Medvecsapda

Ezen a héten komolyan egymásnak feszültek az eladók és a vevők, a megszokott monoton emelkedést felváltotta a bizonytalanság és az indexek látványos esésbe, majd csapkodásba kezdtek, amely a hét utolsó kereskedési napján, fél háromkor, a tengerentúli adatok érkezésekor csúcsosodott ki. Bátran kijelenthetem, kötélidegek kellettek ezekhez a percekhez, rég láttam már több, mint 200 pontos (fel-le) elmozdulást 2 perc alatt az US30-ban.

USA már a hét közepén is, mint már oly sokszor, erőt mutatott, nem igazán szeretett volna európai társai után rohanni, aminek meg is volt az oka, pénteken újfent 16.000 pont felett zárt a Dow Jones.

A shortosoknak úgy kellett ez a hét, mint a fél sivatagot átgyalogolt, végletekig legyengült, a kiszáradás határán lévő, de túlélni akaró embernek egy pohár hideg víz. Kevesen lehetnek. Remélem, megragadták a lehetőséget, zárták pozícióikat és nem kapaszkodnak piros gyertyákba, trendfordulóba, "ennek most már tényleg esnie kell, ezek után meg pláne" és hasonlatos közhelyekbe, mert újfent bajba kerülhetnek.

Mi is volt eddig? Az átlagos rossz hírt szerette a piac, mert akkor nem jön a tapír, változatlan ütemben mehet tovább az eszközvásárlás. Ha jó hírek jöttek, bizony elkezdett megremegni a kezük a befektetőknek és a félelem lefele mozdította el az árakat. Pénteken viszont láthattunk egy "kettős csavart", szerintem ezek már annyira jó, mondhatni túl jó adatok voltak, melyek mutatták a gazdaság valódi erejét és ismét elindultunk felfelé. Azért ne feledjük el, jóval a várakozások feletti adatok jöttek roskadásig, nagyon vastag zöldet mutattak a számok, nem beszélve a későbbi nyilatkozatokról.

Lássuk be, nem valószínű, hogy év végén, pont az ünnepek előtt egy komoly maflással küldenék pihenni az indexeket, erre egyre kisebb az esély. A jövő hét szerintem a lassú megnyugvásé, szépen óvatosan visszaaraszolnak majd idei maximumuk közelébe az európai indexek is. Leginkább ideértem a Daxot, melynél míg a múlt heti jóslatok 9.500-ról szóltak, csütörtökön este viszont már biztosra vették, hogy benéz 9K alá, pénteken este meg mindenki nézett ki a fejéből. Hogy túlárazott volt-e 9.400-on? Nem hiszem, sőt! Vegyük észre, hogy a szél északi irányba fúj a németeknél is és a legbölcsebb dolog ezzel nem vitatkozni.

Csak mellékesen jegyzem meg, nem vagyok valami aktív itt ezen a kis blogos számlán, havonta csupán egyszer-kétszer nyúlok bele, egyelőre kifizetődik ez a túlságosan is megfontolt taktika. Igyekszem egy kis mozgásteret kialakítani magamnak.

Pár tippet gondoltam még a végére, melyek a következő két hetet, illetve az év végét jelenthetik az általam favorizált instrumentumokban; Dax: 9.380, Dow Jones: 16.280 (a legerősebb), S&P 500: 1.836, FTSE 100: 6.732, CAC: 4.220 (a leggyengébb láncszem), Nikkei: 15.950, WTI: 100,80 USD és végül az arany: 1.195 USD.

Kíváncsi leszek, mennyire jönnek be ezek a számok. Mindenesetre én részben longban maradtam hétvégére is és tervezem a bővítést már hétfőn, ha a piac is ezt az üzenetet küldi nekem.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Shortzárási pánik

20:56-kor elpattantak a húrok. Minden index az előző napok folyamatos emelkedését követően a tegnapi kis pihenő után ma is igyekezett lokális illetve történelmi csúcson zárni. Egész nap látszott az őrült vételi erő, de nem sokkal ezelőtt bedurvultak a dolgok.

A leglátványosabb most a Dax volt, tegnap és ma is elakadt 8.400 körül, de látszott, sok shortos ezt gondolta utolsó bástyának, utolsó kapaszkodónak. Rengeteg stop sülhetett el, mert percek alatt egy százalékkal emelkedett a határidő, egészen elképesztő, de 8.475 pillanatnyilag a történelmi csúcs, egyébként az index 8.398-on zárt.

A jenkiket meg sem kell említeni, a Dow Jones 15.300-ról is elpattant, mire ezt írom, már 15.350 felett jár, az angol határidő is meredeken emelkedik, eddig a 6.710-et tudott, most már 6.750. A franciák sem tétlenkednek, itt nagy kérdés az volt, mit kezdenek a figurával, a 4.000-el. Ők most 4.025 környékén járnak.

De a legextrémebbek természetesen a japánok, a Nikkei ma hajnalban kereskedési időben még 14.900 alatt is járt, most pedig 15.367-en áll! Ezzel gyakorlatilag nemcsak beérték a Dow Jonest pontban, hanem már meg is előzték. Ki gondolta volna ezt tavaly november közepén?

Ma amúgy eltökéltem, hogy beszállok itt a blogos számlán az US30-ba, a limit vételem 13.250-en volt, majd módosítottam 58-ra, de végül elbizonytalanodtam, s adat előtt (Reuters/Michigan) inkább nem mertem venni. Utána is csak néztem, néztem a monitort és nem mertem lépni. Még 73-75 körül lehetett volna hozzájutni kétszer is, a 300-ig kitépés szinte garantálva volt a mai nap láttán, de péntek van, jön a Pünkösd és nyugalmat szerettem volna.

Persze egy kakukktojás azért maradt, egy számlán most is meglovagoltam a longot, ötször vettem és adtam el, miközben ezt a bejegyzést írom, addig is kereskedtem :). Visszatérve a kis blogos számlára, talán túlóvatoskodom a kereskedést, való igaz, de nehéz úgy pozíciót nyitni, hogy mindig, minden kötésnek sikerülnie kell itt az elején.

Kellemes hosszú hétvégét, illetve Pünkösdöt kívánok Mindenkinek!

Dax: 9 perc = -183 pont

Tegnap miután sikeresen kiugrottam minden pozíciómból, - ezúttal a franciák voltak terítéken, - más dolgom lévén nem foglalkoztam a piaccal. Este azonban elnézve a mozgásokat már sokadszorra tapasztalhattuk meg Európa és USA szétválását, míg a vezető európai indexek délután ismét negatív tartományba fordultak, addig a jenki indexek sziklaszilárdak maradtak és gyakorlatilag napi maximumon zártak, jócskán tompítva a hétfői zakó okozta befektetői fejfájásokat.

Este szépen kihagytam egy jó kis Dow longot; tálcán kínálta a beszállót (szigorúan technikailag) 14.700-on. Talán megijedtem attól, hogy hirtelen ütötték be oda, mindenesetre szépen trendelt felfelé, s türelmetlenül 20, türelemmel 50 pötty is volt benne.

Hajnalban egyszer rápillantottam az indexekre és kezdett úgy festeni (ellentétben keddel), hogy itt még zuhanás jöhet. Ettől függetlenül reggel nyolcra és utána pláne szépen összeszedték a Daxot, bár volt benne 10-15 pont felfelé tisztán, nem nyúltam hozzá. Kilenc óra után az angolokkal szemezgettem, megint mintha tudtak volna valamit, a UK100 mutatta a legnagyobb hajlandóságot az esésre. 6.315-ön gondolkoztam el a shorton, de birka módon csak néztem, hogy szépen leviszik 6.295-ig. Utólag tudjuk, ez a szint csak az első megálló volt.

Ami ezután jött, szerintem mindenkit meglepett. Természetesen eszem ágában sem volt longolni, azt gondoltam, leragadnak az aljukra az indexek és ott oldalazgatnak. Hibáztam, hogy a Daxban 7.675 markáns elesése után nem vettem fel azonnal short pozíciót. Gondolkoztam még 60-on, 40-en, és így tovább... Annyira gyorsan történt minden, hogy lemerevedtem és azt kérdeztem magamban, hogy itt? Mikor feljebb nem léptem meg? Azt gyanítottam, 7.600 lehet az alja, de ha fél percet időzött itt az index, lehet, sokat mondok. Ezután begyorsult az esés, s rövidesen 7.500 alá is bekukkantott egy pillanatra a DE30. Megnéztem, mindössze 1 óra és 3 perc alatt a napi maximumáról, 7.729,0-ról a napi (eddigi) minimumára, 7.494,8-ra esett!

