Tegnap este minden pozíciót sikerült
a terveknek megfelelő szinten zárnom, s hogy ez ilyen gyorsan megtörtént, a
legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.
Az utóbbi két hétben nem írtam,
megvolt rá az okom, kőkeményen igénybe vett, hogy pakolom ki-be a pozikat és
lehet, hogy rossz lesz a meglátásom. Igyekeztem teljesen lekötni magamat a
másik munkával és minél kevesebb időt eltölteni az árfolyamok figyelésével,
elemzésével. Ebben az időszakban többet is hibáztam és emiatt nagyon pipa
voltam magamra.
Az első hibát akkor vétettem,
amikor nagy nyerő után nem tudtam nyugton maradni és egy nap kihagyás után már
kerestem a beszállókat, s pozíciót is nyitottam. Ezt már korábban is leírtam,
azt vettem észre magamon, ha benne vagyok itt a mókuskerékben, annyira pörgök,
hogy egyre nehezebb abbahagyni. Hihetetlen, de korábban az frusztrált, ha pozim
van, most meg inkább az, ha nincs.
A másik nagy hibám az volt, hogy
nem tartottam be a felállított szabályrendszerem egyik elemét a volatilitás –
poziméret - pozifelvétel gyakoriságának kérdésében. Ezzel jócskán belemartam – igaz
csak átmenetileg - az eddigi nyereségembe.
Továbbá van itt egy újabb érdekes
észrevétel, tulajdonképpen azt is mondhatjuk, visszatérő probléma. Egyszerűen
nem értem magamat, tán elfelejtettem shortolni? Kollégám-barátom anno kő
shortosként jegyzett, hihetetlenül éreztem a shortot és elképesztő húzásokat
csináltam. Egyszerűen az van, hogy 2009.03.06. óta bikapiac van és szép lassan
kiölte belőlem – félelemmel vegyítve – a shortolási készségemet.
Amikor két héttel ezelőtt
szerdán, az USA elnökválasztást követő napon a Dow Jones először leszakította a
13.030-at, majd a 12.989-et, akkor gyakorlatilag borítékolhattuk, hogy elesett
a 13.000. Ekkor egy dezsavű érzés fogott el, mely tavaly augusztus elejére
emlékeztetett. Azt hiszem, az az augusztus még sokunk emlékeiben élénken él.
Akkor ugyanis másodikán a 12.000-et törte le a Dow, majd a letörés után napon
belül még visszanézett 30-ig, de utána mint a nyeletlen fejsze esett, s nap
végére 11.866-on zárt. Annak a folytatását tudjuk, másnap egy kis konszolidáció
volt, majd negyedikén több mint 500 pont (-4,31%) esés után már közelebb volt a
11.000 ponthoz, mint a 12.000-hez. Sohasem felejtem el a jenki zárás után a
Portfolión közzétett nagy méretű, remekül eltalált hatásvadász képet, melyen
egy ledöfött, térdre kényszerített, véres bika volt.
De vissza 2012-be, a csorgás
folytatódott, majd lendületet vett és azt vettem észre, hogy múlt csütörtökön
már 12.500-on is hozzá lehetett jutni az indexhez. Pénteken Európa, élén a Dax
nem aprózta el az esést, már nap közben elesett a 7.000, melyet többször
visszatesztelt, sőt meg is kapaszkodott jóval felette, de a német zárásra jött
a feketeleves, a pánikeladásoknak köszönhetően rég nem látott áron lehetett
hozzájutni a Daxhoz, aki ügyes volt, 6.950-en is elcsíphette.
A múlt héten valahogyan csak és
kizárólag rossz hírek jöttek, az adatok jellemzően elmaradtak a várakozásoktól,
s a világpolitikában is magas szintet ütött a bizonytalanság, mindennek élén
természetesen a fiscal cliff okozta félelem állt. De valahogyan azt éreztem,
most nincs ok ekkora esésre, még ha az eddigieknél komolyabb fundamentális okai
is vannak.
Lássuk be, a Dow a tetejéhez
képest pénteken délutánig közel 1200 pontot zakózott, itt már a shortosok is
komolyan elgondolkozhattak azon, megéri-e tartani még a pozíciókat. Többször
bevillant, mit írtam október hetedikén a Dow-ról. Azt tényleg nem gondoltam
volna, hogy ez ennyire kifuthat. Nem is értem, miért nem játszottam meg…
Miközben pénteken délután 5- fél
6 körül Európa a mélypontokat kereste, addig a jenkiknél szép lassan elfogytak
az eladók és nem nagyon akaróztak esni már a tengerentúli indexek. Nem
véletlenül. Azért ezt a 12.500-at már csütörtök este zárás előtt is nagyon
megvették, de ahogy ebben a pár percben megtépték a Dow-t, tudtam, hogy itt a
fordulat és kezdtem megnyugodni. Eddigre Dow-ból már telepakoltam a zsákomat, a
Dax pozíciók számát pedig itt a visszatesztben 7.000 alatt megdupláztam és a
hétvégén nyugodtan vártam a folytatást. Estére kiderült, nagy forgalmú nap van
mögöttünk, tehát minden ok megvolt arra, hogy hétfőn komoly emelkedésnek
legyünk szemtanúi.
Ez a hét remekül alakult, minden
a terv szerint ment, azt valószínűsítettem, hogy nem fogják beverni az
indexeket Hálaadás előtt és abban is biztos voltam, nem 200 pontért fordították
meg az eddigi trendet. Amikor a limit eladási árakat meghatároztam (7.249,8 és
12.988) azt gondoltam, kb. egyszerre teljesülnek, de a Dax már csütörtökön
elment (módosítottam és 40,8-en adtam el), de nem bántam. Kicsit
„beszvingesedtem” ebben a két hétben, elég ritka, hogy többszáz pontot hoznak a
trade-ek. Nem semmi elhatározás kellett továbbá tegnap ahhoz, hogy kitartsak az
elképzelésem mellett és várjak az utolsó pillanatig, hogy elmenjen a Dow, pedig
már nagyon viszketett a kezem, hogy eladjam, de a délután kicsit lefelé
módosított célárhoz (980) már nem nyúltam. Be kellett töltenie a vákuumot, be kellett
hoznia az lemaradását.
Ebben a rendkívül volatilis időszakban
ezek a kis pozik is elképesztő összegeket tudnak hozni a konyhára. Persze
ritkán van olyan kristálytiszta long, mint ami november 16-án indult. Ajánlom a
figyelmetekbe a Dow Jones napos csártját, ott az utolsó hat nap gyakorlatilag
tükörképe az azt megelőző hat napnak.
Bő írásom apropója egy fogadalom,
miszerint ha kiszállok ezekből a longokból, akkor az idei évre befejezem a
kereskedést, mert ezt már csak elrontani lehet, ugyanis a december kiszámíthatatlan minkét oldalnak; shortosnak-longosnak is könnyedén okozhat kellemetlen
meglepetéseket.
A blogba valószínűleg írni fogok,
s decemberben komoly előkészületeket teszek a második nekifutásra. Ha valami
alakul ezzel kapcsolatban, közölni fogom.
Most nem írnék a szokásos hat
instrumentumról szubjektívet, mindössze egy hármast emelnék ki, amit már
pénteken említettem barátomnak-kolágámnak, a 7.300-13.000–1,3000
(Dax-DowJones-EUR/USD) kapcsolatát. Úgy érzem, - egyelőre – most minden longból
ki kellett szállni.
Kellemes hétvégét és jó szelet kívánok a placcon
Mindenkinek!