Medvecsapda

Ezen a héten komolyan egymásnak feszültek az eladók és a vevők, a megszokott monoton emelkedést felváltotta a bizonytalanság és az indexek látványos esésbe, majd csapkodásba kezdtek, amely a hét utolsó kereskedési napján, fél háromkor, a tengerentúli adatok érkezésekor csúcsosodott ki. Bátran kijelenthetem, kötélidegek kellettek ezekhez a percekhez, rég láttam már több, mint 200 pontos (fel-le) elmozdulást 2 perc alatt az US30-ban.

USA már a hét közepén is, mint már oly sokszor, erőt mutatott, nem igazán szeretett volna európai társai után rohanni, aminek meg is volt az oka, pénteken újfent 16.000 pont felett zárt a Dow Jones.

A shortosoknak úgy kellett ez a hét, mint a fél sivatagot átgyalogolt, végletekig legyengült, a kiszáradás határán lévő, de túlélni akaró embernek egy pohár hideg víz. Kevesen lehetnek. Remélem, megragadták a lehetőséget, zárták pozícióikat és nem kapaszkodnak piros gyertyákba, trendfordulóba, "ennek most már tényleg esnie kell, ezek után meg pláne" és hasonlatos közhelyekbe, mert újfent bajba kerülhetnek.

Mi is volt eddig? Az átlagos rossz hírt szerette a piac, mert akkor nem jön a tapír, változatlan ütemben mehet tovább az eszközvásárlás. Ha jó hírek jöttek, bizony elkezdett megremegni a kezük a befektetőknek és a félelem lefele mozdította el az árakat. Pénteken viszont láthattunk egy "kettős csavart", szerintem ezek már annyira jó, mondhatni túl jó adatok voltak, melyek mutatták a gazdaság valódi erejét és ismét elindultunk felfelé. Azért ne feledjük el, jóval a várakozások feletti adatok jöttek roskadásig, nagyon vastag zöldet mutattak a számok, nem beszélve a későbbi nyilatkozatokról.

Lássuk be, nem valószínű, hogy év végén, pont az ünnepek előtt egy komoly maflással küldenék pihenni az indexeket, erre egyre kisebb az esély. A jövő hét szerintem a lassú megnyugvásé, szépen óvatosan visszaaraszolnak majd idei maximumuk közelébe az európai indexek is. Leginkább ideértem a Daxot, melynél míg a múlt heti jóslatok 9.500-ról szóltak, csütörtökön este viszont már biztosra vették, hogy benéz 9K alá, pénteken este meg mindenki nézett ki a fejéből. Hogy túlárazott volt-e 9.400-on? Nem hiszem, sőt! Vegyük észre, hogy a szél északi irányba fúj a németeknél is és a legbölcsebb dolog ezzel nem vitatkozni.

Csak mellékesen jegyzem meg, nem vagyok valami aktív itt ezen a kis blogos számlán, havonta csupán egyszer-kétszer nyúlok bele, egyelőre kifizetődik ez a túlságosan is megfontolt taktika. Igyekszem egy kis mozgásteret kialakítani magamnak.

Pár tippet gondoltam még a végére, melyek a következő két hetet, illetve az év végét jelenthetik az általam favorizált instrumentumokban; Dax: 9.380, Dow Jones: 16.280 (a legerősebb), S&P 500: 1.836, FTSE 100: 6.732, CAC: 4.220 (a leggyengébb láncszem), Nikkei: 15.950, WTI: 100,80 USD és végül az arany: 1.195 USD.

Kíváncsi leszek, mennyire jönnek be ezek a számok. Mindenesetre én részben longban maradtam hétvégére is és tervezem a bővítést már hétfőn, ha a piac is ezt az üzenetet küldi nekem.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Shortos pokol

Bizonyára mindenkinek ismerős az általam is oly sokat emlegetett megállapítás: „A piac mindig arra megy, amerre a legjobban fáj.”

Ki hitte volna január másodikán, amikor gap-pel megnyitott az US30 13.240-en, hogy – egyrészt betöltetlen marad az a rés, másrészt – év végén 16.000 feletti tartományban kereskedünk ezzel az instrumentummal? A pénteki záróár (16.065) a korábbi (2007-es) történelmi csúcsot is több, mint 13%-kal meghaladja már.

Személy szerint én egészen múlt szerdáig hittem a shortban, meggyőződésem volt, jön a fordulat. Óvatosságból, talán szerencsével is azon a napon jórészt zártam a shortokat, a Daxot 9.000 alatt sikerült, a Dow-t pedig 15.660 körül. „Kísérletképpen” azért egy nyúlfarknyit meghagytam és kész voltam arra, ha visszatesztelnek felfele az indexek, újra kiépítem.

De ekkor jött egy hír, az amerikai színház után jött az európai bohózat; Peter Praet, az EKB vezető közgazdászának nyilatkozata a Wall Street Journal-nek a lehetséges negatív kamatokról, sőt az elképzelhető eszközvásárlásokról. Nálam itt elszakadt a cérna.

Úgy hatott ez a hír, mint gyermekkoromban a hajnali négykor megszólaló másfél kilós orosz vekker fülsüketítő csörgése. Na akkor úgy felébredt az ember, hogy azzal a lendülettel ki is ugrott az ágyból.

Nos én a pozícióimból ugrottam ki alig 9.000 felett és 15.700 alatt, megértettem a piac üzenetét: „Ébresztő!”. A gravitácót kikapcsolták a rendszerből, egyszerűen nem fogják engedni, hogy korrigáljon a placc.

Elhatároztam, mivel longolni félek, várok egy komoly jelzésre, egy jelentős beszakadásra, s akkor nyitom majd újra a shortokat. Ezen a héten szerdán már úgy tűnt a FED jegyzőkönyv után, valami elindult, de csütörtökön annak rendje és módja szerint visszapakoltak mindent a tetejére, sőt először zárt e figura felett a Dow, ezért úgy határoztam, zárom a félve megnyitott nüansznyi shortokat és bátrabban felveszek long pozíciókat. És láss csodát, sikerültek is a trade-ek, pár tíz pont pluszra még ilyen magasságokban is be lehet jelentkezni.

Nem tudok kapaszkodót mondani a shortosoknak, csütörtökön jön a Hálaadás Ünnepe (Thanksgiving Day), mint tudjuk, ünnepekre nem szokták beverni az indexeket, majd december elején a mikulás rally. Most csak egy fűszál van, a Dax relatív gyenge (nem kiugró) pénteki teljesítménye. Látszott, nem igazán szereti a 9.200 feletti tartományt, s ezt a viselkedését alá is támasztja a német bankvezetők negatív kamat elleni tiltakozása.

Tehát a lebökéseket, korrekciókat meg kell venni és egy optimális ponton ki kell ugrani a poziból. Talán most tisztább pálya USA, lehet, délután sikeresebbek lehetünk a kereskedésben. Kíváncsian várom a holnapi folytatást.

Kellemes hétvégét és jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

Tehetetlenségi emelkedés - közeleg a fordulat

Nem könnyű egy trader élete, ami ezekre a napokra különösen igaz. Nehéz hinni nyugalommal továbbra is a longban, annak ellenére, hogy jól láthatóan kifogyhatatlannak tűnik a vételi oldal. Már nem számít vezető hírnek az, ha például a németek, vagy a jenkik új történelmi csúcsra mennek, ez lassan szinte mindennapos.

Amikor erről beszélgetek kereskedő barátaimmal, mindig ugyanarra jutunk, miért is kellene esnie? A bankokból továbbra is űzik ki a pénzt, mely keresi a pillanatnyilag legjobb lehetőségeket. A kötvényeket gallyra tették, a nyersanyagok komoly lejtőn vannak, Európában deflációs veszély fenyeget, az EKB kamatot vágott; márványborítású út vezet a részvényekhez. Segített az egészben a Twitter tőzsdére lépése is, az ára elszállt, ilyen eufórikus hangulatban a csordaszellem nem engedi esni az árakat. Úgy érzem, a félelmet lassan teljesen kiölik a befektetőkből, akik (lehet, nekik van igazuk), minden szinten mindent vesznek, mondván, ha beesik, az csak egy kis korrekció lehet, semmi gond, úgyis újra kimegy a csúcsra.

Az írásom első sorából, meg az utolsó két nyúlfarknyi kereskedésemből talán látszik, én már a shortokkal próbálkozom, de többnyire kiugraszt a pozíciómból a piac. Bár meggyőző érveket soroltam fel az eddigi rallyra, s a további emelkedés lehetőségére, azért két hete minden nap feltettem magamban ezt a kérdést: „Ki mer itt venni?”.

