A változatosság kedvéért most az Egyesült Államok adósságplafonja körüli huzavona borzolja a befektetők kedélyállapotát.
Minden valamirevaló pénzügyi szakember, vagy csak érdeklődő nyilván árgus szemekkel figyelte a ma éjfélkori nyitást és - velem együtt - gondolom nem lepődött meg azon, mekkora mélységben kezdtek a piacok a hétvégi történések eredményeképpen.
Az elmúlt három hétvégén mindig történt valami negatív, melynek következtében hétfőn mélyrepülésbe kezdtek az idexek. Két héttel ezelőtt ugye Olaszország miatt ütötték meg hétfőn és kedden nagyon a piacokat, múlt hét elején pedig a görög ügyben hétvégén tett átgondolatlan, felelőtlen európai nyilatkozatok keltettek bizonytalanságot.
Attól tartok, ilyen körülmények között egyre inkább háttérbe szorulnak a vállalati gyorsjelentések, az adatok és a piac csak egy valamire vár, egy pozitív csengésű Obama-bejelentésre a megegyezésről. Addig valószínűleg folytatódhat újfent a CHF, az arany és ezüst szárnyalása és az indexek folyamatos lemorzsolódása.
Egyébként már péntek délután nem tetszett nekem a Dow Jones, nem tudtam összerakni, miért esik ennyire, miután majdnem elérte a 12.800-at, lejtmenetbe kapcsolt és a kereskedés végéig nem tudott talpra állni, nem tudott megbirkózni a 12.700-zal sem. Eközben a Dax erőt mutatott, kifejezetten ment volna, de természetesen csak részben tudta kivonni magát a tengerentúli történtek alól és most reggel is nyomott áron kereskednek vele.
Ebben a bizonytalanságban, mely magától értetődően minden órában magában hordozza az álláspontok távolodását ugyanúgy, mint a megegyezés, ezáltal a piac megtépésének valószínűségét, kifejezetten örülök, hogy nincs pozícióm. Ha így marad a helyzet, lehet, ebben a hónapban nem is lesz. Jobb a békesség és a nyugalom azok után, amin az elmúlt két hétben keresztülmentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése