Samsung Galaxy S4

Szükségesnek tartok egy kis kitérőt tenni ebbe az irányba is, mert a telefon, az emberhez legközelebb álló, leggyakrabban használt kommunikációs eszköz óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt években.

Ha jól belegondolok, a 2000-es évek közepétől már okostelefonom volt. Az első ilyen készülékem, a T-Mobile által forgalmazott MDA Pro volt, melyet 2006 tavaszán vásároltam meg. Imádtam, akkoriban csúcskészülék volt, impozáns technikai paraméterekkel: gyors, 520 MHz-en ketyegő Intel Bulverde processzorral, 640*480 pixeles (VGA) kijelzővel, kinyitható, kihajtható QWERTY billentyűzettel, Windows Mobile 5.0-ás operációs rendszerrel, bővíthető memóriával. Utóbbit ki is használtam, 2 GB-os SD kártyát tettem bele, ez akkoriban szinte kihasználhatatlan tárhelyet jelentett. Persze volt hátránya is, a mérete és a súlya. Emlékszem, szinte minden baráti összejövetelkor „féltéglázott” mindenki :), de különösebben nem zavart.

A következő években egyre többet lehetett hallani az iPhonokról. Ha jól emlékszem, egyik barátom kezében láttam meg egy ilyen készüléket, ez még iPhone 2-es volt. Kintről hozatta, Magyarországon még nem forgalmazták. Amikor megkérdeztem tőle, tulajdonképpen miért és mit tud, egy mondatban foglalta össze: „Kapsz a kezedbe egy remek hardvert és arra használod, amire akarod”. Azt hiszem, ez a mai napig igaz, pedig akkor fogalmunk sem volt a lehetőségekről, arról, hogy applikációk tekintetében mekkora fejlődés előtt áll ez a szegmens.

2008. augusztus 22-én reggel futár értesített, meghozta az MDA Pro-t leváltó telefonomat. Kihasználtam a szolgáltatóm remek kondícióit és szert tettem egy új, már 3-as iPhone-ra. Szép lassan ébredtem rá, mekkora kincs van a kezemben. Az iPhone egy más világot jelentett, gyökeresen megváltoztatta az embernek a telefonról alkotott képét. Egy gombnyomásra elérhető vált minden, szolgáltatások tömkelegéből lehetett választani. Letisztult formavilág, kiforrott konstrukció jellemezte és jellemzi ma is ezeket a készülékeket. Itt a blogban anno, 2011-ben kétszer is tettem említést róla, egyszer év elején és egyszer év közepén. A szerkentyűt nem kell bemutatni, mindenki mindent tud róla. Arra viszont kevesen fogadtak volna – talán magam sem -, hogy ez a lassan 5 éves készülék gyakorlatilag karcmentes, hibátlan, egyszer sem volt szétszedve és javítva (!), az akksija is jól bírja még, egyszóval mechanikailag egy időtálló darab.

Bármennyi jót is tudnék mondani róla, be kell látni, hardveresen sajnos eljárt felette az idő. Jött a 3S, a 4, a 4S, s tavaly ősszel a jelenlegi legújabb iPhone, az 5-ös.

Sokat gondolkoztam, mi legyen a következő készülékem. Mint látható, ebben nem kapkodok, ritkán cserélek, de akkor igyekszem a legjobbat kiválasztani.

A címből már tudjátok, mire szavaztam. Váltottam, méghozzá duplán. Először szolgáltatót, 16 év után elköszönök a T-Mobiltól, mert egyszerűen nem érdemlik meg, hogy tovább előfizetőjük legyek. Nem, nem a szolgáltatás minőségével van gond, az tökéletes. De csak a múltjukból élnek és bő 10 éve gyakorlatilag semmi nagy dobásuk nem volt a magamfajta telefonon csüngő emberek felé. Ez még inkább érezhető azóta, mikortól történelem lett a Westel márkanév, mióta a T-csoport tagja a cég.

Van viszont egy szolgáltató, aki mindig törekedett arra, hogy remek akciókkal álljon elő és úgy éreztem, bár maradi vagyok ilyen tekintetben, váltanom kell. A Vodafone Red Super díjcsomagra esett a választásom, azt hiszem, nem kell magyaráznom, miért.

