Egyszer fent, többször lent

Nekem sem tetszett ez a struccpolitika, amit itt műveltem a blogon, higgyétek el, de mindennek megvan az oka.

Elnézést kérek azoktól a kitartó olvasóktól, akik előbb még talán naponta, később sajnos egyre ritkábban, de benéztek ide és csupán az állóvízzel, a megmerevedett pillanatnyi helyzettel találkozhattak. Jó hírem van a számotokra, ezt az írás végén olvashatjátok. Miután közzétettem ezen bejegyzést, majd válaszolok a megjegyzésekre is, melyek között van néhány kritikus hangvételű, hozzáteszem – teljesen jogosan.

A piac nem mindig azt kéri számon tőled, amire megtanít. Másra kíváncsi. Januárban új dolgokat figyelhettünk meg, olyanokat, amitől az utóbbi években elszoktunk. Nem véletlenül álltam sokszor értetlenül a mozgások előtt. Nem csak a piaci összefüggéseket kellett újraértelmeznem, szükségesnek tartottam önvizsgálatot is tartani.

Először a piaci folyamatokról. Még itt nem idéztem magamat, de most kivételt teszek; mondtam valamit még 2012. december 24-én a 2013-as gondolatok című blogbejegyzésben: „Nekem kezd nagyon gyanús lenni a következő év, olyan érzések kavarognak bennem, mintha mindent újra kellene tanulni jövőre.”. Ebben nem tévedtem. Bizonyára nem vagyon egyedül vele, de sajnos nem vigasztal, hogy lassan ébredtem rá arra, valójában mi folyik idén itt.

Az Egyesült Államokban a tavaly november közepén látott fordulat után, amikor 12.500 alatt is hozzád vágták a Dow-t, csak vedd meg, egy gyakorlatilag korrekció nélküli long bontakozott ki. Akkor szinte a tűrőképességem (mentális és egzisztenciális) határát feszegette a piac és nem sokon múlott, hogy dobom a longokat. Szerencsére jó döntést hoztam, kitartottam és 13.000 alatt nem sokkal szálltam ki jókora profittal. Decemberben már nem kereskedtem, eközben tovább emelkedett az index, majd a hó vége felé ismét beesett 13.000 pont alá, s Szilveszter napján húzták ismét figura fölé elementáris erővel. Jött a január, a tradicionálisan longos hónap, de ekkora emelkedés után szerintem kevesek gondolták, hogy legalább a második felében, vagy februárban még mindig nem jön a short. Ellenben jött a 14.000, ahol szintén nem volt említésre méltó korrekció, a plafonra ragasztották a Dow-t, s lassan elkezdte ostromolni a történelmi csúcsát, majd szépen meg is döntötte azt és az elmúlt hetekben mást sem csinál, mint történelmi rekordokat döntöget. Most, miközben ezt a bejegyzést írom, 14.800 felett kolbászol, s úgy áll itt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mintha ez alapon járna neki. Döbbenetes számok ezek, a Dow Jones nem egészen öt hónap alatt közel 20%-kal emelkedett.

Ember legyen a talpán, aki ezt csőlátással (csak long) lekereskedte, őszintén emelem előtte a kalapom. Személy szerint én már jó ideje félve longolok, mert ha törik, akkor nagyon ronda esésnek lehetünk szemtanúi. Teljesen kiölik a piaci szereplőkből a félelmet, „majd úgyis megveszik az esést” – gondolják ők, csak egyszer nem fogják. Persze azt nem tudni, mikor. Egyelőre a mesterségesen gerjesztett inflációval ügyesen terelik a népet a részvény nevezetű karámba. De ahogy megcsinálták a 6.470-et, szélsőséges módon még az is előfordulhat, hogy 15.000 pont felett gyorsul be csak igazán az emelkedés.

Még egy érdekesség, nem találtam olyan pénteket idén, hogy helyben hagyták volna a Dow-t és amerikai társait. A zöld gyertya minimum a charton, de ha el is indultak lefele, igyekeztek a nap végére megvenni az esést. Ez is elképesztő, pedig már áprilist írunk.

Komoly számok voltak ezek a tengerentúlról, de bármekkorát is meneteltek az USA indexek, a felkelő nap országa még rájuk is nagyságrendekkel rávert (8.600 – 13.500, ez közel +57%!). Már januárban írtam, egyre szimpatikusabb nekem a Nikkei, meglehetősen volatilis index, s szintén egy irányt tud. Még nap közben is jó kereskedési lehetőséget nyújtott, annak ellenére, hogy ilyenkor már 8 pip a spread.

S elérkeztünk végül a vén Európához, mely helyzetéből kifolyólag sodródik, keresi a helyét, a fő indexek mozgása ennélfogva meglehetősen kiszámíthatatlan. Kivételt képeznek ez alól természetesen a britek, akik egy kicsit más úton járnak. Januárhoz képest nagyobb a volatilitás, sokkal inkább lekereskedhetőnek érzem már a Daxot is, de eszembe sem jut pozíciót tartani, esetleg építeni, mert bármikor fordulhat a széljárás. A régi jól bevált módszert alkalmazom: „Sok kicsi sokra megy”. Ha van 10-20 pont nyerő, nem vacakolok, zsákolok. Ha rossz az irány, rossz a meglátás, igyekszem csírájában elfojtani a bajt. Törekszem arra, hogy teljesen érzelemmentesen kereskedjek, mert mindig van lehetőség, mindig lehet jobb setupot találni.

Végül essék szó egy kicsit az önvizsgálatról, mely kapcsolódik is az utolsó sorokhoz. Nem csak a blog miatt, egyébként is át kellett gondolnom a folytatást. Próbáltam nagyon nagy levegőt venni, s vártam, hogy teljesen kitisztuljon a fejem. A mérleg jobb oldali serpenyőjében továbbra is az intuíció, az eddigi megélt események, a rutin, a kitartás és az alázat szerepel, a bal oldaliból viszont igyekeztem minél több érzelmet elűzni, próbáltam dobni a meglátásba kapaszkodást a végsőkig, csökkentettem a pozícióméreteket. Bekerült egy szó véglegesen a szótáramba, mely eddig csak ideiglenesen tartózkodott ott, úgy hívják: STOP. Úgy gondolom, jobb, ha csak egy nap munkája vész kárba, mintsem egy hét, esetleg egy hónap. A baj viszont továbbra is az, hogy nem szeretek veszíteni (ki szeret?), s ha jó szériában vagyok, akkor szárnyalok, de ha beüt egy hiba, azt nehezen emésztem meg.

Mindezek alapján tovább finomítottam a szabályrendszeremen, amit most már minden körülmények között megkövetelek magamtól, mert tudom, tartósan, hosszútávon csak így lehetek sikeres. Márciusban és áprilisban e szabályok szerint kereskedtem, sikerült mindent betartanom és az eredmények nem maradtak el. Igaz, szerényebbek, de biztosabbnak érzem így a cél felé vezető utat.

Ezért hétfőn úgy döntöttem, ismét elutalom az 1.000 Dollárt, s igyekszem nekiállni ennek az óriási feladatnak, a százszorozásnak. „Nem adom fel soha” típus vagyok, ezt talán látszik, de annak vajmi kicsi az esélye, ha most beüt valami, én ismét rászánom magam arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt ebbe belevágok.

Szégyen, de január végén léptem be utoljára a blogomba, soha nem hanyagoltam el ennyire. Sajnos ilyen időszakok is vannak, de ez még mindig a jobb eset, ugyanis jó néhány blog tűnt el azok közül, illetve inaktív, melyekkel egy időben kezdtem, illetve előttem indultak el hasonló témában.

Legyetek ezután bármilyen kritikusak is, akárki akármit írhat, soha senki nem tud annyira kemény lenni, mint maga a piac. Akit évek óta a piac edz, tudja, miről beszélek.

Egy kis aktuális: arany nagyon ronda, majdnem két éve, 2011. július elején járt utoljára 1.500 USD alatt. Ha nem fogják meg itt, csúfos mélységekbe szakadhat.

Ma a piac szokásától kissé eltérően tálcán kínálta a jobbnál jobb lehetőségeket, egy daytrader igazán lubickolhaott, de péntek van és én személy szerint inkább nyugodtan szeretnék nekimenni a hétvégének, nem kereskedtem.

Még egyszer elnézést kérek a kedves Olvasóktól emiatt a hosszú szünet miatt, rögtön frissítem a számokat, s igyekszem a teljesség igényével visszatenni a blogot a megszokott kerékvágásba.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Tisztelettel:

Chart Knight