Lehet az ember mögött akármennyi tapasztalat, a piac bármikor megtréfálhatja. Erről már két héttel ezelőtt szerettem volna írni, de túlságosan aktív hónap van mögöttem, nem volt sem erőm, sem kedvem közzétenni a gondolataimat. A regenerációs időszakaim is rövidebbek lettek, nem tudtam teljesen kihasználni a hétvégék adta lehetőségeket sem erre a célra.
A korábbi stratégiámat kissé félretéve február végén egy kicsit átmentem swinges stílusba, s kitörésre játszva folyamatosan gyűjtögettem, babusgattam a pozícióimat. Persze a kitörés nem maradt el, csak előtte tett egy jókora kitérőt, bezúzták az indexeket, majd mélységből jöttek fel, s ahogy a nagy könyvben meg van írva, lendületből át is törték a korábbi lokális csúcsokat, ez USÁ-ban már közel négy éves maximumokat jelentett, jelesül a Dow már 13.300, az S&P pedig 1.415 pont közelében járt. Európa is kapaszkodott, de a korábbi csúcsok még messze voltak, a Dax 7.200-ig tudott erősödni, ami azért ha azt nézzük, hogy január másodikán reggel még 5.880-ról indított, bizony, nem is olyan rossz teljesítmény, pláne akkor nem, ha figyelembe vesszük Európa összes nyűgjét-baját, mely rendkívül érzékenyen hat az amúgy kimagaslóan jól teljesítő németekre.
A betárazott pozícióimat egy szint alatt el kellett adnom, nem engedhettem tovább a veszteséget, majd a legjobb ütemben, teljesen a mélyponton visszavásároltam, de azzal már jóval óvatosabb voltam, a piac első megingásánál kitáraztam. Bár sejtettem (már sokszor megéltem ezt), ez egy tipikus kumulációs szint, ahol az elbizonytalanított, vagy kifeszített, illetve lépéskényszerben lévő longban utazó spekulánsoktól elhalásszák a kis pozícióikat. Mint utólag kiderült, ez pont így történt. Természetesen nem ment csődbe Görögország, happy lett mindenki, s szárnyakat kaptak az indexek...
Szívós munkával a sok kicsi sokra megy, de inkább a nagyon sok még kissebb sokra megy módszerrel, tehát a régi stratégiámmal az elmúlt két hétben utolértem magamat, mely most egészséges önbizalommal tölt el.
A piac mindig figyelmeztet: "Az eddig megélt tapasztalataidat írd le, olvasgasd át, mint egy játékszabályt, mint a saját magad által felállított szabályrendszert, melyet mindennél előbbre tarts, csak ennek maximális tudatában, átgondoltan, frissen, zavaró körülményeket kizárva, tiszta fejjel nyisd meg az első pozíciót!".
Kicsit olyan a "ránézek a piacra, s egy perc alatt eldöntöm, veszek, vagy eladok, s meg is nyitom a pozíciót", mint az az új beülő játékos egy pókerasztalnál a játékteremben, ahol a társaság korábbi tagjai már órák alatt, esetleg a régebbi játékosok több nap, hónap alatt kiismerték egymást, s tárt karokkal várják azokat az új húsokat, akik akár vastagabb pénztárcával alapos feltérképezés nélkül komolyabb tétekkel is belemennek a csatába. Tipikus könnyű prédák ők, ahol nem az a kérdés, hogy elszedik-e az összes pénzét, hanem hogy mennyi idő alatt történik meg mindez. Ilyen hibákat szerencsére nemigen vétek, a piac megköveteli a tiszteletet, s ha nem adod meg, egyszerűen kikényszeríti belőled, de nem akárhogyan, általában úgy, hogy nagyon fájjon...
Azt is leírtam már sokszor, a piac mindig akkor megy abba az irányba, ami jó neked, amikor már feladtad, amikor már nem hiszed el. Ezért fontos a kis pozícióméret, amiben még sok-sok tartalék lehet, - ezt elsősorban arra értem, ha valószínűsíthető a jó irány, mert trendre kereskedsz, - mert így marad lehetőséged további belépésre.
Még mindig a longot favorizálom, nem véletlenül hagytam kint az előző bejegyzésemet, s nem újítottam meg akár pár sorral, de minél magasabban leszünk, magától értetődően annál nagyobb a valószínűsége a trendfordulónak. Senki sem tudja, a közeljövőben ez eljön-e, s ha igen, mikor, itt mindig résen kell lenni.
Sokszor érzem úgy, minden tudásomat latba kell vetnem, hogy eredményes legyek, nagyon nehéz értelmezni a folyamatokat, összerakni a képet.
Eddig az indexekről írtam, de most szeretnék kitérni kicsit az aranyra és az ezüstre. Az elmúlt bejegyzésemben írtam, elkaptam egy pontot, észrevettem jeleket, amiből arra következtettem, el fognak szállni. A lehető legjobb ponton szálltam be mindkettőbe, s bár kis méretekkel, sokáig tartható pozíciókkal voltam a pályán, biztos, ami biztos, szintekhez érve komoly haszonnal még napon belül kiszálltam. Utána például az ezüst még addig ment, hogy a hasznomat szélsőséges esetben pár nap alatt akár megnyolcszorozhattam volna. De jött a folytatás, - mielőtt elkezdeném sajnálni a döntésemet, - mely megint alapjaiban rázta meg az ezzel kapcsolatos elképzelésemet és csak néztem ki a fejemből, hogy akkor mi is van? Igen, a 2012. február 29-edikei Bernanke nyilatkozatról van szó. Úgy gondolom, akik akkor pozícióban voltak, egy ideig nem fogják elfelejteni azt a zúzdát. Az ezüst egyébként is híres a volatilitásáról, de hogy az aranyat pár perc alatt ennyire szénné üssék, hát ilyet ritkán lát az ember. Az akkor kapott gyomrost még azóta sem tudták kiheverni, elég ránézni a grafikonokra, mely árszinten forognak most ezek az instrumentumok.
Az olajnak sem kellett szégyenkeznie az utóbbi hetekben, hozta a szokásos formáját, itt a fundával folyamatosan keverednek a napi politikai hírek, melyek szép tüskékkel színezik az amúgy is változatos csártot.
Végül a szintén tréfás kedvében lévő EUR/USD-ről szólnék pár szót. Szerintem nagyon kevesen vannak, akiket nem etetett meg ez a devizapár a legutóbbi időszakban. Szinte teljesen kerülöm, talán egyszer játszottam meg előző időszakban.
Nem csak Jegi barátom mondja nekem mindig: "nehéz kenyér ez", bizony nagyon nehéz, de a jelenlegi magyarországi körülmények között, ahol a reálszférában is botladozik mindenki, ahol tervezhetetlen a jövő, ott sem könnyebb az élet. Tudom, emiatt is könnyen csábít a piac, de vigyázat, bárki, aki erre adja a fejét, sajnos ugyanolyan göröngyös út várhat rá, mint bármely más területen, megfűszerezve azzal, vajon alkatból, jellemből fakadóan alkalmas-e erre. Nehéz tartósan jó eredményeket elérni, ehhez nagyon sok minden kell, de a rááldozott időt meghálálhatja a piac. A szerencse mellett sem mehetünk el, elengedhetetlen.
Ezekben a nehéz időkben is jó szelet kívánok Mindenkinek!