Azt sajnos tudjuk, kik vettek Daxot csütörtökön 9.100 felett, nagyon ronda shortzárások húzhatták fel egészen 9.195-ig, ilyen csúnya shortos kicsontozást ritkán látunk. Nekik kétszer fájt az egész, másodszorra akkor, amikor meglátták az index határidőt este 9.000 környékén. Aznap azt hittem, na igen, eljött a fordulat, de a heti friss tapasztalatok alapján óvatosságból minden számlán mindent zártam és vártam a pénteket. Az amerikai adatok után újra elkezdtem shortokkal próbálkozni, fél háromkor ezt üzente a piac, de az USA gyengesége mindössze másfél óráig tartott, utána fordult a kocka és feltépték új történelmi csúcsra a Dow Jones-t.

Egyelőre úgy tűnik, csak nem akar fordulatot venni a piac. Többször belegondoltam, nekünk, régi motorosoknak, akik megannyi válságot megéltek, továbbá hirtelen, derült égből bekövetkezett óriási szakadásokat is (Flash Crash, Fukushima), mekkora hátrányunk van azokkal szemben, akik történetesen idén év elején kezdtek el kereskedni. Megszokták a longot, szinte mindig vételi pozíciót nyitnak és nagyon sikeresek lehetnek.

Shortosok, nyugalom, eljön a mi időnk is, méghozzá a legváratlanabb időpontban, amikor nem is gondolnánk rá. A puskaport érdemes szárazon tartani, óvatos pozícióméretekkel egerészni, mert ha egyszer kipukkad ez a lufi, az nagyot fog szólni, abban biztos vagyok.

Kellemes hétvégét és jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

Amerikai színház

Lehet észrevétlenül jól végezni, vagy jól észrevehetően rosszul végezni a munkánkat. Sajnos a nagyon tisztelt döntéshozó amerikai politikusoknak ez utóbbi sikerült az elmúlt két hétben. Nem szimpatikus, mikor egy csoport belső áldozatok árán, - amit ők nyilván nem éreznek a bőrükön, - és komoly külső bizonytalanságot okozva görcsösen ragaszkodik az elképzeléséhez, az pedig kifejezetten irritál, hogy tudjuk, mi a végeredmény és ennek tudatában mégis kiteszik magukat utálat tárgyává, koszos fürdőt vesznek a reflektorfényben. Persze az egész érthető, hisz a jobbról és balról is folyamatosan tömött zsebekből lassan lehet egyenleget vonni, továbbá a vastag arcbőr ilyenkor sokáig ellenáll.

A piacok először sugallták, majd figyelmeztettek az egyre hangosabban ketyegő időzített bombára, s ennek jeleként tegnap szerencsére némi pozitív változás történt, a felek közelebb kerültek egymáshoz. Többször feltettem magamban a kérdést, miért kell ezt? A bejegyzés első soraiban részben választ kaphatunk erre, részben pedig marad a találgatás.

Itt tartunk tehát most, október elején-közepén, ettől hangos a média. A legutóbbi bejegyzésem, július közepe óta rengeteg idő telt el, bizony nagy szégyen, hogy nem írtam ilyen hosszú ideig.

Nyáron pihenőt terveztem egy sikeres időszak után, ezt nem egészen sikerült betartanom, mert már július végén viszketett a kezem, olyan szinteken éreztem az indexeket, hogy elkezdtem a többi számlán lassan kiépíteni a shortokat. Többszöri nyitás-zárás után augusztus elejére elképesztő átlagárakon, bőven 15.500 felett sikerült kiépítenem nagy mennyiségben Dow shortot. Mire ez a portfólió felállt, már sokadik napja kaparta az eget az index, plafonra volt ragasztva, s mindenféle beleütést azonnal megvettek, rendkívül idegesítő és idegtépő volt ezt minden nap végignézni.

Amikor minden számlán (a kis blogoson kívül) kész lett a csomag, félve tettem egy megjegyzést barátomnak-kollégámnak, amit a mai napig emlegetek: „Tudjuk, hogy le fog szakadni, és azt is tudjuk, hogy nem leszünk benne.”. Ebben a mondatban minden benne van, amit a piac a tréderekkel, a befektetőkkel művel. A célár 15.084 volt, amit augusztus 15-én késő estére tickre el is ért, miután előző nap már letörte az addig ellenálló 330-350-es szintjét. Persze utána tovább is esett, letörte a 15.000-et is, és meg sem állt 14.762-ig.

