Mellényúlások

Derekasan bevallom, múlt héten kedvem, ezen a héten pedig időm nem volt írni.

Nos, az ellenőrzőmbe bekerült a második elégtelen is.

Őszintén szólva ez a se fel, se le, zavaros oldalazós mozgások a Dax-ban kissé türelmetlenné tettek ezen a kis számlán. Hogy miért? Az okok közül egyet említek. Nekiindultam itt nagy dirrel-dúrral az évnek, mentális feltöltöttségem teljes tudatában és az első héten annyi, de annyi jó meglátásom volt, továbbá meg nem játszott lehetőségem, hogy lazán meg tudtam volna duplázni a számlát. Óvatos voltam, türelmes és ügyes. De a prekoncepció (előbb-utóbb short) már ott lappangott bennem, de tudtam kezelni.

Jött a második hét. Kissé zavart, hogy már nem vagyok hatékony, megkésve játszottam meg irányokat, s épp hogy pluszban tudtam zárni. Tisztán emlékszem a keddre, amikor is a tili-toli, az indexek töketlenkedése annyira tanácstalanná és feszülté tett, hogy elkezdtem hibázni. Igaz, ha túlzott a volatilitás, megégethet a piac kis poziméretekkel is, de most már átestünk a ló másik oldalára, ez a lapos kúszás egyáltalán nem nekem való. Az idő előrehaladtával egyre inkább valószínűsítettem egy dinamikusabb mozgást, melynek irányát délnek éreztem, amit nem csak a lüktetés, az index kifáradásának jelei támasztottak alá, hovatovább kapaszkodtam az időközben felerősödött prekoncepciómba is. El is indult kedd délután lefelé, de megfogták az esést és úgy látszik, ezzel a rés betöltetett - legalábbis a tengerentúlon.

Enyhe, pár tíz Dolláros mínuszban volt a pozim sokáig, azt gondoltam, ha már ennyire bekóstolták a Daxban a 7.684-et, előbb-utóbb törni fog. Adtam még tovább Daxot, de a nagyobb hiba az volt, hogy egy kis Dow-t is. Másnap araszolós long volt, amolyan "lassan csavarom ki a kezedből a pozit" féle, én alattomosnak hívom... Egy pont után zártam mindent, de azt az elhatározásomat, hogy tőke környékére sem engedem a számlát, csak részben sikerült betartanom.

Ebben a pillanatban minden számlán zártam mindenféle shortot, visszagondolva meg egyébként is ez jó döntésnek bizonyult. Nem úgy a következő, forró fejjel meghozott buta lépés, miszerint a Dax mozgásából arra a következtetésre jutottam, hogy a jenki felkapás ideiglenes lesz és - miután USA nyitás után azonnal be is verték az emelkedést - újfent shortra vetemedtem, de már csak Dow shortra. Sajnos nem volt sokáig pluszos a pozi és elhűlve néztem, hogy csakazértis felerőszakolják az indexeket. Hamarosan zárnom kellett, mert meggondolatlanságomban a számla méretéhez képest gigászi mérettel, 5 lottal tettem mindezt. Ezzel oda is dobtam a piacnak kemény kétszáz USD-t. Stop, tényleg stop, mondtam magamnak és bezártam a progit. Telefonon később belenéztem és pont a szemem láttára verték be a 13.400-at, de most nem csak úgy "mutatóba", hanem tényleg dinamikusan.

Megléptem, adtam itt (3 lot), 20 ponttal lejjebb is volt stop eladásom (2 lot), majd megint 20 ponttal lejjebb (2 lot). Ezt a pozit, ha hittem volna a szinteknek és nem a makacsságomnak, milliószor lezárhattam volna bőséges 120-150 Dollár plusszal, ehelyett végignéztem, hogy zárásra ismét felerőszakolják 400 közelébe. Ennek ellenére bíztam a meglátásomban és betettem egy stop-ot éjszakára. Mi történt éjszaka? Jött a kínai gyors, jó adat és máris lőttek a pozinak, kistoppolódtam. Nyerő helyett bukó.

Csütörtökön vagyunk már, Európa kezdi felvenni a napi ritmust (USA és kelet tovább fel, Európa le, majd USA fel és így tovább), s ismét shortoltam, de későn. Adtam a németeket és a franciákat, de ritmustalanul, és későn is zártam sajnos, ami végül nem volt nagy veszteség, de az akkori tőkémhez képest jelentős, nagyon jelentős mínuszt eredményezett. A számláló már alig mutatott többet 300 Dollárnál.

Ok, értem, mit szeretne a piac üzenni: LONG. El kell felejteni a shortot. Szépen türelmesen megvártam a jenki nyitást, s egész jó helyről indítottam egy US30 longot (3 lot)  és - mert 447 volt addig a teteje - betettem 20 ponttal feljebb 13.450-re 2 lot stop vételt, továbbá még 70-re is 2 lot stop vételt. Erre hamarosan mi történik? Pontban fél ötkor beütötték a piacokat. A németek meredeken estek, de USA egész jól tartotta magát és nem kapkodtam el a zárást. 400 felett viszont már elbizonytalanodtam, hogy meddig mehet még fel és sajnos lezártam ismét veszteséggel a pozíciómat. Ezután európai prés ide vagy oda, lassan nap végére menetrendszerűen felkúsztak a tengerentúli indexek, ami azért volt elszomorító, mert jó volt a meglátásom, ugyanis 13.500 közelébe vártam előzetesen aznapra a Dow Jonest, s 490-ig fel is ment. Nem gondoltam, hogy ennyire bivalyerősek a jenkik, a beütés után nem hittem, hogy még a felső szinteket is át fogják tépni és szép pluszban zárnak.

Megalázóan kevés pénz maradt a számlámon, alig több, mint 200 USD. Szomorú ez nagyon és végtelenül csalódott voltam, hogy nem sikerül ez a próbálkozás. Ha a kis tőke mellé mentális gyengeség párosul, nem lehet megállni a lejtőn. Egy ennyire kicsi indulóösszeghez erős mentális tőke, jó meglátások és szerencse is kell. Az elején biztosan.

Harmadik hét. Igaz, hogy alig maradt pénzem, de még az asztalnál ülök, még osztanak lapot. All-in-re vártam. Tudtam, már csak egy dobásom van. El is határoztam, mit fogok meglépni. Ezzel a kis tőkével kis letéti igényű instrumentumot lehet csak megjátszani. A Dax mellett döntöttem, s elhatároztam, shortolni fogok, ha elesik a 7.680.

Időközben picit jobban megismerve és megtanulva a piaci mozgásokat egy óvatos kis trade-et léptem meg, DE30 short, melyet pluszban zártam. Hétfőre elég is volt ennyi. Kedden végig sasoltam a piacot, de délután kettő óra után pár perccel egy kis dolgom akadt, s mikor 10 perc múlva visszaértem, elhűlve néztem, hogy leszakadt a Dax-szint, a legfájóbb viszont az volt, hogy a stop eladásomat a várható adat miatt kivettem. Hát ezt nem hiszem el, erre vártam, és most tessék. Ha egy szint törik, akkor nagy valószínűséggel egyszer még visszamegy azt tesztelni, ez járt a fejemben, de látván a Dax erőtlenségét, borzasztóan rossz helyről nyomtam egy shortot. Tudtam, ha nagy baj van, s a szintig mégis felmegy, még akkor is áll a vár, még megmenekülhetek. De arra végképp nem számítottam, hogy milliméterről milliméterre lassan felküzdi magát, s nemcsak a szintig, hanem a fölé is. Egy tíz napja oldalazó index szakadt végre le, s joggal bíztam a további déli irányban, de ismét megtréfált a piac. Sajnos zárták a pozíciómat 7.686,8-on, s csak mutatóba maradt pénzem, amivel semmit sem lehet kezdeni.

A mérleg tehát most kettőből semmi. A tény az, nem volt nagy vola a piacon, óriási szakadás, vagy váratlan kitépés. Ez az alattomos oldalazós, etetős mozgás is ugyanúgy ki tudja nyírni könnyedén a számlát. Következtetések; általános: végtelenül kevés ez a tőke, személyes: türelmetlenség (ugyan, miért kell mindenáron, mindig kereskedni?), továbbá makacs kapaszkodás a logikába, a prekoncepcióba, valamint minden balul sült el…

Mielőtt kérdezitek a nagy számlákon is ugyanígy elkövettem a hibákat, de ott a tőkéhez mérten kis poziméretekkel pörögtem, s a veszteség elenyésző volt. Az igazán nagy baj a kis számlára nézve pedig az, hogy az új formámat, - miszerint múlt hét elején már megfogtam a számlaegyenlegeim esését és újraértelmezve, újratanulva a piaci folyamatokat szépen átmentem stabil nyerőbe, amire a tegnapi nap rátettem még három lapáttal - a blogos számlán már nem tudtam kamatoztatni.

