már kettessel kezdődik a számláló.

Mindez nem feledtetheti azt a rossz időszakot, amibe beleszaladtam augusztusban és szeptemberben. Az okok a következők: a nyári pihenő helyett elkezdtem feszengeni azon, hogy hiába shortolom meg a Dow-t, csak nem akar leszakadni, s minél görcsösebben ragaszkodok az igazamhoz (amit nem tudtam kivárni), annál fájóbb pofonokat oszt a piac és gyalulja a mentális tőkét. A másik ok: többször is kereskedtem pénteken, ami nem lenne olyan nagy baj, csak ezzel nem tartom be a szabályrendszerem, s ebből következik a harmadik ok: hétvégén nem egyszer beleragadtam a pozícióimba. Ilyenkor nem tudom teljesen kikapcsolni magamat, mert tudat alatt ott van, hogy poziban vagyok és nem tudok feltöltődni. Sokszor éreztem gyengének magam, akit befolyásol, magával ragad a piac, ez ellen is nehéz küzdeni, de lehet még ilyen időszakokban is.

Nade erősnek kell lenni, mert a placc teljes koncentrációt és határozottságot kíván. Azt nem tudom, hogy lezárult-e az előző ciklus, mindenesetre igyekszem felfele kapaszkodni ismét a számlákon. Gyakorlatilag mindenhol longban vagyok, igyekeztem még tegnapelőtt éjszaka és tegnap megvenni a vélt aljat és most nem szeretnék ugrabugrálni, úgy érzem, ismét türelemre van szükség, mert beérhet ez a gyümölcs.

Szíriai gond kipipálva, Iránnal megkezdődött a kommunikáció, és ha a költségvetési és adósságplafon para lassan megoldódik, mindennek tetejébe jöhetnek a vártnál jobb jenki gyorsjelentések, így simán elszállhat megint a Dow, akár 15.400-ig is. Vessünk egy pillantást a nagyon masszív Európára, köztük is az általam figyelt és favorizált parádésan teljesítő németekre és akár a franciákra. Erősek maradtak, jószerivel semmit sem estek, masszívan ott vannak gyakorlatilag az idei lokális maximumukon. Ha USA visszatér a régi kerékvágásba, akkor ezek az indexek elszállhatnak, senki ne csodálkozzon azon, ha decemberben  8.800-on, vagy akár 9.000-en látja a Daxot.

Jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

1 megjegyzés:

  1. Kedves Chart Knight!

    Lehet, hogy durván hangzik, de ha ez a "szakma" ennyi mentális problémát okoz, ennyi szellemi pihenést követel, ennyi szabályfelállítást, majd saját-szabály-szegést von maga után, akkor ezt nem kell erőltetni, mert egyértelműnek tűnik, hogy ez a "pálya" - minden értelmében - nem Neked való. Ha valaki alkatilag nincs erre teremve, akkor lehetetlen hosszú távú, stabilan növekvő eredményt elérni, úgy, hogy közben ember is maradjon az ember - testileg, szellemileg és minden más dimenzióban... bármit is mutasson egy kis számla vagy nagy számla számlálója...

    A.

    VálaszTörlés