Bár már tavaly ősszel kihozta a Voda ezt a „végre ilyen is van” előfizetéses csomagot, már csak egy ütős készülékre vártam. Sokat gondolkoztam a HTC 8X-en az Windows Operációs rendszer miatt, azt hittem, nagyobb sikert ér el a Windows a 8-cal. Talán jól döntöttem, szerintem döcögős a sztori, nem abban az ütemben terjed, ahogy számítani lehetett rá.

Év elején már egyre több hír, technikai paraméter szivárgott ki a Samsung új csúcskészülékéről, a Galaxy S4-ről. Minél többet tudtam meg róla, annál jobban megtetszett, de tetszett az android térnyerése is. Az iPhone 5, illetve 5S mellett még érdemes odafigyelni a Google Phone-ra. A Google, ha így folytatja, elsőszámú cég lesz a jövőben a világon és ezt nagyban a hihetetlen innovációs képességének köszönheti. Gyakorlatilag lassan nem tudunk élni a Google csoport által nyújtott szolgáltatások nélkül, annyira a részét képezik mindennapi életünknek. Nem véletlenül tart ott a részvény ára (873,32 USD), ahol. Hamarosan elérheti a bűvös 1.000 Dollárt is.

De vissza az S4-re. A paramétereket mindenki ismeri, a csapból is ez folyik. Az első hetek tapasztalata igen kiváló, mindent tud, sőt többet is, amit ma egy csúcstelefon tudhat. Úgy érzem, etalont tartok a kezemben, fel van adva a lecke a konkurenciának. Az első kérdés mindenkitől, akinek mesélek róla, hogy „Nem túl nagy?”. Hát igen, a péklapát méretű telefonok korát éljük most, s ha attól a minimális kényelmetlenségtől eltekintünk, hogy mekkora, hogy a hüvelykujjunkkal kicsit nyújtózkodni kell, ha a bal felső sarokban kattintanánk valamire, akkor szinte tökéletesnek mondhatjuk. Ami számomra fontos; az 5 collos kijelző előnye a 3,5-össel szemben: sokkal szembarátabb, jobban áttekinthető rajta minden, s ebbe magától értetődően beletartozik a piaccal kapcsolatos applikációk használata is.

Körbenéztem itthon. Az első színes tévénket még Bécsben vásároltuk 1988-ban, egy kis Samsung színes TV-t. Bár ma már természetesen nem használjuk, a múltkorjában próbáltam ki, még most is tökéletesek a színek, hibátlan a készülék. Azóta már van itthon Samsung plazma TV, Samsung netbook, Samsung mosógép, Samsung telefonok és még sorolhatnám. Ott van a szeren a dél-koreai gyártó, én maximálisan elégedett vagyok az általam használt termékeivel, pillanatnyilag az elsőszámú szórakoztató-elektronikai termékgyártó és nagyon tudatosan építi fel üzletpolitikáját, tehát lehet a jövőben is bízni benne.

Zárásképpen pedig essék szó egy kicsit a kereskedésről is. Pénteken végre shortoltam, két Dax kört nyomtam, s egész jól sikerültek. A Dow Jones péntek lévén naná, hogy emelkedéssel zárt, igaz, nap közben szép shortos köröket lehetett futni a jenki indexekben is. Hétfőn az Egyesült Államokban ünnepnap lesz, a háborús hősök emléknapja miatt nem nyitnak ki piacok, erre figyelni kell a holnaputáni kereskedés során.

Remélem, nem voltam túl hosszú, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Meglepő DAX erő

Valójában volt erőteljesebb emelkedés is Európában a nagyok között, a franciák már múlt pénteken eltökéltek voltak az irányt illetően, kedden pedig bő 3%-ot kapaszkodtak felfelé. A Dax ezen a napon reggel még harmatgyenge volt, a támasza alján táncolt, de még délelőtt 7.440-ről olyan erővel pattant el, hogy egy nap alatt letudta a 7.550-et és a nagyon fontos 7.600-at is, ma pedig nyitás után már csaknem elérte a 7.800 pontot.