A shortokból többször is kiszállhattam volna szép plusszal 420 környékén, de azt mondtam, bármeddig kitartok. Nem sok idő telt el, és a többszöri visszarántások egyikében nullában zártam a pozícióimat. Ekkor kiszámoltam, bőven húsz felett volt azon napok száma, amikor az US30 15.400 felett tartózkodott. Jóllehet komoly méretű pozíciókat építettem ki, de ebben az esetben rettentően sajnálatosan a mentális tőkém fogyott el. Ritka nálam az ilyesmi, szomorú, de ez is megesik olykor. Aki akkor benne volt a shortban (nem is a tényleg „agyament” longban), az pontosan tudja, miről beszélek.

Ez a trade, ha kitartok, körülbelül 450 pontot hozott volna. De a piacon nincs volna, ezt tudjuk. Ez a csata, amit tulajdonképpen elvesztettem, rányomta a bélyegét az elkövetkező időszakra, és elkezdődött egy rossz szériám. Darálónak azért nem mondanám, inkább amolyan szép kis morzsolódásnak. Egyszerűen nem éreztem a placcot, össze vissza, érthetetlenül is rángatták az indexeket. Szerencsére ehhez a blogos számlához bölcsen hozzá sem nyúltam, így abszolút csúcson van ebben a körben, sőt októberben kicsit intenzívebb is lettem, sikerültek is a kereskedések, így már kettessel kezdődik a számláló.

Mindez nem feledtetheti azt a rossz időszakot, amibe beleszaladtam augusztusban és szeptemberben. Az okok a következők: a nyári pihenő helyett elkezdtem feszengeni azon, hogy hiába shortolom meg a Dow-t, csak nem akar leszakadni, s minél görcsösebben ragaszkodok az igazamhoz (amit nem tudtam kivárni), annál fájóbb pofonokat oszt a piac és gyalulja a mentális tőkét. A másik ok: többször is kereskedtem pénteken, ami nem lenne olyan nagy baj, csak ezzel nem tartom be a szabályrendszerem, s ebből következik a harmadik ok: hétvégén nem egyszer beleragadtam a pozícióimba. Ilyenkor nem tudom teljesen kikapcsolni magamat, mert tudat alatt ott van, hogy poziban vagyok és nem tudok feltöltődni. Sokszor éreztem gyengének magam, akit befolyásol, magával ragad a piac, ez ellen is nehéz küzdeni, de lehet még ilyen időszakokban is.

Nade erősnek kell lenni, mert a placc teljes koncentrációt és határozottságot kíván. Azt nem tudom, hogy lezárult-e az előző ciklus, mindenesetre igyekszem felfele kapaszkodni ismét a számlákon. Gyakorlatilag mindenhol longban vagyok, igyekeztem még tegnapelőtt éjszaka és tegnap megvenni a vélt aljat és most nem szeretnék ugrabugrálni, úgy érzem, ismét türelemre van szükség, mert beérhet ez a gyümölcs.

Szíriai gond kipipálva, Iránnal megkezdődött a kommunikáció, és ha a költségvetési és adósságplafon para lassan megoldódik, mindennek tetejébe jöhetnek a vártnál jobb jenki gyorsjelentések, így simán elszállhat megint a Dow, akár 15.400-ig is. Vessünk egy pillantást a nagyon masszív Európára, köztük is az általam figyelt és favorizált parádésan teljesítő németekre és akár a franciákra. Erősek maradtak, jószerivel semmit sem estek, masszívan ott vannak gyakorlatilag az idei lokális maximumukon. Ha USA visszatér a régi kerékvágásba, akkor ezek az indexek elszállhatnak, senki ne csodálkozzon azon, ha decemberben  8.800-on, vagy akár 9.000-en látja a Daxot.

Jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

A DAX lehet a jövő hét favoritja

Bátor ez a cím, bátor ez a kijelentés, tudom, de bármennyire is gyengélkedett a német index múlt pénteken (ekkor 7.800 közelébe ütötték be), ezen a héten nagyon magára talált és rendkívüli erőt mutatott.