Azért amikor alábbhagyott az őrület, két aprócska shortot bevállaltam és szolid kis pluszokkal azonnal zártam őket. Akkora volatilitás volt, hogy bármilyen kis méretű pozi tartása is komoly kockázatot hordozhatott.

A Dax ma idei mélypontjára zuhant, jócskán levert gyakorlatilag minden olyan szintet, ami eddig tartotta, s most felfele a 7.600 komoly ellenállásnak tűnik. Tapasztalatom szerint ilyen helyzetekben technikailag elég nagy az esély arra, hogy még egyszer 7.500 környékére lenézzen, pletyka ide vagy oda.

Mellényúlások

Derekasan bevallom, múlt héten kedvem, ezen a héten pedig időm nem volt írni.

Nos, az ellenőrzőmbe bekerült a második elégtelen is.

Őszintén szólva ez a se fel, se le, zavaros oldalazós mozgások a Dax-ban kissé türelmetlenné tettek ezen a kis számlán. Hogy miért? Az okok közül egyet említek. Nekiindultam itt nagy dirrel-dúrral az évnek, mentális feltöltöttségem teljes tudatában és az első héten annyi, de annyi jó meglátásom volt, továbbá meg nem játszott lehetőségem, hogy lazán meg tudtam volna duplázni a számlát. Óvatos voltam, türelmes és ügyes. De a prekoncepció (előbb-utóbb short) már ott lappangott bennem, de tudtam kezelni.

Jött a második hét. Kissé zavart, hogy már nem vagyok hatékony, megkésve játszottam meg irányokat, s épp hogy pluszban tudtam zárni. Tisztán emlékszem a keddre, amikor is a tili-toli, az indexek töketlenkedése annyira tanácstalanná és feszülté tett, hogy elkezdtem hibázni. Igaz, ha túlzott a volatilitás, megégethet a piac kis poziméretekkel is, de most már átestünk a ló másik oldalára, ez a lapos kúszás egyáltalán nem nekem való. Az idő előrehaladtával egyre inkább valószínűsítettem egy dinamikusabb mozgást, melynek irányát délnek éreztem, amit nem csak a lüktetés, az index kifáradásának jelei támasztottak alá, hovatovább kapaszkodtam az időközben felerősödött prekoncepciómba is. El is indult kedd délután lefelé, de megfogták az esést és úgy látszik, ezzel a rés betöltetett - legalábbis a tengerentúlon.

Enyhe, pár tíz Dolláros mínuszban volt a pozim sokáig, azt gondoltam, ha már ennyire bekóstolták a Daxban a 7.684-et, előbb-utóbb törni fog. Adtam még tovább Daxot, de a nagyobb hiba az volt, hogy egy kis Dow-t is. Másnap araszolós long volt, amolyan "lassan csavarom ki a kezedből a pozit" féle, én alattomosnak hívom... Egy pont után zártam mindent, de azt az elhatározásomat, hogy tőke környékére sem engedem a számlát, csak részben sikerült betartanom.

Ebben a pillanatban minden számlán zártam mindenféle shortot, visszagondolva meg egyébként is ez jó döntésnek bizonyult. Nem úgy a következő, forró fejjel meghozott buta lépés, miszerint a Dax mozgásából arra a következtetésre jutottam, hogy a jenki felkapás ideiglenes lesz és - miután USA nyitás után azonnal be is verték az emelkedést - újfent shortra vetemedtem, de már csak Dow shortra. Sajnos nem volt sokáig pluszos a pozi és elhűlve néztem, hogy csakazértis felerőszakolják az indexeket. Hamarosan zárnom kellett, mert meggondolatlanságomban a számla méretéhez képest gigászi mérettel, 5 lottal tettem mindezt. Ezzel oda is dobtam a piacnak kemény kétszáz USD-t. Stop, tényleg stop, mondtam magamnak és bezártam a progit. Telefonon később belenéztem és pont a szemem láttára verték be a 13.400-at, de most nem csak úgy "mutatóba", hanem tényleg dinamikusan.

Megléptem, adtam itt (3 lot), 20 ponttal lejjebb is volt stop eladásom (2 lot), majd megint 20 ponttal lejjebb (2 lot). Ezt a pozit, ha hittem volna a szinteknek és nem a makacsságomnak, milliószor lezárhattam volna bőséges 120-150 Dollár plusszal, ehelyett végignéztem, hogy zárásra ismét felerőszakolják 400 közelébe. Ennek ellenére bíztam a meglátásomban és betettem egy stop-ot éjszakára. Mi történt éjszaka? Jött a kínai gyors, jó adat és máris lőttek a pozinak, kistoppolódtam. Nyerő helyett bukó.