Egy kicsit csúszott a programom, ezért hétfőn is kereskedtem, óvatos vétellel próbálkoztam a Daxban, de talán túl gyorsan szálltam ki belőle. Kedden, utazás alatt látva ezt a komoly tépést, USA nyitásra pihenőt iktattam közbe. Nem szeretek telefonon kereskedni, de most adta magát a helyzet. Oly mértékben tépték Európát, hogy long setupot kerestem a Dow Jones-ban. Jelentősen elmaradt ugyanis százalékosan az európai indexektől és ilyenkor nyitás után elég nagynak éreztem az esélyét egy beletépésnek. Nem a legjobb áron léptem be, s nem is optimálisan szálltam ki, de ismét a biztosra törekedtem, 20 pont ilyen körülmények között nekem tökéletesen elég.

Meg kell említenem még a tegnapelőtti felfokozott várakozást Apple tekintetében, de a zárás utáni kereskedésben (After Hours) a komoly pluszok elolvadása és a tegnapi valós kereskedési időben az iránykeresése azt üzeni, még nagyon bizonytalanok a befektetők a cég megítélésében, nincs jele a trendfordulónak, ahhoz inkább innovatív termékek piacra dobása lenne szükséges, nem pedig a gigantikus méretű készpénzállományuk részbeni visszajuttatása a részvényeseknek illetve a saját részvényfelvásárlás.

Tegnap este a WTI szép csendesen átlépte a 90 Dollárt, s utána, ahogy illik, bele is húzott, ma már majdnem elérte a 92 Dollárt is. Az aranyban volt egy kis megtorpanás kedden, ez logikus és érthető volt ilyen környezetben, de azóta ismét magára talált, s komótosan halad felfelé, már átlépte az 1.445 USD-t is.

A japánokról mindig ugyanazt lehet elmondani, hihetetlen, de már a 14.000 pont közelében vannak. Ami viszont elgondolkodtató, nagyon megállt USA, a Dow tulajdonképpen kínlódik itt 14.700 környékén, persze, tudom, így is bőségesen az eddigi történelmi csúcsa feletti tartományban található, de most úgy ítélem meg, nincs több benne. Nem érzem azt az erőt, ami elrepítheti 15.000-ig, s ha így van, akkor ez hamarosan mindenütt a kézifékek behúzásához vezethet.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Mellényúlások

Derekasan bevallom, múlt héten kedvem, ezen a héten pedig időm nem volt írni.

Nos, az ellenőrzőmbe bekerült a második elégtelen is.

Őszintén szólva ez a se fel, se le, zavaros oldalazós mozgások a Dax-ban kissé türelmetlenné tettek ezen a kis számlán. Hogy miért? Az okok közül egyet említek. Nekiindultam itt nagy dirrel-dúrral az évnek, mentális feltöltöttségem teljes tudatában és az első héten annyi, de annyi jó meglátásom volt, továbbá meg nem játszott lehetőségem, hogy lazán meg tudtam volna duplázni a számlát. Óvatos voltam, türelmes és ügyes. De a prekoncepció (előbb-utóbb short) már ott lappangott bennem, de tudtam kezelni.

Jött a második hét. Kissé zavart, hogy már nem vagyok hatékony, megkésve játszottam meg irányokat, s épp hogy pluszban tudtam zárni. Tisztán emlékszem a keddre, amikor is a tili-toli, az indexek töketlenkedése annyira tanácstalanná és feszülté tett, hogy elkezdtem hibázni. Igaz, ha túlzott a volatilitás, megégethet a piac kis poziméretekkel is, de most már átestünk a ló másik oldalára, ez a lapos kúszás egyáltalán nem nekem való. Az idő előrehaladtával egyre inkább valószínűsítettem egy dinamikusabb mozgást, melynek irányát délnek éreztem, amit nem csak a lüktetés, az index kifáradásának jelei támasztottak alá, hovatovább kapaszkodtam az időközben felerősödött prekoncepciómba is. El is indult kedd délután lefelé, de megfogták az esést és úgy látszik, ezzel a rés betöltetett - legalábbis a tengerentúlon.

Enyhe, pár tíz Dolláros mínuszban volt a pozim sokáig, azt gondoltam, ha már ennyire bekóstolták a Daxban a 7.684-et, előbb-utóbb törni fog. Adtam még tovább Daxot, de a nagyobb hiba az volt, hogy egy kis Dow-t is. Másnap araszolós long volt, amolyan "lassan csavarom ki a kezedből a pozit" féle, én alattomosnak hívom... Egy pont után zártam mindent, de azt az elhatározásomat, hogy tőke környékére sem engedem a számlát, csak részben sikerült betartanom.