Jöjjenek most a jó hírek. A két héttel ezelőtti számomra érthetetlen mozgások a múlt hét második felére és erre a hétre lassan megvilágosodtak és olyan trade-eket nyomtam, ami az utóbbi időben rám nem volt jellemző. Rájöttem, hanyagolni kell azt a Daxot, amely a válság mélypontja után zászlóshajóként vitte az egész világot a vállán és törte az utat a dzsungelben. Félre kellett tenni a Dax iránymutató voltát, mert idén vezéregyéniségből majdhogynem mellékszereplő lett. Lássuk be, a német index komoly hajlandóságot mutatott az esésre, de a masszív jenki menetelés egyszerűen nem engedte, hogy kibontakozzon. Európán belül is ellentétes mozgások voltak tapasztalhatók, míg az angoloknál szerintem kevesebb olyan idei nap volt, amikor nem ment új lokális csúcsra a UK100, addig a németek gyakorlatilag a január másodikai nyitás óta +-1%-on belül mozogtak, a franciák nemkülönben. Barátom-kollégám jegyezte meg ekkor; lehet, a Dax már kiemelkedte magát? Vagy talán erőt gyűjt? Széttártam a kezeimet. Passz. Emlékszem, volt olyan pillanat, amikor az angolok a napi maximum alatt tartózkodtak, a németek pedig a napi mélypontjukon vertek tanyát. Amellett, hogy ennyire külön utakon jártak az EU indexek, a Dax óriási veszélyeket hordozott magában, mert a napi 10-15 pontos sávban unatkozó mozgását néha váratlanul egy-egy 50-70 pontos beütés, vagy kicsit kisebb mértékű kitépés rázta fel. Na meg gondolom azt, aki a kis volatilitás miatt nagyobb poziméretekkel szállt be a ringbe.

Ideiglenesen új instrumentumokat kerestem, melyekben megtaláltam a számításaimat. Foglalkoztam devizákkal (EUR/HUF, EUR/CHF), kereskedtem a JP225-el. A Forintunk szép mozgásokat mutatott be, le lehetett kereskedni, az alpesi deviza szépen gyengült Euró ellenében (az 1,24-es áttörést játszottam meg – long), a japánok meg olyanok voltak, mint a Burj Khalifában található gyorsliftek, eszement mozgásokat mutattak be. Az utóbbi két hétben két olyan nap is volt, amikor napon belül bő 400 pontot emelkedtek. Beleugrottam egy fél órára részvénybe is, úgy gondoltam tegnapelőtt, az Apple-t ingyen adják, de bajt szimatoltam és szép pluszban 460 USD felett kiszálltam. Aznap is és tegnap is gyakorlatilag mélyponton zártak. Hát itt alma az emelkedés egy ideig, az biztos.

A standard viszont a Dow volt és néha az olaj. Inkább longoltam a jenkiket, de megúsztam egy-két elkapott shortot is még pluszban.

A hét számomra igazi, legfontosabb eseménye mégis a tegnapi Dax őrület, felébredt végre csipkerózsika álmából és mint az atommeghajtású jégtörő a bármilyen vastag sarkvidéki jeget, úgy törte át a 7.780-at és remélhetőleg búcsút is mondott ennek a szintnek, mely az idén 17 napon keresztül fogta. Annál is inkább bízom benne, mert végiggondolva a januári folyamatokat, brutális tételekkel longoltam meg, s bízom abban, hogy a jövő hét elején is hasonlóképpen kényeztet a long, mint pénteken. 8.000 közelébe várom és bátran merem ajánlani mindenkinek, van még egy kis vákuum, amit a Dax iparkodva be fog hozni szerintem, ezt még meg lehet lovagolni.

Úgy gondolom, írtam annyit, mintha minden nap egy kis olvasnivalót tettem volna közzé. Lehet mazsolázgatni J.

Már csak egy dolgom van hátra. Válaszolni az általatok feltett kérdésre, mely pontosan így hangzik: „Mi lesz most?”. Semmi extra, az élet megy tovább, amint időm és lehetőségem engedi, megint rádobok a számlára egy ezrest és folytatom.

Három a magyar igazság. Három a magyar igazság?

Addig viszont kiemelten kell foglalkoznom a Dax longokkal, mert az idei eddig befizetett tanulópénz nem csak megtérülhet, hanem busás hasznot is hozhat. Azt várom, két-három nap alatt be is érik ez a gyümölcs, bár a németek nagy valószínűséggel nem állnak meg 8.000-nél, azért én alatta kiszállok, de kiszállok az időlimit miatt legkésőbb szerdán vagy csütörtökön, mert nem szeretném, ha a hó végi zárások megtréfálnának. A hétfő viszont talán az utolsó jó beszálló nap lesz Dax longra? Lehet, hogy nagyon merész vagyok, de tervezem a csomagaim bővítését.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!