Csütörtökön vagyunk már, Európa kezdi felvenni a napi ritmust (USA és kelet tovább fel, Európa le, majd USA fel és így tovább), s ismét shortoltam, de későn. Adtam a németeket és a franciákat, de ritmustalanul, és későn is zártam sajnos, ami végül nem volt nagy veszteség, de az akkori tőkémhez képest jelentős, nagyon jelentős mínuszt eredményezett. A számláló már alig mutatott többet 300 Dollárnál.

Ok, értem, mit szeretne a piac üzenni: LONG. El kell felejteni a shortot. Szépen türelmesen megvártam a jenki nyitást, s egész jó helyről indítottam egy US30 longot (3 lot)  és - mert 447 volt addig a teteje - betettem 20 ponttal feljebb 13.450-re 2 lot stop vételt, továbbá még 70-re is 2 lot stop vételt. Erre hamarosan mi történik? Pontban fél ötkor beütötték a piacokat. A németek meredeken estek, de USA egész jól tartotta magát és nem kapkodtam el a zárást. 400 felett viszont már elbizonytalanodtam, hogy meddig mehet még fel és sajnos lezártam ismét veszteséggel a pozíciómat. Ezután európai prés ide vagy oda, lassan nap végére menetrendszerűen felkúsztak a tengerentúli indexek, ami azért volt elszomorító, mert jó volt a meglátásom, ugyanis 13.500 közelébe vártam előzetesen aznapra a Dow Jonest, s 490-ig fel is ment. Nem gondoltam, hogy ennyire bivalyerősek a jenkik, a beütés után nem hittem, hogy még a felső szinteket is át fogják tépni és szép pluszban zárnak.

Megalázóan kevés pénz maradt a számlámon, alig több, mint 200 USD. Szomorú ez nagyon és végtelenül csalódott voltam, hogy nem sikerül ez a próbálkozás. Ha a kis tőke mellé mentális gyengeség párosul, nem lehet megállni a lejtőn. Egy ennyire kicsi indulóösszeghez erős mentális tőke, jó meglátások és szerencse is kell. Az elején biztosan.

Harmadik hét. Igaz, hogy alig maradt pénzem, de még az asztalnál ülök, még osztanak lapot. All-in-re vártam. Tudtam, már csak egy dobásom van. El is határoztam, mit fogok meglépni. Ezzel a kis tőkével kis letéti igényű instrumentumot lehet csak megjátszani. A Dax mellett döntöttem, s elhatároztam, shortolni fogok, ha elesik a 7.680.

Időközben picit jobban megismerve és megtanulva a piaci mozgásokat egy óvatos kis trade-et léptem meg, DE30 short, melyet pluszban zártam. Hétfőre elég is volt ennyi. Kedden végig sasoltam a piacot, de délután kettő óra után pár perccel egy kis dolgom akadt, s mikor 10 perc múlva visszaértem, elhűlve néztem, hogy leszakadt a Dax-szint, a legfájóbb viszont az volt, hogy a stop eladásomat a várható adat miatt kivettem. Hát ezt nem hiszem el, erre vártam, és most tessék. Ha egy szint törik, akkor nagy valószínűséggel egyszer még visszamegy azt tesztelni, ez járt a fejemben, de látván a Dax erőtlenségét, borzasztóan rossz helyről nyomtam egy shortot. Tudtam, ha nagy baj van, s a szintig mégis felmegy, még akkor is áll a vár, még megmenekülhetek. De arra végképp nem számítottam, hogy milliméterről milliméterre lassan felküzdi magát, s nemcsak a szintig, hanem a fölé is. Egy tíz napja oldalazó index szakadt végre le, s joggal bíztam a további déli irányban, de ismét megtréfált a piac. Sajnos zárták a pozíciómat 7.686,8-on, s csak mutatóba maradt pénzem, amivel semmit sem lehet kezdeni.