Ebben a pillanatban minden számlán zártam mindenféle shortot, visszagondolva meg egyébként is ez jó döntésnek bizonyult. Nem úgy a következő, forró fejjel meghozott buta lépés, miszerint a Dax mozgásából arra a következtetésre jutottam, hogy a jenki felkapás ideiglenes lesz és - miután USA nyitás után azonnal be is verték az emelkedést - újfent shortra vetemedtem, de már csak Dow shortra. Sajnos nem volt sokáig pluszos a pozi és elhűlve néztem, hogy csakazértis felerőszakolják az indexeket. Hamarosan zárnom kellett, mert meggondolatlanságomban a számla méretéhez képest gigászi mérettel, 5 lottal tettem mindezt. Ezzel oda is dobtam a piacnak kemény kétszáz USD-t. Stop, tényleg stop, mondtam magamnak és bezártam a progit. Telefonon később belenéztem és pont a szemem láttára verték be a 13.400-at, de most nem csak úgy "mutatóba", hanem tényleg dinamikusan.

Megléptem, adtam itt (3 lot), 20 ponttal lejjebb is volt stop eladásom (2 lot), majd megint 20 ponttal lejjebb (2 lot). Ezt a pozit, ha hittem volna a szinteknek és nem a makacsságomnak, milliószor lezárhattam volna bőséges 120-150 Dollár plusszal, ehelyett végignéztem, hogy zárásra ismét felerőszakolják 400 közelébe. Ennek ellenére bíztam a meglátásomban és betettem egy stop-ot éjszakára. Mi történt éjszaka? Jött a kínai gyors, jó adat és máris lőttek a pozinak, kistoppolódtam. Nyerő helyett bukó.

Csütörtökön vagyunk már, Európa kezdi felvenni a napi ritmust (USA és kelet tovább fel, Európa le, majd USA fel és így tovább), s ismét shortoltam, de későn. Adtam a németeket és a franciákat, de ritmustalanul, és későn is zártam sajnos, ami végül nem volt nagy veszteség, de az akkori tőkémhez képest jelentős, nagyon jelentős mínuszt eredményezett. A számláló már alig mutatott többet 300 Dollárnál.

Ok, értem, mit szeretne a piac üzenni: LONG. El kell felejteni a shortot. Szépen türelmesen megvártam a jenki nyitást, s egész jó helyről indítottam egy US30 longot (3 lot)  és - mert 447 volt addig a teteje - betettem 20 ponttal feljebb 13.450-re 2 lot stop vételt, továbbá még 70-re is 2 lot stop vételt. Erre hamarosan mi történik? Pontban fél ötkor beütötték a piacokat. A németek meredeken estek, de USA egész jól tartotta magát és nem kapkodtam el a zárást. 400 felett viszont már elbizonytalanodtam, hogy meddig mehet még fel és sajnos lezártam ismét veszteséggel a pozíciómat. Ezután európai prés ide vagy oda, lassan nap végére menetrendszerűen felkúsztak a tengerentúli indexek, ami azért volt elszomorító, mert jó volt a meglátásom, ugyanis 13.500 közelébe vártam előzetesen aznapra a Dow Jonest, s 490-ig fel is ment. Nem gondoltam, hogy ennyire bivalyerősek a jenkik, a beütés után nem hittem, hogy még a felső szinteket is át fogják tépni és szép pluszban zárnak.

Megalázóan kevés pénz maradt a számlámon, alig több, mint 200 USD. Szomorú ez nagyon és végtelenül csalódott voltam, hogy nem sikerül ez a próbálkozás. Ha a kis tőke mellé mentális gyengeség párosul, nem lehet megállni a lejtőn. Egy ennyire kicsi indulóösszeghez erős mentális tőke, jó meglátások és szerencse is kell. Az elején biztosan.

Harmadik hét. Igaz, hogy alig maradt pénzem, de még az asztalnál ülök, még osztanak lapot. All-in-re vártam. Tudtam, már csak egy dobásom van. El is határoztam, mit fogok meglépni. Ezzel a kis tőkével kis letéti igényű instrumentumot lehet csak megjátszani. A Dax mellett döntöttem, s elhatároztam, shortolni fogok, ha elesik a 7.680.