Mielőtt folytatom a gondolatsort, elsősorban szégyellnem kell magam, hogy több, mint egy hónapja nem írtam ide bejegyzést. A megjegyzésekre válaszolva már megindokoltam, miért. Sajnos erre egyszerűen már nem maradt időm. Júniusban többször lehetett volna írni például olyat, hogy "Most már bátrabban mehet a short", vagy, "Úgy tűnik, a Dax jó időre elköszönt a 8.000-es szintektől", de mint kiderült, egyik sem állta volna ki a próbát. Próbára tesz bizony engem is a piac, néha kapkodom a fejem, hogy tulajdonképpen mi is van?

Elképesztő long, mindenhonnan űzik a pénzt a részvényekbe, nemigen engedve más alternatívát neki. Ráadásul elindult USÁ-ban a gyorsjelentési szezon, s a múlt héten, amikor már markánsan átszakították a 15.000-et, feltettem magamban a kérdést (shortban ülve, de időben zárva), tán júliusban akarnak történelmi csúcsra menni a jenkik? Ki hallott már ilyet? És tessék, ott vannak az új csúcsok.

Visszatérve a címre, európai problémák ide, vagy oda (olasz, francia leminősítés, portugál helyzet, ciprusi "jövőkép"), szerintem a Dax célba fogja venni a 8.500-at, igyekszik követni New Yorkot. Ehhez persze jó gyorsjelentések kellenek itt is, a tengerentúlon is, amiből a jövő héten csak úgy záporoznak majd a nagy cégek beszámolói. Bár nem Dow komponens, de én személy szerint jövő héten a legnagyobb érdeklődéssel a július 18-án jelentő Google-t várom.

Egy kis szösszenet a francia leminősítéshez: azért "remek érzékkel" a Fich Ratings éppen pénteken, a francia nemzeti ünnep előtt két nappal minősítette le Franciaországot, s itt jegyezném meg, talán még nincs túl messze július negyedike, a függetlenség napja, amikor az EKB-nak illetve Mario Draghinak köszönhetően elszálltak az indexek, beleértve természetesen azt a Dow-t is, melyet előző nap foggal-körömmel, vérrel verítékkel, nagy nehezen feltuszkoltak 15.000 fölé, mert ugye tudjuk, a jenkik nem szeretik az ünneprontást, ha magukról van szó. Természetesen az érzelmeket a piacon el kell felejteni, ez egy könyörtelen világ.

Egy kicsit az aranyról. Bármekkora shortállomány is van aranyban, meglepődnék, ha a jövő héten nem nézne fel 1.300 fölé, mitöbb 1.320-1.340-ig.

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

Megfordult a széljárás

Pénteken este, gyakorlatilag ebben az évben először, elkezdtek meredeken esni az amerikai indexek és elég tisztességes mínuszban, napi és heti minimumon zártak. Fel is tettem magamban a kérdést, srácok, tán előugrott a billentyűzeten a "sell" gomb? Már többször kitértem rá korábban, mennyire mesterkélt volt az állandó pénteki záróbeállítás, hogy még véletlenül se legyen rossz hétvégéjük a drága tengerentúli befektetőknek.

Az iróniáról ennyit, de mielőtt mindenki ész nélküli short építésbe kezdene, azért várjuk meg a hétfői reakciókat, mert amilyen a péntek volt, ugyanolyan elbizonytalanító és pozícióból kiugrasztó mozgások lehetnek ezekben a napokban is. Mondtam is a környezetemnek, többszörösen összetett, átverős lehet a hét utolsó napja, vigyázni kell minden irányban. Nemcsak péntek, hanem hó vége is volt, ráadásul május utolsó kereskedési napja, mindezek tetejébe pedig egy kivételesen ritka, fél éven át tartó makacs, agresszív longos időszak állt mögöttünk. Az indexek ennek megfelelően délelőtt beszakadtak majd délután megtépték őket, a Dow Jones majdnem elment 15.400-ig, de este újra lejtmenetbe kapcsoltak, a jenkiknél ez eléggé dinamikusra sikeredett, s nemcsak az addigi napi aljak, hanem az egy héttel azelőtti mélypontok is törtek.

Az irány már talán nem kérdés, de nem mindegy, honnan shortolunk. Belekapások lehetnek, s egész jó shorbeszállókat lehet majd szerintem elcsípni. A Dax esetében később a 8.260-at kell figyelni, törik-e, a Dow-nál pedig - ahogy Jegi barátom mondaná, - nagy valószínűséggel megnézik, mennyi vevő van 15.000-en.