A mérleg tehát most kettőből semmi. A tény az, nem volt nagy vola a piacon, óriási szakadás, vagy váratlan kitépés. Ez az alattomos oldalazós, etetős mozgás is ugyanúgy ki tudja nyírni könnyedén a számlát. Következtetések; általános: végtelenül kevés ez a tőke, személyes: türelmetlenség (ugyan, miért kell mindenáron, mindig kereskedni?), továbbá makacs kapaszkodás a logikába, a prekoncepcióba, valamint minden balul sült el…

Mielőtt kérdezitek a nagy számlákon is ugyanígy elkövettem a hibákat, de ott a tőkéhez mérten kis poziméretekkel pörögtem, s a veszteség elenyésző volt. Az igazán nagy baj a kis számlára nézve pedig az, hogy az új formámat, - miszerint múlt hét elején már megfogtam a számlaegyenlegeim esését és újraértelmezve, újratanulva a piaci folyamatokat szépen átmentem stabil nyerőbe, amire a tegnapi nap rátettem még három lapáttal - a blogos számlán már nem tudtam kamatoztatni.

Jöjjenek most a jó hírek. A két héttel ezelőtti számomra érthetetlen mozgások a múlt hét második felére és erre a hétre lassan megvilágosodtak és olyan trade-eket nyomtam, ami az utóbbi időben rám nem volt jellemző. Rájöttem, hanyagolni kell azt a Daxot, amely a válság mélypontja után zászlóshajóként vitte az egész világot a vállán és törte az utat a dzsungelben. Félre kellett tenni a Dax iránymutató voltát, mert idén vezéregyéniségből majdhogynem mellékszereplő lett. Lássuk be, a német index komoly hajlandóságot mutatott az esésre, de a masszív jenki menetelés egyszerűen nem engedte, hogy kibontakozzon. Európán belül is ellentétes mozgások voltak tapasztalhatók, míg az angoloknál szerintem kevesebb olyan idei nap volt, amikor nem ment új lokális csúcsra a UK100, addig a németek gyakorlatilag a január másodikai nyitás óta +-1%-on belül mozogtak, a franciák nemkülönben. Barátom-kollégám jegyezte meg ekkor; lehet, a Dax már kiemelkedte magát? Vagy talán erőt gyűjt? Széttártam a kezeimet. Passz. Emlékszem, volt olyan pillanat, amikor az angolok a napi maximum alatt tartózkodtak, a németek pedig a napi mélypontjukon vertek tanyát. Amellett, hogy ennyire külön utakon jártak az EU indexek, a Dax óriási veszélyeket hordozott magában, mert a napi 10-15 pontos sávban unatkozó mozgását néha váratlanul egy-egy 50-70 pontos beütés, vagy kicsit kisebb mértékű kitépés rázta fel. Na meg gondolom azt, aki a kis volatilitás miatt nagyobb poziméretekkel szállt be a ringbe.

Ideiglenesen új instrumentumokat kerestem, melyekben megtaláltam a számításaimat. Foglalkoztam devizákkal (EUR/HUF, EUR/CHF), kereskedtem a JP225-el. A Forintunk szép mozgásokat mutatott be, le lehetett kereskedni, az alpesi deviza szépen gyengült Euró ellenében (az 1,24-es áttörést játszottam meg – long), a japánok meg olyanok voltak, mint a Burj Khalifában található gyorsliftek, eszement mozgásokat mutattak be. Az utóbbi két hétben két olyan nap is volt, amikor napon belül bő 400 pontot emelkedtek. Beleugrottam egy fél órára részvénybe is, úgy gondoltam tegnapelőtt, az Apple-t ingyen adják, de bajt szimatoltam és szép pluszban 460 USD felett kiszálltam. Aznap is és tegnap is gyakorlatilag mélyponton zártak. Hát itt alma az emelkedés egy ideig, az biztos.

A standard viszont a Dow volt és néha az olaj. Inkább longoltam a jenkiket, de megúsztam egy-két elkapott shortot is még pluszban.

A hét számomra igazi, legfontosabb eseménye mégis a tegnapi Dax őrület, felébredt végre csipkerózsika álmából és mint az atommeghajtású jégtörő a bármilyen vastag sarkvidéki jeget, úgy törte át a 7.780-at és remélhetőleg búcsút is mondott ennek a szintnek, mely az idén 17 napon keresztül fogta. Annál is inkább bízom benne, mert végiggondolva a januári folyamatokat, brutális tételekkel longoltam meg, s bízom abban, hogy a jövő hét elején is hasonlóképpen kényeztet a long, mint pénteken. 8.000 közelébe várom és bátran merem ajánlani mindenkinek, van még egy kis vákuum, amit a Dax iparkodva be fog hozni szerintem, ezt még meg lehet lovagolni.