Időközben picit jobban megismerve és megtanulva a piaci mozgásokat egy óvatos kis trade-et léptem meg, DE30 short, melyet pluszban zártam. Hétfőre elég is volt ennyi. Kedden végig sasoltam a piacot, de délután kettő óra után pár perccel egy kis dolgom akadt, s mikor 10 perc múlva visszaértem, elhűlve néztem, hogy leszakadt a Dax-szint, a legfájóbb viszont az volt, hogy a stop eladásomat a várható adat miatt kivettem. Hát ezt nem hiszem el, erre vártam, és most tessék. Ha egy szint törik, akkor nagy valószínűséggel egyszer még visszamegy azt tesztelni, ez járt a fejemben, de látván a Dax erőtlenségét, borzasztóan rossz helyről nyomtam egy shortot. Tudtam, ha nagy baj van, s a szintig mégis felmegy, még akkor is áll a vár, még megmenekülhetek. De arra végképp nem számítottam, hogy milliméterről milliméterre lassan felküzdi magát, s nemcsak a szintig, hanem a fölé is. Egy tíz napja oldalazó index szakadt végre le, s joggal bíztam a további déli irányban, de ismét megtréfált a piac. Sajnos zárták a pozíciómat 7.686,8-on, s csak mutatóba maradt pénzem, amivel semmit sem lehet kezdeni.

A mérleg tehát most kettőből semmi. A tény az, nem volt nagy vola a piacon, óriási szakadás, vagy váratlan kitépés. Ez az alattomos oldalazós, etetős mozgás is ugyanúgy ki tudja nyírni könnyedén a számlát. Következtetések; általános: végtelenül kevés ez a tőke, személyes: türelmetlenség (ugyan, miért kell mindenáron, mindig kereskedni?), továbbá makacs kapaszkodás a logikába, a prekoncepcióba, valamint minden balul sült el…

Mielőtt kérdezitek a nagy számlákon is ugyanígy elkövettem a hibákat, de ott a tőkéhez mérten kis poziméretekkel pörögtem, s a veszteség elenyésző volt. Az igazán nagy baj a kis számlára nézve pedig az, hogy az új formámat, - miszerint múlt hét elején már megfogtam a számlaegyenlegeim esését és újraértelmezve, újratanulva a piaci folyamatokat szépen átmentem stabil nyerőbe, amire a tegnapi nap rátettem még három lapáttal - a blogos számlán már nem tudtam kamatoztatni.

Jöjjenek most a jó hírek. A két héttel ezelőtti számomra érthetetlen mozgások a múlt hét második felére és erre a hétre lassan megvilágosodtak és olyan trade-eket nyomtam, ami az utóbbi időben rám nem volt jellemző. Rájöttem, hanyagolni kell azt a Daxot, amely a válság mélypontja után zászlóshajóként vitte az egész világot a vállán és törte az utat a dzsungelben. Félre kellett tenni a Dax iránymutató voltát, mert idén vezéregyéniségből majdhogynem mellékszereplő lett. Lássuk be, a német index komoly hajlandóságot mutatott az esésre, de a masszív jenki menetelés egyszerűen nem engedte, hogy kibontakozzon. Európán belül is ellentétes mozgások voltak tapasztalhatók, míg az angoloknál szerintem kevesebb olyan idei nap volt, amikor nem ment új lokális csúcsra a UK100, addig a németek gyakorlatilag a január másodikai nyitás óta +-1%-on belül mozogtak, a franciák nemkülönben. Barátom-kollégám jegyezte meg ekkor; lehet, a Dax már kiemelkedte magát? Vagy talán erőt gyűjt? Széttártam a kezeimet. Passz. Emlékszem, volt olyan pillanat, amikor az angolok a napi maximum alatt tartózkodtak, a németek pedig a napi mélypontjukon vertek tanyát. Amellett, hogy ennyire külön utakon jártak az EU indexek, a Dax óriási veszélyeket hordozott magában, mert a napi 10-15 pontos sávban unatkozó mozgását néha váratlanul egy-egy 50-70 pontos beütés, vagy kicsit kisebb mértékű kitépés rázta fel. Na meg gondolom azt, aki a kis volatilitás miatt nagyobb poziméretekkel szállt be a ringbe.