Jó szelet kívánok a placcon Mindenkinek!

Samsung Galaxy S4

Szükségesnek tartok egy kis kitérőt tenni ebbe az irányba is, mert a telefon, az emberhez legközelebb álló, leggyakrabban használt kommunikációs eszköz óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt években.

Ha jól belegondolok, a 2000-es évek közepétől már okostelefonom volt. Az első ilyen készülékem, a T-Mobile által forgalmazott MDA Pro volt, melyet 2006 tavaszán vásároltam meg. Imádtam, akkoriban csúcskészülék volt, impozáns technikai paraméterekkel: gyors, 520 MHz-en ketyegő Intel Bulverde processzorral, 640*480 pixeles (VGA) kijelzővel, kinyitható, kihajtható QWERTY billentyűzettel, Windows Mobile 5.0-ás operációs rendszerrel, bővíthető memóriával. Utóbbit ki is használtam, 2 GB-os SD kártyát tettem bele, ez akkoriban szinte kihasználhatatlan tárhelyet jelentett. Persze volt hátránya is, a mérete és a súlya. Emlékszem, szinte minden baráti összejövetelkor „féltéglázott” mindenki :), de különösebben nem zavart.

A következő években egyre többet lehetett hallani az iPhonokról. Ha jól emlékszem, egyik barátom kezében láttam meg egy ilyen készüléket, ez még iPhone 2-es volt. Kintről hozatta, Magyarországon még nem forgalmazták. Amikor megkérdeztem tőle, tulajdonképpen miért és mit tud, egy mondatban foglalta össze: „Kapsz a kezedbe egy remek hardvert és arra használod, amire akarod”. Azt hiszem, ez a mai napig igaz, pedig akkor fogalmunk sem volt a lehetőségekről, arról, hogy applikációk tekintetében mekkora fejlődés előtt áll ez a szegmens.

2008. augusztus 22-én reggel futár értesített, meghozta az MDA Pro-t leváltó telefonomat. Kihasználtam a szolgáltatóm remek kondícióit és szert tettem egy új, már 3-as iPhone-ra. Szép lassan ébredtem rá, mekkora kincs van a kezemben. Az iPhone egy más világot jelentett, gyökeresen megváltoztatta az embernek a telefonról alkotott képét. Egy gombnyomásra elérhető vált minden, szolgáltatások tömkelegéből lehetett választani. Letisztult formavilág, kiforrott konstrukció jellemezte és jellemzi ma is ezeket a készülékeket. Itt a blogban anno, 2011-ben kétszer is tettem említést róla, egyszer év elején és egyszer év közepén. A szerkentyűt nem kell bemutatni, mindenki mindent tud róla. Arra viszont kevesen fogadtak volna – talán magam sem -, hogy ez a lassan 5 éves készülék gyakorlatilag karcmentes, hibátlan, egyszer sem volt szétszedve és javítva (!), az akksija is jól bírja még, egyszóval mechanikailag egy időtálló darab.

Bármennyi jót is tudnék mondani róla, be kell látni, hardveresen sajnos eljárt felette az idő. Jött a 3S, a 4, a 4S, s tavaly ősszel a jelenlegi legújabb iPhone, az 5-ös.

Sokat gondolkoztam, mi legyen a következő készülékem. Mint látható, ebben nem kapkodok, ritkán cserélek, de akkor igyekszem a legjobbat kiválasztani.

A címből már tudjátok, mire szavaztam. Váltottam, méghozzá duplán. Először szolgáltatót, 16 év után elköszönök a T-Mobiltól, mert egyszerűen nem érdemlik meg, hogy tovább előfizetőjük legyek. Nem, nem a szolgáltatás minőségével van gond, az tökéletes. De csak a múltjukból élnek és bő 10 éve gyakorlatilag semmi nagy dobásuk nem volt a magamfajta telefonon csüngő emberek felé. Ez még inkább érezhető azóta, mikortól történelem lett a Westel márkanév, mióta a T-csoport tagja a cég.

Van viszont egy szolgáltató, aki mindig törekedett arra, hogy remek akciókkal álljon elő és úgy éreztem, bár maradi vagyok ilyen tekintetben, váltanom kell. A Vodafone Red Super díjcsomagra esett a választásom, azt hiszem, nem kell magyaráznom, miért.