Úgy gondolom, írtam annyit, mintha minden nap egy kis olvasnivalót tettem volna közzé. Lehet mazsolázgatni J.

Már csak egy dolgom van hátra. Válaszolni az általatok feltett kérdésre, mely pontosan így hangzik: „Mi lesz most?”. Semmi extra, az élet megy tovább, amint időm és lehetőségem engedi, megint rádobok a számlára egy ezrest és folytatom.

Három a magyar igazság. Három a magyar igazság?

Addig viszont kiemelten kell foglalkoznom a Dax longokkal, mert az idei eddig befizetett tanulópénz nem csak megtérülhet, hanem busás hasznot is hozhat. Azt várom, két-három nap alatt be is érik ez a gyümölcs, bár a németek nagy valószínűséggel nem állnak meg 8.000-nél, azért én alatta kiszállok, de kiszállok az időlimit miatt legkésőbb szerdán vagy csütörtökön, mert nem szeretném, ha a hó végi zárások megtréfálnának. A hétfő viszont talán az utolsó jó beszálló nap lesz Dax longra? Lehet, hogy nagyon merész vagyok, de tervezem a csomagaim bővítését.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Trendi mozgások

Nem sokat vártam előzetesen a csütörtöktől index fronton, eléggé fantáziamentes nap van mögöttünk. Délutánig nem is nyúltam a piachoz, majd a shortot erőltettem, azt is csak akkor, amikor már elérte a Dow az előző napi záróárat és kicsit elkezdett visszafele csorogni. Hát, épp hogy ki tudtam belőle ugrani minimális plusszal. Utána már ezen a kis számlán nem kereskedtem, pedig jól éreztem, hogy be fogják ütni a FED decemberi jegyzőkönyvének közzététele után.

Tegnap egyébként volt jól kereskedhető instrumentum, többek között az EUR/USD. Ma végignézve az idei napokat, könyvekbe illő szabályos shortot mutatott be és ha valaki szerdán hajnalban még a tetején elcsípett egy jó beszállót, 300 kövér pontocska üthette ma a markát. Természetesen jó volt még a kábel is, a Dollár markáns erősödése szépen gyarapíthatta az aktív forex traderek táborát. Szükséges még itt megemlítenem az USD/JPY-t, mely folytatta a tavaly októberben megkezdett menetelését, ami egészen elképesztő így visszanézve, s nem tudjuk, hol lesz az első komolyabb megálló.

A tegnapi nap oldalalzásából (nem igazán szeretne korrigálni a piac) nem tanulva, ma újra shortokra adtam a fejemet. A Daxnál tisztább volt a helyzet, számítottam arra, hogy leviszik 7.730 környékére, igaz ott vissza is kellett vennem a pozit, a Dow shortomat pedig óriási mákkal zártam fél háromkor, adat érkezés után kilenc másodperccel, tickre csak addig ment le az index, ahol bent voltam limit vétellel. A Daxban ma sem nagyon volt fantázia, a Dow pedig nagy csapkodások, kilengések árán találta meg az utat felfelé, de elég bizonytalannak érzem továbbra is a mozgását.

A mai nap "húzóembere" a UK100 volt, az angolok már adat előtt mit sem törődve az általános hangulattal "daxos" longot mutattak be, melynek következtében ma is új lokális csúcsot értek el. Sajnos sokat tétováztam, hol szálljak be, de nem bánom, hogy kihagytam, örülnöm kell a szerencsés US30 zárásnak, továbbá péntek van.

Volt ma alaposan megütött instrumentum is, személy szerint nem gondoltam volna, hogy az arany és az ezüst két nap alatt ekkorát zakózik, legutóbb augusztusban kaphattuk meg őket ennyire olcsón. Pár órája azonban javult a helyzet, melyre az adat utáni dollárgyengülés is rásegített.

Az elmúlt napok alapján az indexekkel kapcsolatban az az érzésem, lehet ezekben a magasságokban bármennyi (logikus) eladó, egyszerűen trendel felfele minden, semmi sem számít, pedig a Dow mozgásából egyértelműen kikövetkeztethető a hajlam az esésre. Ha ma zárásra nem ütik meg valamilyen oknál fogva USÁ-t, akkor jövő héten minden bizonnyal újabb lokális csúcsokat láthatunk Ázsiában, Európában és Amerikában is. Azt kell mondjam, még mindig kockázatos a short.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!