Ideiglenesen új instrumentumokat kerestem, melyekben megtaláltam a számításaimat. Foglalkoztam devizákkal (EUR/HUF, EUR/CHF), kereskedtem a JP225-el. A Forintunk szép mozgásokat mutatott be, le lehetett kereskedni, az alpesi deviza szépen gyengült Euró ellenében (az 1,24-es áttörést játszottam meg – long), a japánok meg olyanok voltak, mint a Burj Khalifában található gyorsliftek, eszement mozgásokat mutattak be. Az utóbbi két hétben két olyan nap is volt, amikor napon belül bő 400 pontot emelkedtek. Beleugrottam egy fél órára részvénybe is, úgy gondoltam tegnapelőtt, az Apple-t ingyen adják, de bajt szimatoltam és szép pluszban 460 USD felett kiszálltam. Aznap is és tegnap is gyakorlatilag mélyponton zártak. Hát itt alma az emelkedés egy ideig, az biztos.

A standard viszont a Dow volt és néha az olaj. Inkább longoltam a jenkiket, de megúsztam egy-két elkapott shortot is még pluszban.

A hét számomra igazi, legfontosabb eseménye mégis a tegnapi Dax őrület, felébredt végre csipkerózsika álmából és mint az atommeghajtású jégtörő a bármilyen vastag sarkvidéki jeget, úgy törte át a 7.780-at és remélhetőleg búcsút is mondott ennek a szintnek, mely az idén 17 napon keresztül fogta. Annál is inkább bízom benne, mert végiggondolva a januári folyamatokat, brutális tételekkel longoltam meg, s bízom abban, hogy a jövő hét elején is hasonlóképpen kényeztet a long, mint pénteken. 8.000 közelébe várom és bátran merem ajánlani mindenkinek, van még egy kis vákuum, amit a Dax iparkodva be fog hozni szerintem, ezt még meg lehet lovagolni.

Úgy gondolom, írtam annyit, mintha minden nap egy kis olvasnivalót tettem volna közzé. Lehet mazsolázgatni J.

Már csak egy dolgom van hátra. Válaszolni az általatok feltett kérdésre, mely pontosan így hangzik: „Mi lesz most?”. Semmi extra, az élet megy tovább, amint időm és lehetőségem engedi, megint rádobok a számlára egy ezrest és folytatom.

Három a magyar igazság. Három a magyar igazság?

Addig viszont kiemelten kell foglalkoznom a Dax longokkal, mert az idei eddig befizetett tanulópénz nem csak megtérülhet, hanem busás hasznot is hozhat. Azt várom, két-három nap alatt be is érik ez a gyümölcs, bár a németek nagy valószínűséggel nem állnak meg 8.000-nél, azért én alatta kiszállok, de kiszállok az időlimit miatt legkésőbb szerdán vagy csütörtökön, mert nem szeretném, ha a hó végi zárások megtréfálnának. A hétfő viszont talán az utolsó jó beszálló nap lesz Dax longra? Lehet, hogy nagyon merész vagyok, de tervezem a csomagaim bővítését.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Konzervált bizonytalanság

Rendeset tekertek az iránytűn péntek délután a jenkik. Reggel kelet tetemes pluszokkal zárt, Európa is a szintek áttörése után araszolt felfelé és a remek adatok utáni jó hangulat kisebb korrekcióval a zárásokig kitartott.

A folytatás sajnos keserűre sikeredett, másként gondolták a heti zárást a tengerentúli indexek. Csak találgatni lehet, miért történt mindez, de ha valóban a választások kimenetele miatti félelem, s ezáltal a közeljövőben felerősödő gazdaságpolitikai bizonytalanságot lehet megnevezni fő okként, mely a nap végén hirtelen eladásokat generált, ami inkább pszichológiai alapon történt, akkor sajnos fájdalmas lehet a folytatás.

