Sikeres prekoncepciók

A „beavatottak számát” nullára csökkentve, augusztus második felétől a mozgásokat egyre gyakrabban figyelemmel kísérve szép lassan felvettem a ritmust és napról napra igyekeztem kitalálni, vajon merre megy a piac.

Nem hittem volna, de ha tényleg nem tud senki a napi kereskedéseimről, s nem befolyásol akarva-akaratlanul, minek következtében döntéseimet csakis magamnak köszönhetem, ennyire számít. Nem szeretném, ha ez most úgy hangzana, hogy a jó döntések az enyémek voltak, a rossz döntések pedig… Mindenki számára világos, ha jól alakul a pozíció, azon nincs nagyon mit megbeszélni, a gond, a baj ott kezdődik, ha ellenkező irányba mennek el a dolgok. A piac koponyafeszítő, idegtépő játéka csak ekkor kezdődik. Ilyenkor úgy érzed, nem tudsz megbírkózni a feladattal, s információgyűjtésbe kezdesz, tanácsokat kérsz a környezetedtől.

Számtalanszor tapasztaltam, hogy a meglátásomba vetett hit a legrosszabbat, a higításokat eredményezte, s az alig mínuszokból (amikor még csírájában el lehetett volna fojtani a dolgot) szép lassan kiterebélyesedett a bukó és az idő múlásával mint a fa gyökere a földbe, úgy kapaszkodott belém a pozíció, magát mintegy elengedhetetlenné téve. Ebben a folyamatban a közvetlenül körülöttem lévők által belém fektetett hit a jó találati arányom miatt rózsaszín szemüveget adhat és így nem tudok tisztában lenni azzal, mennyire súlyos a helyzet. Ilyenkor, mikor a holtpontok követik egymást, lassan jön a struccpolitika, majd a minden mindegy elve és a megnyugvás.

Muszáj „nagyfiúnak” lenni ebben a sportágban, mert a kapaszkodók - értem ez alatt a környezetemtől jövő bíztatásokat, - szorult helyzetekben sokszor elodázott, rossz döntéseket eredményezhetnek.

Bocsássatok meg a kis kitérőért, mely folyamán visszanyúltam a múltba is (gondolom tavaly augusztusra még mindenki élénken emlékszik), de nem lehet elégszer hangsúlyozni ezeket a tapasztalatokat. A placcon mindig vékony a jég, mindig ezer veszély leselkedik rád.

A piacon folyamatosan nagy a köd, állandóan sötétben tapogatózik az ember, s örül, ha az orráig ellát. Lemértem, a távolság az orromig instrumentumoktól függően 20-30 pont :). NEM TÖBB. Csak ezért megyek be, tőkéhez képest túlméretezett pozíciókkal.

Jutalékgyár vagyok, nem tagadom, de így is csak aprópénzt kell fizetnem a drága időért.

De térjünk vissza az írás címéhez, mely némi magyarázatra szorul. Utolsó bejegyzésemet még nyár eljén tettem közzé, mikor is elhatároztam, nem kereskedek egy ideig. Ezt az elhatározásomat sikerült is betartanom. A hosszú kereskedésmentes időszak teljesen kitisztította a fejemet, s volt elég időm elgondolkozni azon, vajon mi miért történhetett a világpiacon. A pontos okokat senki sem tudja, természetesen nekem sem sikerült felírnom az egyenletet, de pár ismeretlennel kevesebb van és ez a jövőben remélem még sokat segíthet.

Bizakodó vagyok, mert az elmúlt hetekben olyan (számszakilag akkora) eredményt értem el, mint ennek a blognak a legsikeresebb időszakában, az első nyolc hónapban. A sikeresség titka amellett, hogy senkinek semmit sem kötöttem az orrára, a nyári pihenés, a saját szabályrendszer könyörtelen betartása (még ha fáj, akkor is), a jó megérzések, a kimagaslóan jó találati arány és természetesen az elengedhetetlen szerencse.

Érdekességképpen még annyit megjegyeznék, - bár nem illik ilyenkor sopánkodni, – amikor kedden átküzdötték a Dow-t a 13.340-en, mellyel a tavaszi több éves csúcsa fölé szárnyalt, a visszatesztben nyakig telepakoltam magam belőle. Jóllehet betettem a stop vételeket felfelé és a limit eladást is 13.498-ra, másnap mégis elbizonytalanodtam és eladtam busás haszonnal 370 környékén. Annak ellenére kipakoltam, hogy a vételkor szent meggyőződésem volt, ezt a pozíciót csak tartani kellene. Ha egy napot várok, már teljesül is az order, ugyanis csütörtökön 575-ig, míg pénteken már szédítő magasságokba, egészen 13.650 pontig száguldott az index. Ezen a szinten 2007. decemberében járt utoljára. Nem messze vagyunk egyébként a történelmi csúcstól sem, a 14.199-től és a legmagasabb záróártól, a 14.164,53-tól (2007.10.09.) Ha csütörtökig várok, kétszeres a szorzó, ha pénteken optimális ponton szórom ki a pakkot, háromszoros a szorzó a pillanatnyi tőkémre vetítve. Ennyire dinamikus emelkedés volt hirtelen. A chartot böngészve most megállapítottam, elég masszív szint ez a 13.650, itt nemcsak elakadhat, valószínűleg el is fog akadni egy időre a Dow Jones.

Csütörtökön, a „FED napon” volt még említésre méltó dolog, nap közben arra lettem figyelmes, a franciákat nagyon püfölik, a németek is méretes esésben vannak, de az angolok egész nap, folyamatosan csak araszoltak, araszoltak felfele… Este fél hét után pedig tudjuk, mi történt.

Az alábbiakban egy-két meglátást közlök veletek a következő napokra, ez teljesen szubjektív, felelősséget nem vállalok értük :)

DAX: nagyon komoly szárnyaláson van túl, a szerdán elért 7.400 feletti csúcsot ugyan pénteken reggel is és délután is meghaladta, közel 7.450 pontot elérve ezzel, de a fáradás jelei nap közben többször is megmutatkoztak, annak ellenére, hogy repült az égnek a Dow, a Dax leragadt. A következő napokban semmiképp sem longolnék, inkább óvatosan shortolgatnék.

DOW JONES: fent már említettem a szinteket, míg a Daxnál a felső ütközőpont a 7.450, addig a Downál ez a 13.650. Bár a jenkiknél habzó szájjal tombol a bika, azért nem árt óvatosnak lenni már itt sem a longokkal.

EUR/USD: bevallom, azt minden további nélkül elképzeltem, hogy az átszakított 1,26 után belátható időn belül meglehet az 1,28, de hogy ezt gyakorlatilag egy nap alatt, múlt pénteken teljesítette is, erre nem gondoltam volna. Ezután kis vacilálást követően 1,30-ig vezetett az út, az előbbiek fényében erre lehetett számítani és azt hiszem, jogos is volt ez a várakozás, de hogy tegnap már arról beszéljünk, hogy karnyújtásnyira van az 1,32, na az elég durva. Persze az elmúlt napok eseményeit ismerve, nem is lehet ezen csodálkozni. Ha valaki még longol, tarthatja a pozit akár 1,3250-ig is, addig simán elmehet.

WTI: ritka az olyan alkalom, amikor olaj pozíció nyitása után fél, illetve egy órával nem fogadom meg azt, soha többé nem kereskedem vele :). Olyan idióta, érthetetlen, csapkodós mozgások jellemezték az olaj kereskedését az elmúlt két-három hétben, hogy elég volt megemészteni. Itt a lényeg, csütörtökön kiszedték az oldalazós sávból (98-as tető) és tegnap már kereskedtek vele 100 USD felett is. De ne felejtsük el, nem USA kereskedési időben, amikor a forgalom többszöröse az európai kereskedési időben lezajlónak és sokszorosa az ázsiai nyitvatartás alatti kereskedelemnek. Úgy látszik, a WTI-nek emésztenie kell a 98,50 feletti tartományt, hétfőn választ kapunk arra, a jenkik akarják-e a 100 Dolláros olajat. Inkább longolnám, de ha ennyire nem segített neki az USD gyengülése, figyelmeztető jel lehet.

GOLD, SILVER: méretes száguldás után megérkeztek a csúcsra. Ezek az instrumentumok tényleg a tetejükön vannak, inkább short.

Hát egyelőre ennyi. Az írás közzététele után mától a közvetlen környezetem is tudomást szerez arról, hogy pörgök a porondon. Lehet, vége a nyugalmas időszakomnak? Remélhetőleg nem :)

Kellemes hétvégét és jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!