Bár már tavaly ősszel kihozta a Voda ezt a „végre ilyen is van” előfizetéses csomagot, már csak egy ütős készülékre vártam. Sokat gondolkoztam a HTC 8X-en az Windows Operációs rendszer miatt, azt hittem, nagyobb sikert ér el a Windows a 8-cal. Talán jól döntöttem, szerintem döcögős a sztori, nem abban az ütemben terjed, ahogy számítani lehetett rá.

Év elején már egyre több hír, technikai paraméter szivárgott ki a Samsung új csúcskészülékéről, a Galaxy S4-ről. Minél többet tudtam meg róla, annál jobban megtetszett, de tetszett az android térnyerése is. Az iPhone 5, illetve 5S mellett még érdemes odafigyelni a Google Phone-ra. A Google, ha így folytatja, elsőszámú cég lesz a jövőben a világon és ezt nagyban a hihetetlen innovációs képességének köszönheti. Gyakorlatilag lassan nem tudunk élni a Google csoport által nyújtott szolgáltatások nélkül, annyira a részét képezik mindennapi életünknek. Nem véletlenül tart ott a részvény ára (873,32 USD), ahol. Hamarosan elérheti a bűvös 1.000 Dollárt is.

De vissza az S4-re. A paramétereket mindenki ismeri, a csapból is ez folyik. Az első hetek tapasztalata igen kiváló, mindent tud, sőt többet is, amit ma egy csúcstelefon tudhat. Úgy érzem, etalont tartok a kezemben, fel van adva a lecke a konkurenciának. Az első kérdés mindenkitől, akinek mesélek róla, hogy „Nem túl nagy?”. Hát igen, a péklapát méretű telefonok korát éljük most, s ha attól a minimális kényelmetlenségtől eltekintünk, hogy mekkora, hogy a hüvelykujjunkkal kicsit nyújtózkodni kell, ha a bal felső sarokban kattintanánk valamire, akkor szinte tökéletesnek mondhatjuk. Ami számomra fontos; az 5 collos kijelző előnye a 3,5-össel szemben: sokkal szembarátabb, jobban áttekinthető rajta minden, s ebbe magától értetődően beletartozik a piaccal kapcsolatos applikációk használata is.

Körbenéztem itthon. Az első színes tévénket még Bécsben vásároltuk 1988-ban, egy kis Samsung színes TV-t. Bár ma már természetesen nem használjuk, a múltkorjában próbáltam ki, még most is tökéletesek a színek, hibátlan a készülék. Azóta már van itthon Samsung plazma TV, Samsung netbook, Samsung mosógép, Samsung telefonok és még sorolhatnám. Ott van a szeren a dél-koreai gyártó, én maximálisan elégedett vagyok az általam használt termékeivel, pillanatnyilag az elsőszámú szórakoztató-elektronikai termékgyártó és nagyon tudatosan építi fel üzletpolitikáját, tehát lehet a jövőben is bízni benne.

Zárásképpen pedig essék szó egy kicsit a kereskedésről is. Pénteken végre shortoltam, két Dax kört nyomtam, s egész jól sikerültek. A Dow Jones péntek lévén naná, hogy emelkedéssel zárt, igaz, nap közben szép shortos köröket lehetett futni a jenki indexekben is. Hétfőn az Egyesült Államokban ünnepnap lesz, a háborús hősök emléknapja miatt nem nyitnak ki piacok, erre figyelni kell a holnaputáni kereskedés során.

Remélem, nem voltam túl hosszú, kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek!

A tüske

Ebben a pillanatban úgy áll a helyzet, komoly esély van arra, hogy a mai nap fordulónap lesz. Úgy tűnik, a négy óra utáni eufória, mely újabb csúcsokig szakította ki az indexeket, kezd alábbhagyni. Elképzelhető, hogy a befektetők szép lassan átértékelik Bernanke szavait és profitrealizálásba kezdenek.

Okuk van rá, a kitartóak ha kitáraznak, tetemes nyereséget zsebelhetnek be. Mint ahogy sejtettem, az emelkedés begyorsult (főleg a japánoknál figyelhettük meg ezt), de nem egészen egy órával ezelőtt, fél öt után nagyon hirtelen, meredeken elkezdtek esni a fontosabb indexek. A volatilitás megugrott, erősödik a Dollár, ez már óvatosságra inthet.