Ilyenkor régen – hasonló helyzetben - a barátommal-kollégámmal mindig arra lyukadtunk ki, hogy csütörtökön miért nem aggódtak, sőt széttéptek mindent, átverték például a Dow-t azon a bővös 13.150-13.160-as szinten elég markánsan (később 13.200 alá sem jött már az index), pénteken meg hirtelen elkezdtek nagyon aggódni. Persze, tudom, a piac nem a logikájáról és a kiszámíthatóságáról híres, de azért ilyen folytatást elképzelni sem tudtam volna tegnapelőtt.

Ez megint rávilágít arra, mennyire tövékeny az ember itt a placcon, milyen szélmalomharcot kell vívnia minden egyes kis haszonért. Nehéz kenyér ez… Ami még szemet szúr nekem, az Apple, 700 USD óta gyakorlatilag mintaszerű esést mutat be. Lehet, amíg nem fordul, valódi fordulatra ne is számítsunk a tengerentúli indexeknél sem? Egy fecske nem csinál nyarat, de jelzésértékű lehet.

A közvélemény-kutatásnak vége, nem ment új csúcsra a Dow Jones idén októberben.

A múlt hétre nem jósolgattam, rövid hét volt, kesze-kusza kereskedéssel tengeren innen és túl, de a jövő hét már előreláthatólag teljes lesz és hát dobok megint egy kis szubjektívet :).

DAX: bár legutóbb lefordult 7.400 közeléből és majdnem érintette a 7.100-at, majd szépen visszakúszott újfent oda, még mindig tartom azt a véleményemet; a Dax nagyon erős. Ha kedvezőtlenre fordul a nemzetközi hangulat, elég komolyan elbabrálhatnak 7.250 környékén, simán megfoghatja ez a szint. Ha fellélegeznek a tengerentúlon a választások kimenetele miatt, akkor egyre közelebb lesz ahhoz, hogy kitörjön felfelé és irány akár a 7.600.

DOW JONES: a héten többször is fogadkoztam, nem longolom meg mostanában, mert annyira harmatgyenge. Pénteken ezt be is bizonyította. Ha kakukktojás volt a csütörtöki nap, akkor bajban lehetnek a longosok, talán az lehet a kapaszkodójuk, hogy a világ többi része nem igazán asszisztál az eséshez, bár ez majd holnap kiderül. Kapaszkodó lehet továbbá az is; pénteken kissé túlreagálták a nap végét, s nem a valós képpel zárt a piac és itt volt a hétvége, amikor talán megnyugodhattak a befektetők és átgondolhatták a folytatást. Kedden elnökválasztás, folyamatos rángatások lehetnek, nőhet a volatilitás előtte és utána is.

EUR/USD: már csütörtökön a gyengeség jeleit mutatta az Euró annak ellenére, hogy széttépték a piacokat. Ezt meg is fejelte pénteken és a sáv alja közelében zárt. Innen azért sanszos egy kis felpattanás szerintem.

WTI: nem tudott fordulni, egyelőre a short a nyerő.

GOLD, SILVER: pénteken átszakították a korábbi minimumukat, és komoly veszteséget könyveltek el. Az arany ahogy letörte az 1.698-at, ki is jelölte az utat lefelé, klasszikus shortot mutatott be a hét utolsó kereskedési napján. Lehet visszafele korrekció az Euró erősödésével, de félő, még mindig nem találták meg ezek az instrumentumok sem az aljukat.

Kellemes hétvégét és jó szelet kívánok Mindenkinek!

Apple double

Ezt meg kellett várni, látszott is a mai napon. Érzésem szerint az irány a kis minimális hezitálás után el is dőlt, jönni fog a csúcstámadás, már csak párat kell aludnunk addig.

Vajon tényleg ekkora jelentőséggel bír egy vállalati eredmény? Igen, ha az Apple-ről van szó.

Véleményem szerint napokon belül 12.900-as Dow Jones-ról és 6.500-6.600-as Dax-ról beszélünk majd. Tudom, bátrak ezek a kijelentések, de így gondolom.


Holnap majd a kedves érdeklődők a gazdasági tartalmú oldalakon kedvükre vizslathatják az Apple mindenkori történetének értékesítési rekordszámait, megannyi grafikonnal, táblázattal megfűszerezve, ezért nem is írogatom le ezeket ide. Elképesztő, szinte felfoghatatlan nagyságrendekről beszélünk.


Jó szelet a placcon Mindenkinek!