Ma szintén eltökéltem, hogy pozíciót nyitok itt, most végre sikerült, Dow-t longoltam, de nem akkor, amikor terveztem, és pláne nem ott zártam, ameddig sejtettem, hogy elmegy.

Persze nem kizárt, hogy a mai napot is megveszik és minden megy tovább és tovább... :)

Shortzárási pánik

20:56-kor elpattantak a húrok. Minden index az előző napok folyamatos emelkedését követően a tegnapi kis pihenő után ma is igyekezett lokális illetve történelmi csúcson zárni. Egész nap látszott az őrült vételi erő, de nem sokkal ezelőtt bedurvultak a dolgok.

A leglátványosabb most a Dax volt, tegnap és ma is elakadt 8.400 körül, de látszott, sok shortos ezt gondolta utolsó bástyának, utolsó kapaszkodónak. Rengeteg stop sülhetett el, mert percek alatt egy százalékkal emelkedett a határidő, egészen elképesztő, de 8.475 pillanatnyilag a történelmi csúcs, egyébként az index 8.398-on zárt.

A jenkiket meg sem kell említeni, a Dow Jones 15.300-ról is elpattant, mire ezt írom, már 15.350 felett jár, az angol határidő is meredeken emelkedik, eddig a 6.710-et tudott, most már 6.750. A franciák sem tétlenkednek, itt nagy kérdés az volt, mit kezdenek a figurával, a 4.000-el. Ők most 4.025 környékén járnak.

De a legextrémebbek természetesen a japánok, a Nikkei ma hajnalban kereskedési időben még 14.900 alatt is járt, most pedig 15.367-en áll! Ezzel gyakorlatilag nemcsak beérték a Dow Jonest pontban, hanem már meg is előzték. Ki gondolta volna ezt tavaly november közepén?

Ma amúgy eltökéltem, hogy beszállok itt a blogos számlán az US30-ba, a limit vételem 13.250-en volt, majd módosítottam 58-ra, de végül elbizonytalanodtam, s adat előtt (Reuters/Michigan) inkább nem mertem venni. Utána is csak néztem, néztem a monitort és nem mertem lépni. Még 73-75 körül lehetett volna hozzájutni kétszer is, a 300-ig kitépés szinte garantálva volt a mai nap láttán, de péntek van, jön a Pünkösd és nyugalmat szerettem volna.

Persze egy kakukktojás azért maradt, egy számlán most is meglovagoltam a longot, ötször vettem és adtam el, miközben ezt a bejegyzést írom, addig is kereskedtem :). Visszatérve a kis blogos számlára, talán túlóvatoskodom a kereskedést, való igaz, de nehéz úgy pozíciót nyitni, hogy mindig, minden kötésnek sikerülnie kell itt az elején.

Kellemes hosszú hétvégét, illetve Pünkösdöt kívánok Mindenkinek!

Long Forever

Akár hiszed, akár nem. Elképesztő, ami itt megy, de csak akkor lehetünk eredményesek egy ilyen időszakban, ha megyünk a tömeggel. Egyszerűen muszáj.

Itt a kis blogos számlán tegnap merészkedtem pozíciót nyitni látván a Dax ellentmondást nem tűrő erejét. Mint láthatjátok, 10 pötty után zártam, holott nyitáskor már betettem a 8.289,8-as limit árat, de jobbnak láttam újfent eltenni egy kis pluszt, ez a biztos, ez mindig biztos.

Tegnap, amikor frissítettem a kötéslistát, megdöbbenve konstatáltam, hogy április 22-én még 7.450-en vettem Daxot és másnap 14.660-on Dow Jonest... Pontosan három hét telt el azóta.

Csak tényként említem meg, egy másik instrumentum is elérte a 15.000 pontot, a Nikkei. Várható volt, emelkedésben a japánok nem ismernek tréfát. Az USD/JPY már búcsút intett a 100-nak, itt sem lehet tudni, hol a határ.

Ezen a kicsi blogos számlán nagyon ritkán kereskedem, de egyébként a többin óriási fordulatszámon, szigorúan rövid etapokat nyomva és kizárólag a long beszállókat keresve.

A fák nem nőnek az égig, tudom, de aki január óta ezt szajkózza, és okokat keres a shortra, mitöbb kapaszkodókat, annak már rettenetesen fájhat a jelenlegi helyzet.

Lehet, hogy az emelkedés még csak most kezd begyorsulni?